Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

indulási pontúi. Ennek hiányait s hibáit se nem tagadom, se nem szépítem; hanem helyreigazításukat más szerencsésb időre bízom. Csak hogy némileg ez új gyűjtemény szempontját feltűntessem, a Fejér által már kiadott hat okmányt, melyeket fenebb említettem, tisztább formában ismétlem. Azon kivül sok okmány, melyet Fejér csak kivonatban közlött, itt egészen adatik. Rendszerinti szabályom mindazáltal, azt, mi Fejér munkájában már találtatik, okmánytáromból kizárni. Ezen értelemben az Árpádkori Új Okmánytár Fejéimunkája azon részének, mely az árpádi királyok korszakát illeti, folytatása és kiegészítése. De önálló munkának is kivánom azt vétetni, mind tartalmára, mind alakjára és elrendezésére nézve. Mindkét tekintetben azonnal bővebben nyilatkozom. Itt csak általában jegyzem meg, hogy, bármi tökéletes begyen valamely okmánytár; annak tartalma még is a neki tárgyúl szolgáló anyagot soha ki nem meríti, s mindazt más búvárok gyűjtése szorgalmának engedi át, mit kiadója vagy nem ismert, vagy felveendőnek r nem tartott. így Fejér Codex Diplomaticusa is a magyar történet okmányi apparátusának csak azon részét foglalja magában, mely előtte ismerve volt. Mennyiben tehát utána is a hazai történetbúvároknak még sok teendőjök maradt, ezeknek önállólag kell eljárni. S ehez képest az Árpádkori Uj Okmánytár is azon jogot vindicálja magának, hogy a Codex Diplomaticusnak ne alá-, hanem mellé rendeltessék, ne subordinált jelentőségű kiegészítésének, hanem önálló és neki coordinált munkának tekintessék. Az alakra és elrendezésére nézve az Árpádkori Új Okmánytár ugyanazon módszert követi ugyan , melyet Fejér munkája; de első pillantásra mindenki megyyőződhetik, hogy az