Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

a legszentebb Istenanyának; s méltónak talált ö engemet bűnöst szent és jóságos igáját bordani, és az angyalok és apostolok tisztes, nagy és kis közösségének részesévé tett. Midőn tebát ez mind velem ily módon megtörtént, trónomon a Krisztustól nyert uralkodásomban drága fiamat István nagyzsupánt és önuralkodót, Istentől koronázott Elek görög császárnak sógorát, bagytam hátra; s ha méltatlan vagyok is Krisztus rabszolgájának (rab) neveztetni, én Simeon barát, megáldám öt minden áldással, melylyel Izsák fiát Jákobot (áldotta meg) , hogy uralkodása idejében minden jó igyekezetében teljes sikere legyen, s hogy ö a keresztyén békét szivére vegye, s az egyházról és annak szolgáiról gondoskodjék, s ne legyen soha bűnös Isten mindenek teremtője előtt. Ezek után Jézus Krisztus Megváltóm akarata szerint, mint a szentirás hirdeti, hogy bármiféle próféta hazájában fel nem vétetik; kezdtem erősödni gondolkozásomban, hogy ismerőseim és gyermekeim köréből távozzam, s oly helyre jussak, hol megváltásomat keressem. Megváltóm engem és kívánságaimat el nem hagyá ; sőt inkább örvendett a megtérő bűnösnek Én hazámból elindultam a szent hegyre, (szveta gora, hagiosz orosz, athosi vagy szent hegy), és jutottam az egykori kolostorhoz, melynek neve Chiiendár, és mely a legszen tebb és dicsőbb mennyei királyné, az Istenanya, bevezetésének szentelve van, a hol egy követ sem találtam a másikon épen, mert egészen el volt rombolva. Öregségemben fáradoztam (annak megújításában) támogatva fiam István nagyzsupán által. Megváltóm méltóvá tett alapítójává lennem, s én gyüjtém össze elszórt részeit, és újra felépítém a mennyei királyné és Istenanya kívánatára. A prizreni czártól (?) pénzajándékokat kérék, s azokat a szent Istenanya kolostorának a szent hegyen adám; hozzácsatolva jS'eprobiste, Momusa; Szlamodravi, Retivlja, Trnja, Retivscsicza, Trnovacz, Hotsa falukat és másik Hocsa vásárt; és itt alapiték két szőlőt és négy olajkertet, egyet Trapézában, a másikat Dabsorában, a harmadikat Golisevóban , a negyediket Parikéban ; hozzáadván minden olajkerthez két munkást és Bogatsa erdős hegyet; s a vlahok közt Radovot, Szudusztvót és Girgevót, és ehez egészben 170 vlahot; s ajándékozók évi jövedelmemből annyit, mennyit lehete, és Zetában kanczákat és 30 mérő sót.