Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

őszinte hálámat kifejeznem azon barátság-ős és kegyteljés pártolásért, melyet kutatásaim a pannonhalmi szent mártoni főapátság s annak köztiszteletben álló főnöke, méltóságos R i m e 1 y Mihály főapát úr részéről tapasztalni szerencsések valának. Pannonhegye Magyarországban a keresztyénségnek volt bölcsője, itt emeltetett először fénysugárzó dicsőségben sz. István király apostoli kereszté; s innen indult a nemzet megtérítése; miért is méltán tisztelte mindig a keresztyén világ ezen hegyet szent hegynnek (Sacer Mons Ponnoniae): s azon kitüntetések és jogosítványok, melyekkel a keresztyén egyházi és az országos törvényhozások az itteni istenházat és annak főapátját nagyra emelték, úgy hogy közvetlenül a római pápa alatt álljon és hogy főapátja Magyarország elsőrangú főpapjai, az ú. n. Praelati maiores, közt helyet foglaljon ; valamint a keresztyén magyar nép különös tisztelete világosan bi zonyitják ezen helynek történeti nem kevésbbé, mint egyházi fontosságát. Az ország fenállása első idejétől fogya ez mindég a buzgó vallásosság, kitűnő tudományos miveltség, és tiszta, valódi keresztyén humanismus szentélye volt, s e sorok irója előtt elfelejthetlenek maradnak, azon kedves órák, melyekben ő az itteni jeles szerzetesek szív- és lélekemelő társaságának részese lehetett, midőn magyar szívességgel ismételve vendégül fogadtatott. Itt találtatik .azonkívül a hazai történelemnek egyik legbecsesebb kincse. Mert a főapátságnak levéltára, akár az itt őrzött okmányok régiségét és számát, akár azoknak köz-, egyházi, és jogtörténeti fontosságát tekintjük, oly nevezetes, hogyannak nem mondom párját, de csak némileg hasonlóját is, az egész országban hiában keresnők. Kezdve sz. István 1001-ki alapitó okmányán, mely a diplomaticai tudó-