Iványi Béla: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. II. 1458–1526. (Budapest, 1928.)

1495. X. 5. mediante. Dátum die et loco supradictis, anno domini millesimo quadringentesimo nonagesimo quinto. Papiron, a szöveg alatt a két fél zöld viaszra nyomott papirral borított gyűrűs pecsétjével. Gr. Erdődy-levéltár Galgóczon ; lad 95. fasc. 7. no. 8. (V.) 1482. CCLXVII. 1496 február 19. Pókafalva. Kereki Boldizsár és Péter pókafalvi nemesek a pókafalvi pálos kolostort a Szent Ferencz-rendieknek adományozzák. Nos Balthasar et Petrus Kereky nobiles egregii et viri strennui contra seuissimos Turcos Christiani hominis inimicos, fideles pugnatores in partibus Transsilvanis, in comitatu Albajulya in possessione Pokaffolua moram ducentes, sub alpibus Transalpinis Turcorum in itineribus egentes, notificamus sanctissime papa ac páter Allexander,

1) quomodo quidam egregius quondam Ladislaus praepositus Albensisjulya

r) et Cibiniensis partium Transsilvanarum existens, qui dictus praepositus fuerat fráter avis T) nostri piae memoriae quondam Pauli Kereky, qui quoddam claustrum ad laudem virginis gloriosae et ad honorem beati Pauli primi heremitae in dicta Pokaffolua construxerit ac bene fundavit et quam plurimum ditavit et habundanter epulavit, qui quidem heremitae post mortem patrum nostrorum egregiorum videlicet Johannis et Ladislai Kereky in eadem possessione moram ducentes et diem extremum ibidem claudentes. Demum praedicti fratres multas rixas et lites nobiscum inceperunt. In anno quidem domini millesimo quadringentesimo octuagesimo secundo in aestate ultra arida cum layci nostri ad adaquandas iumenta ipsorum ad piscinam dictorum fratrum depulissent, tunc prior praefatorum tertiusmet sibi similibus, armatis manibus de claustro irruentes, duos ex laicis nostris cum gladio letaliter vulnerarunt, quos usque huc non contentaJ) így-