Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. II. 1234–1260. (Pest, 1861.)

czím alatt két kötetben adott ki Jászvásárhelyen (Jassiban) 1841 Kogalnicsán, s melyet minden igyekezetem daczára is vagy tizenöt év óta nem voltam képes megszerezni. E két munkáról tehát nem szólhatok. Azon gyűjtemény, melyet „Magazinu istoriku pentru Dacia" czíme alatt Laureani Trebinian és Balcseszku Miklós adtak ki (öt kötet, Bukurest 1845 — 1847) itteni czélunkra nem igen nyújt alkalmatos anyagot. Okmánytárunk t. i. czélúl tűzte ki magának, a Magyarország árpádkorára vonatkozó, és annak történetét felvilágosító okmányokat, mennyiben azokat Fejér György vagy még nem közölte, vagy csak hiányosan tette közzé, századunk tudományos követelményeihez képest és lehetőleg kritikai tisztaságban, a magyar történet barátjának nyújtani. Ez által meg van határozva egyszersmind feladatunk nem csak alaki, hanem anyagi tekintetben is. Az előbbiről nyilatkoztunk már I. kötetünk előszavában és függelékében. Az utóbbit itt a kapcsolt országok okmányaira nézve pár szóval szükséges közelebb meghatároznunk. Fenebbi fejtegetésem, úgy hiszem, mindenkit meggyőzhet arról, hogy Magyarország okmánytára, ha abban a kapcsolt országok okmányai benfoglalva nincsenek, csak hiányos munka volna. Azért okmánytárunknak is mellőzhetetlen feladata, ezen okmányokat, a mennyiben azokra szert tehetni, és pedig eredeti formájukban és lehetőleg tiszta alakban, közölni. Egyedül az árpádi korszakról levén szó, itt minden okmányokat fel kellett vennünk, melyek 1301-ig kiadattak, és a kapcsolt országokat, mennyeiben már az anyaországhoz tartoztak, illetik. A későbbi okmányok már feladatunkon kivűl vannak.