Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

ban *) egy »mons aureus« felemlíttetnek; inkább vagyok hajlandó ezeket a római pannóniai bányászat reminiscentiáira mint oly bányászatra értelmezni, mely a XI. században hazánk Dunántúli részeiben fennállt volna. 2. Sokkal határozottabb adataink vannak Daciára nézve, melynek a római uralom korában nagyszerű aranybányászatát nemcsak az egész classicai irodalom hirdeti 2), hanem még meglévő maradványai is részletesen tűntetik fel. 3) 3. Végre a római Dalmatia bányászatára nézve Florus azt beszéli, hogy »Dalmatas Augustus Vibio perdomandos, ac in potestatem redigendos mandavit; qui efferum J) Wenzel Gusztáv, Árpádkori Uj Okmánytár I. köt. 34. 1. 2) Az ide tartozó adatokat, nagy gonddal, Massmann János Ferdinánd gyűjtötte és állította egybe »Libellus Aurarius« czímű munkájában (Lipcse 1841.); a daciai felírásokra nézve pedig 1. Neigebauer J. F. munkáját »Dacíen aus den Überresten des klassisclien Al" terthums (Brassó 1851. 171 —193. 11.) Különben megjegyzendő, liogy Erdély, vagyis a római Dacia régi felirásait Mátyás király ideje óta 38 szakbarát tette tanulmányai tárgyává (Ortvay Tivadar, Dacia feliratos emlékei és térképe Mommsen kiadásában, Budapest, 1874. 5. 1.), s liogy ezen tanulmányoknak uj korszaka Mommsen Tivadar vizsgálódásaival kezdődött, ki e tekintetben Torma Károly segítségével élt. Dacia felírásai ezeknek alapján a berlini »Corpus Inscriptionum Latinarum« III. köt. 2. részében vannak egybeállítva a 786 —1640. sz. a., és Ephemeris Epigrapli. 301. 1. 370 — 482. sz. a. 3) »A római uralom korszakában — így szól Lukács László — Erdélyben (Dacia) folytatott nagymérvű aranybányászatról positiv adataink vannak. Az eddig ismeretes 23 arx stativa közül kettő az aranybányavidéken állott, Auraria Maior (Abrudbánya) és Auraria Minor (Zalathna) név alatt. Magok a bányatelepek leginkább a két katonai telep közelében, s névszerint a mai Verespatak, Bucsum és Zalathna községek határában feküdtek ; mit nemcsak a síriratok, emlékkövek, fogadalmi oltárok, és főleg a viasztáblák bizonyítnak, mely utóbbiak Colonia Carpum (talán a Kárpin hegyen), Alburnum Maius, és Alburnum Minus nevű telepeket említnek; hanem bizonyítnak különösen a mai nap is'bámulatot keltő u. n. római hajtások, vagyis az ütész és feszék segélyével vájt bányamenetek, továbbá különböző leletek, mint a sasjelzettel ellátott agyag bányalámpák , teknők, a bányaműveléshez megkívántató különféle műszerek és készülékek töredékei, a több helyen talált szenesűlt bányafa stb., melyeket a Verespatak, Buda, Zalathna, Bucsum, Nagj'-Almás, és Stanizsa határán levő bányászatok majdnem naponkint hoznak felszínre.*