Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

keztethetjük, csak legféltettebb kincsét, II. Endre királynak Széplakról és Gyekéről szóló, 1228-ban kelt nagy adománylevelét mentette meg. Ez az oklevél másfél századdal később még megvolt; 1378-ban az eredetiből íratta át Losonczy István fia Dénes. A tatárjárásra következett félszázadból is csak kisszámú oklevél maradt Dénes nádor utódai kezén. Unokája, Tamás Károly Róbert királyhoz való nagy hűségeért azzal fizetett meg, hogy Csák Máté emberei Nógrádmegyében levő két várát, Gácsot és Divényt, a Becse Gergely nembeliek pedig az erdélyi Idecset porig égették, a mely alkalommal kicsi hiján összes oklevelei elpusztúltak. A mikor fiai, István, a Lossonczyak és Tamás, a Bánffyak őse megosztoztak, a^ régi iratokból vajmi kevés jutott egyre-egyre. A Lossonczy-ág levéltárát a két család különválása óta egészen az utolsó Lossonczy haláláig erőszakos pusztulás nem érte. Már maga az a körülmény, hogy a család nem ágazott el oly sokfelé, mint a testvér Bánffyak ága, biztosította a levéltár együtt és épségben való fennmaradását. Minden nemzedékben akadt egy a többiek közül kiváló, nagyhatalmú s birtokú férfi, a ki a levéltárt megtudta őrizni. Mikor a két utolsó Lossonczy-fi idősebbike, Antal elhúnyt, levéltárát István öcscse azonnal magához vette. István halálával a családi iratok kevés kivétellel a fiúsított leányok közül az öregebbhez, Annához, ettől pedig leánya, Ungnad Anna-Mária révén az utóbbinak férjéhez Erdődy Tamáshoz, illetőleg a tőle származott gyermekekhez jutottak. Az Erdődyek, a kik az óriási Lossonczy vagyon nagyrészét is örökölték, féltő gonddal őrizték a jogaikat biztosító okleveleket. Sajnos, csakis ezeket, mert a bizonyosan nagy tömegű levelezést s a történeti szerepet játszott, magas főhivatalokat viselt Lossonczyak birtokjogot nem érintő iratait hiába keressük ma a levéltárban. Itt-ott akad egy-egy nagyérdekű levél a kezünkbe, a mely véletlenből elkerülte a hajdani levéltárnokok s ügyvédek selejtező dühét, hogy sejtesse, minő történelmi kincseket rejthettek egykoron a Lossonczyak levelesládái. A XVIII. században az új tulajdonosok maguk jószántából csonkították meg levéltárukat, a mikor a Lossonczy-iratokból