Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. II. 1234–1260. (Pest, 1861.)

Határozott elv levén szükséges, mely minden egyes országra nézve biztos szabályt képezzen, mikor kapcsoltatott Magyarországhoz, királyaink czímeit vettem zsinórmértékül. Mert lehetetlen feltennünk, hogy a XI. tői a XIII. századig, melyek puszta czímekben még nem gyönyörködtek, és melyeknek szelleme kívánta , hogy a használt czímnek megfeleljen az általa kifejezett viszony is, királyaink valamely czímet viseltek vagy csak viselhettek volna, mely a történeti valósággal összhangzásban nem volt. S minthogy Dalmátiát és Horvátországot Kálmán, Rámát vagyis Boszniát II. Béla, Szerbiát Imre, Galicziát és Lodomériát II. Endre, Cumániát, (melyből később Havasalföld és Moldva alakultak) IV. Béla, Bolgárországot pedig V. István királyaink iktatták be állandóan a magyar király czímébe, a magyar közjog ezen királyságokat az említett időpontok óta a magyar korona kapcsolt országainak hirdeti. Mi pedig minden, ezen országokat bármi módon illető okmányokat, melyek szintezen időpontoktól kezdve kiadattak, és Fejér Codex Diplomaticusában vagy hiányzanak, vagy teljes formában nem találtatnak, az Árpádkori Új Okmánytárba felvenni helyénvalónak tartottuk. Hivatásunknak azonkívül úgy gondoltunk legjobban megfelelni, ha az említett okmányokat közölvén, azoknak külső alakjában változást nem teszünk. Ez különösen kiadatások nyelvét illeti. Azon okmányokat tehát, melyek latin nyelven adattak ki, vagy melyeknek szövegét egyedül olasz fordítás után ismerjük, Fejér példáját követve a többi okmányok közzé iktattuk idősorozat szerint. A görög, ószláv, óhorvát stb., azaz tudományos irodalmunkban eddig szokatlanabb nyelven kiadottakat ellenben, külső MOH CM. HUSG. lliST. DJXL. — 7. 26