Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

kézség volt még is, hogy az egyes okmányok azokban igen szétszórva találtatnak, s alig volt remélhető, hogv a hazai történet mívelője, legjobb akarata és minden kitelhető erőmegfeszítése mellett is, ezen egész apparátust egybefoglalhatta vagy kimeríthette volna. Katona István méltán híres, és teljes elismerést érdemlő munkája erre nézve vihigos bizonyságál szolgálhat. Oly munkára volt a magyar históriai irodalomnak nagy szüksége, mely az egyes gyűjteményekben szétszórt okmányi kincset egybeállítsa, s azt így mintegy öszponpontosítva a magyar történet mivelőjének nyújtsa. E tekintetben Fejér Codex Diplomaticusát méltán epochális munkának nevezhetjük. Mert ő volt az első, ki a szét szórt apparátust öszpontosítani és nyomtatás útján az irodadalom közbirtokává tenni kísérletet tett; neki köszönjük leginkább, hogy most már örvendetes szemlét tarthatunk az okmányok azon nagy mennyisége felett, mely őseink bölcs gondoskodásának folytán azon pusztító csapások daczára is, melyek szegény hazánkat ismételve érték, múltkornnkból ránk maradt. Azonkívül bizonyítja az irodalmi tapasztalás, hogy Fejér munkájának megjelenése óta .Magyarország 1440. előtti történetére nézve .az már általában és csaknem kizárólag kútfői tanulmányokra használtatik. Itt azonban lelkiismeretesen meg nem állapodhatunk; mert láttuk, hogy a Codexnek sok hiányai vannak , melyeknek kiegészítése, és nevezetes fogyatkozásai, melyeknek orvoslása a tudományosságnak egyik mellőzhetlen kívánalma. Itt tehát ha

fározott feladatunk van, s csak arról lehet szó, az ezen czélhoz vezető két út közt melyiken haladjunk, és mely irányt kövessünk. Vagy haszonvehetlennek kell nyilatkoztatnunk a