Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)
fortunae, exhibuit fideliter et devote, licet idem comes Dyonisius pro tot et tantis servitiis suis maiori remuneratione de regia maiestate fuisset confovendus, in recompensationem servitiorum eiusdem aliqualem, petitionibus eiusdem inclinati regio cum favore, praedictas patentes literas nostras attendentes esse non abrasas, non cancellatas, nec in aliqua sui parte viciatas, ratas habentes et acceptas, de verbo ad verbum praesentibus insertas, patrocinio nostri privilegii duximus confirmandas. In cuius rei memóriám, perpetuamque firmitatem praesentes concessimus literas, duplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus discreti viri magistri Theodori, Albensis ecclesiae praepositi, aulae nostrae vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri, anno domini m m occ m o nonagesimo secundo, sexto Kalendas Április, Indictione quinta, regni autem nostri anno secundo. Az esztergomi káptalan 1381 november 2-án kelt átiratában. (Lásd a jegyzetet a CCLX. szám alatt közlött oklevél után.) Bánffy-levéltár Kolozsvárott. Megjelent Fejérnél, Codex Diplomaticus VII./2. 165. lap, Teutsch és Firnhaber Urkundenbuch-jában, 179. lap, és a Hazai Okmánytárban, VI. köt. 381. lap. XXXII. 1292 márczius 27. III. Endre király Kozár birtok felét, a melynek másik felét II. Endre király Dénes nádornak adományozta volt, az Albert osztrák herczeg elleni hadjáratban tanúsított vitézsége jutalmául ugyanezen Dénes nádor fiának, Dénes ispánnak adományozza. Andreas dei gratia Hungáriáé, Dalmaciae, Croaciae, Ramae, Serviae, Galliciae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque rex, omnibus Christi fidelibus praesentem paginam inspecturis salutem in omnium salvatore. Aequitas svadét, ius requirit, ut quod cuique iustis et legitimis rationibus datur vei confertur, id solidum debeat perpetuo permanere. Proinde ad universorum notitiam tenore praesentium harum serie volumus pervenire, quod nos consideratis fidelitatibus et fidelium servitiorum meritis comitis Dyonisii filii Dyonisii palatini, quae nobis primum eo tempore, buo in solium et gubernationem regni nostri ordine geniturae 3* 1292. III. 27
