Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. II. 1234–1260. (Pest, 1861.)

nyos tanulmányozását tulajdonkép csak S a f a r i k Pál József kezdte. Ezen tanulmányok mintegy bevezetését látjuk Safariknak a déli-szláv régi írott emlékeket tárgyazó értekezésében (Ubersicht der vorziiglichsten schriftlichen Denkmftler alterer Zeit bei den Serben und anderen Südslaven, a bécsi Jahrbüclier der Literatur-ban, LIII. kötet 1831. Anzeige-Blatt 1—58. 11.). Ez óta találjuk egész sorozatát a tudományos közleményeknek , melyek a déli-szláv történeti emlékekre vonatkozoak, és a magyar koronához kapcsolt országok több történeti okmányait is tartalmazzák. Különösen említjük Tvrtkovity Pál munkáját : Szrbszkij Szpomeniczij (Szérb emlékek, Belgrád 1840) ; Avraamovity Demeter, Opisanie Drevnosztij Szrbszki u szvetoi gori (Régi szerb okmányok a szent vagyis Athosi hegyen, Belgrád 1847); Safarik Pál József : Památky Drevníno Písemnictví Jihoslovanűv (Déliszláv régi írásbeli emlékek, Prága 1851); Miklosich Ferencz: Monumenta Serbica Bécs 1858; — továbbá a Zágrábban lévő déli-szláv történetmívelő társulat Arkiv-a, és a be'grádi tudós társaság Glasznik-a több közleményeit. Ha már ezen, hazai történetünk szempontjából is fontos, tudományos igyekezetek eredményére viszszapillantunk, fájdalommal tapasztaljuk, hogy az legalább eddig, csak csekély részben felelt meg azon fellengző várokozásnak, melyet még három évtizeddel ez előtt Safarik táplált *). *) Bulgarien, Serbien und Bosnien waren einst reich an Urkunden aller Art, vorzüglieh an Stiftungs- und Schenkungsbriefen fíir Klöster und Kircken. Viele derselben uiögen bis