Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

S ezekből kitetszik, liogy a bányászat történetében a niaiMagyarország területe, már a római világuralom korában nevezetes helyet foglalt el. 4. §. A bányászat Magyarország területén, a római birodalom elenyésztétöl a magyar honalapításig. I. Azon számos germán (góthok, gepidák, quadok, rna.rkomannok, longobárdok stb.), hun-scytha (hunok, avarok stb.) és szláv népek közt, melyek a római birodalom elenyésztétöl fogva a magyar honalapításig mai hazánk területén szerepeltek, itt csak a markomannok és a quadok vagyis suavok közelebb tekintetbe veendők. II. A markomannok a Duna bal partján, már a keresztyén időszámítás I. századában laktak; s névszerint Marbod királyuk óta a mai ausztriai és nyugat-magyarországi földön állapodtak meg. A II. században említtetik a nagy markomann háború a rómaiak és az e vidékeken a markomannok hegemóniája alatt élő több germán nép közt; s itt tartották magokat a nyugat-római birodalom végnapjai-ig, a midőn a hunok felsőbbségének hódoltak, és 451. Chalons-nál Ethele alatt harczoltak. Éjszak felé ekkor szomszédjaik nyugati irányban a h e r u 1 o k, kelet felé a q u a d o k voltak. A quadok a markomann háborúban, mint a markomannok szövetségesei vettek részt. Lakhelyeiket a Kárpátoktól a Dunáig terjedő erdő választotta el, úgy, hogy a mai Magyarország nyugat-éj szaki részeiben a Tátra magaslatai-ig laktak *) A rómaiak elleni háborúkban később is, rendszerint mint a markomannok társai említtetnek; s kétségtelen, hogy az Y. században a hunok felsőbbségének szintén hódoltak. quitur, ut in duriciem transferatur. Hinc auxiliante Deo defensio patriae venit« stb. (Cassiodorus Variarum III. k. 25. lev.) ') Hogy a inai Sárosmegyében már nem laktak, az abból kitetszik, bog}' a rómaiak a vörösvágási opálokat még nem ismerték, melyekkel különben a quadokkal való kereskedés utján megismerkedtek volna. Plinius az opálok leihelyeit felemiitvén, (Hist. Nat. XXXVII. 21 ; 22.) a quadok földjén nyert opálokról nem szól. S ehhez képest Lichard Dániel elbeszélése (Opálnó bane pri Cservenici, a tót Letopis III. és IV. 1867-ki köt. 2 4 — 32 11.) helyreigazítandó.