Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

matariuma (Bécs 1856.); úgy szinte a magyar akadémia eddigi okmánykiadásai, mint Hatvani Mihálynak a brüsseli országos levéltár és a burgundi könyvtár okmányai alapján közzé tett magyar okmánytára (4 kötet, Pest 1858 és 1859.) és Simonyi Ernő londoni magyar okmánytára (Pest 1859.) ide tartoznak. De ha a tulajdonképeni történeti érdek a főfeladat; ha nem csak okmányokat kiadni, hanem azok által a történetet is lehetőleg részletesen és kimerítőleg felvilágosítani közvetlen czélunk; ha p. o. e tekintetben valamely ország, tartomány, város, vidék, nemzet, népség, nemzetség stb. történetére vonatkozó, minden meglevő okmányokat, bármineműek legyenek is azok, és akárhol találhatók, akarunk egybefoglalva közzé tenni, feladatunk más színben mutatkozik. Válogatásnak a kiadandó okmányok különbféle neme közt helyt engedni már nem lehet: s miután a kiadásra rendelt gyűjteménynek álláspontja meghatároztatott, ennek alapján kell készíteni az általános tervet, és a közzététel czéljához képest minden okmányok és okmányi adatok egybefoglalandók, melyek ezen álláspontnak megfelelnek, akár eredeti formában, akár csak másolatban vannak meg; akár kiadattak már nyomtatásban, akár nem. Magától értetik ugyan, hogy az okmányok szövegének hűségéről és tisztaságáról gondoskodni itt is szükséges; de a kritika nem a graphicai, nem a diplomaticai, hanem a szoros értelemben történelmi szempontot követi sinórmértékűl; a graphicai és diplomaticai szabályokat tehát nem többé czélnak, hanem csak eszköznek tekinti. S ez által van egyszersmind meghatározva az Árpádkori Új Okmánytár terve és feladata is. Fejér György Codex Diplomaticusát veszem kib*