Varjú Elemér: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez. I. 1214–1457. (Budapest, 1908.)

Egy kilenczszáz év óta virágzó, mindenkor előkelő szerepet játszó, szerte ágazó család minden okleveles emlékét összegyűjteni merész gondolat lenne; az anyag nagysága a szerkesztőt, az óriási költségek a kiadót ilyen vállalattól méltán visszariaszthatják. A Bánffy családról véve a példát, bízvást elmondhatjuk, hogy a magában is tekintélyes családi levéltár anyagától eltekintve, nincs az országnak olyan jelentősebb köz- és magánlevéltára, a mely egy ilyen főúri családra vonatkozó több-kevesebb oklevelet, iratot ne tartalmazna. Ezeket nemcsak felkutatni s lemásolni, hanem közrebocsátani is szinte lehetetlen volt; meg kellett elégednünk egy kicsiny, de válogatott sorozat közlésével, a melyet inkább a történeti kutatás előmozdítására, mint a családi büszkeség kedvéért nagy áldozatkészséggel nyújt a hazai történelem művelőinek a Bánffy család. Hangsúlyoznunk kell, hogy bár ez oklevelek, mint irott bizonyságai a családtörténetnek, ahhoz szorosan csatlakoznak, kiválogatásuknál még sem a nemzetség múltjának fitogtatása volt a czél. Ha ez a szempont lett volna irányadó, úgy alkalom nyílik sok érdekes, korai, de nagyobbára régtől fogva ismeretes darab közlésére; hogy egyebet ne említsünk, ki lehetett volna adni a család nagynevű ősének, II. Dénesnek összes szép számmal ismeretes nádori okleveleit. Azonban ez oklevelek újból való kiadása a történetírásra nem járt volna haszonnal; míg ellenben a kisebb érdekű, de eddig sehol sem közlött szövegek mindenike nyereség az irodalomra. A rendelkezésre álló térrel tehát oly módon kellett gazdálkodnunk, hogy nem tévesztve szem elől a