Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

genus fodere terras coegit, aurumque venis purgare« 1). Az e vidékeken, évszázadok hosszú során végig lezajlott háborús események azonban eléggé megmagyarázzák, hogy az így keletkezett bányászatnak maradványai korunkra nem jutottak. S e tekintetben a dalmatiai érmek 2) és felírások 3) is csak csekély felvilágosítást nyújtanak. De annál érdekesebbek a régi római írók határozott vonatkozásai e provinciának egykor virágzó bányászatára. 4) (Az erdélyi nemesfém-bányászat jelene és jövője, Budapest 1879. 8. és 9. 11.). — A viasztáblák jelentőségére nézve, melyek az egykori daciai bán}'ászat legbecsesebb mararadványai, 1. Massmann Libellus Aurarius-át; — Jerney János: Észrevételek, az Erdélyben találtatott fakönyvekre (Tudománytár 1842. 295. sk. 11.) Wenzel Gusztáv értekezéseit (Schmidt Adolf Oesterr. Blátter f. Literatur u. Kunst 1844. april 17. és Jahrbüclier der Literatur CXI. köt. Bécs 1845. 90. sk. 11.); de kiválólag Mommsen, Instrumenta Dacica in tabulis ceratis conscripta (a berlini Corpus Inscriptionum Latin. III. köt. 2. r. 921. sk. 11.), liol már 25 ilynemű viasztábla közöltetik. ]) Epit. rer. Eoman. IV. 12. 5) Eckhel, Doctrina numorum veterum II. rész 6. köt. 445. 1.; — a ki különben megjegyzi, bogy : »Quam fuerint ea in regione (Dalmatia) divites auri fodinae, cum liistorici veteres, tum poetae abunde meminere.« 3) A dalmácziai feliratokat legteljesebben tartalmazza a berlini Corpus Inscriptionum Latinarum III. köt. 3. része 1704 — 3219. sz. a., s a pótlék 6338 — 6437. sz. a., továbbá az Epliemeris Epigrapb. II. köt. 336. sk. 11. 511—574. sz. a. 4) így P- o. Statius szerint »Robora Dalmatico lucent satiata metallo» I. Sylva 2.) S ezzel összhangzólag Plinius a dalmácziai aranyról azt mondja: flnvenitur aliquando (aurum) in summa tellure protinus rara felicitate ; ut nuper in Dalmatia principatu Neronis, singulis diebus etiam quingenas libras fundens« (XXXIII. k. 21. fej.) Ebhez képest Statius magasztal : »Quicquid ab auriferis eiecta Ibéria fossis, Dalmatico quod monte nitet stb. (III. Sylva 3.) S ugyanazon Statius Maximus Juniust a dalmácziai bányászat főtisztjét e szavakkal üdvözli: »Quando te dulci Latio remittent Dalmatae montes, ubi Di te viso Fallidus fossor redit, erutoque Concolor auro« (IV. Sylva 7.) Még a keleti góthok birodalmának korában Theodoricus király Siliquaticusnak azt hagyá meg : vFerrarias Dalmatiae cuniculo te veritatis jubemus inquirere, ubi rigorem ferri parturit terrena mollicies, et igne deco-