Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

ben nem engedelmeskednék, akkor az Isten egyházától is köteleztessék és az uralkodónál ne legyen neki kegyelme. S hogyha más nőt venne, úgy adja az engedetlenség birsá­gát, hasonlót az elsöhez. Vagy a ki olyanhoz ad nőt, kinek nem szabad akarni nőt birni, úgy ez is hasonló büntetésbe essék, mint az elhagyó. S a nők tekintetében is legyen ezeu tilalom; hogy oly nőnek, ki férjét elhagyta, ne legyen joga máshoz menni. S ez a szentek és az uralkodó isteni tilalma által tiltva lévén, senki ezen törvénytől el ne áljon: kivéve a paráznaság esetét. S ez igazságosan vizsgáltassék meg a főurak és a lovagok irányában, és a kormányzók vegyék meg rajtok az engedetlenség birságát. A kik pedig szegények, azokon vétessék meg két ökör. Ha (a btinös) valami zsupá­ban találtatnék, mely az érseki hatóság alatt van, úgy legyen (a birság) az érsekségé; ha azonban egyébb püspökök ha­tóságában találtatnék, vegyen meg rajta egy ökröt a püspök­ség, a másikat vegyék meg a kormányzók. Hogyha valaki sógornéját törvényellenesen elveszi, ha főurak vagy lova­gok közöl való, fizessen két ökröt a kormányzó iránti enge­detlenség fejében ; ha pedig szegények közöl való, úgy ve­gye meg rajta annak felét a felszentelt (? szvetitel, püspök), és olyanok választassanak el az elválás vagy sógorság te­kintetéből. A kik a felszenteltek elejébe idéztetnek, mert azoknak irányában kezeseknek elfogadtattak, úgy ilyenek a felszenteltek kezét (irását) és pecsétét vegyék. És ne idéz­tessék az érsek embere a királyhoz a király pecséte nélkül; hanemha az érsek embere valakinek valamivel tartozik, úgy idéztessék meg a király pecsétével a királyhoz. Ha pedig el nem megy a pecsét után, úgy azonnal Írassanak be a pecsétek a királynál, és vegye azokat az érsek magához. S im mind­ezeket teljesítettük, ómegváltóm, és átadtuk a te országod isteni és kimondhatatlan dicsőségének. Ha pedig valaki ab­ból valamit megszegni és megdönteni találna, mit neked át­attunk, legyen az bárki is, ezeket megmásítva; nem csak bű­nös legyen az Űr Isten isteni teste és vére elleu, s taszittas­sék el Jézus Krisztus megváltónktól és a legszentebb örökig­len szűz Mária Isten anyjától; hanem anathema is legyen rajta és átka a szent égi erőknek, elöhirdető és keresztelő * Jánosnak, és a szent dicső apostoloknak, és szent Istvánnak

Next

/
Thumbnails
Contents