Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. XI. (Pest, 1873.)

iterato firrnis dedisset in mandatis ; quatenus ad vigesimum quintum diem diei exhibicionis litterarum suarnm cum omnibus juribus et priuilegijs eorum, si que in contrarium priuilegiorum et jurium dicte Ecclesie Nitriensis haberent, coram Sue Miestatis Personali Presencia comparere tenebitur, Sueque Maiestatis Personalis Presencia visis et examinatis juribus et priuilegijs vtrarumque parcium id inter easdem partes judicialiter decerneret, quod jnri videretur expedire stb. (következett ezen határnapnak elhalasztása »ad dietam festum Natiuitatis Beati Johannis Baptisti in anno proxiine transacto preteritam« ; ekkor pedig a »dominus noster Rex huiusmodi causam nostram in presenciam transmisit discuciendam et terminandam«, úgy hogy »presentibus octauis festi Beati Georgij martiris« az tárgyaltatott. Ez alkalommal »littere nouem pro parte eiusdem domini Episcopi actoris, pro parte vero Judicis ac Juratorum Ciuium Ciuitatis Albensis quotuor, pro parte autem Ciuitatum Budensis et Pesthiensis stb. littere et iiistrumenta litteralia septem, pro parte Judicis et ciuium Ciuitatis Strigoniensis due, pro parte Judicis et Ciuium Juratorum Posoniensis Ciuitatis similiter due littere per omnes ipsas partes exhibite et coram nobis presentate extiterunt« stb. Névszerint a nyitrai püspök, többi közt, II. Géza király 1158-ki privilégiumára hivatkozott (1. Fejér, Codex Dipl. II. köt. 152. 1.); Székes-Fehérvár, Buda, Pest és Esztergám városok pedig IV. Béla királynak 1237., 1244. és 1243diki privilégiumait mutatták fel, melyek az emiitett városok régibb jogosítványait megerősítették, s melyek II. Endre királynak Garam melletti Sz.-Benedek mezőváros szabadságait tárgyazó 1217-ki privilégiuma azon tétele által nevezetes felvilágosítást nyertek » quatenus cuiuscunque nacionis homines, Saxones videlicet, Hungari, Sclaui, seu alij, qui ad terram Monasterij Sancti Benedicti de Gran commorandi causa iam conuenerunt, vei conuenire voluerint, prerogatiua eiusdem libertatis iure perpetuo gaudeant, qua hospites nostri in Pest, Albe et Bude commorantes auctoritatis Kegie priuilegio tranquillitate perpetua perfruuntur« stb. (1. Fejér u. o. II. köt. 196. 1.). Különösen fontos volt ehhez képest »litterarum per procuratorem Judicis et Juratorum ac ceterorum ciuium Ciuitatis Albensis exhibitarum prima littera olim Incliti Regis