Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

V. S ezeknek folytán még ki kell emelnünk, hogy általános európai szempontból a magyarországi bányászat történetének is három korszakát kell megkülönböztetni; t. i az ókor, a középkor és az újkor bányászatát, s hogy e háromnak jelentősége a magyarországi bányászat történetében is letükröződik. 1. Az ó-korban okszerű és sajátságos szükségletei szerint rendezett bányászatra még nem találunk, s a bányák rabszolgák és elitélt gonosztevők (ad metalla damnati) által míveltettek. A bányák birtokosai ezek felett uri hatalmat gyakoroltak ; a bányászok pedig személyes szabadsággal nem bírván, az uri hatalom korlátlanságánál fogva feltétlenül uraik önkényének voltak alávetve. Előkelőbb állása legfeljebb a bányák felügyelőinek, és azoknak volt, kik a bányászatnál a íinomabb munkát végezték (artifices metallorum). Ehhez képest a bányákban is a közönséges gazdasági módszer alkalmaztatott, és mívelésök a földbirtoknál szokásos mívelési módtól lényegesen nem különbözött. Ilyen volt az akkor hazánk területén folytatott bányamívelés is. S bármi nagyszerűek voltak is p. o. a rómaiak korában a dáciai bányászat eredményei, azért e bányászat, magában véve, e tekintetben különös szempont alá még sem esett. Ez oknál fogva az ó-kor bányászatának tüzetes fejtegetésébe itt annál kevesbbé bocsátkozunk, mert a fonal, mely azt a későbbi idők bányászatával összekötötte volna, a népvándorlás mozgalmai alatt teljesen megszakadt; s a magyar honalapítás a IX. század végéveibe esvén, a régibb állapotokat különben is csak előzményül tekinthetnők. 2. Az okszerű bányászat, szabad emberek által, mely zsinórmértékül már a bányák mívelésének sajátságos szükségleteit követi, azon időben vette kezdetét, a mikor az ó-világ romba dőlt, s — valamint az európai társadalmi és államélet általán véve — úgy az ipar különféle ágai is egészen uj eszmék szerint nyertek szervezést. S ekkor nyert uj alakulást a bányaipar is, a szabad birtokrendezés és személyes szabadság elveinek alapúi vétele mellett; vezetett pedig oly szerencsés eredményekhez. hogy lényeges elvei egész Európában a XVIII. századig maradtak érvényben, s hogy a jelzett két főelvet a