Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I. 1001-1235. (Pest, 1860.)

tűzhető porlepte régi irománytömegből, kiadta a Monumenta Germaniae Historicacziműkútfőgyűjteményt, mely több százezerbe került. Figyelmet érdemel az oklevelek gondos gyűjtése s hű kiállítása." „Bajorországban a királyi titkos leváltárnak 1822-tŐl 1828-ig leltárai, utóbb magok a leltározott oklevelek egész kiterjedésben bocsáttattak a király költségén sajtó alá." „Leopold belga király, a közlevéltárak leltárait parancsolta kiadatni," „A porosz királynak mind a berlini, mind astettini titkos levéltárai 1835. nyolcz 4-edrétü kötetben jelentek meg." „Ez oka, hogy a külföldi történetíró a hitelesen kiállított adatkincsnek megválasztása s összehasonlítása után, a történetírásnak művészi kiállítására fordíthatja idejét és erejét; nem is tart attól, hogy valamely még fentünhető okirat miatt kénytelen lesz kútfőkre alapított nézeteit változtatni." „Nálunk minden kimerítőbb monographiához kívántató kútfőgyűjtés annyi időt és erőt kiván, hogy az évekig tartó fiirkészetnek fáradalmai a lelkesedés szikráit is elhamvasztják, és a kiállítandó dolgozat vagy elmarad, vagy mivel fáradt erővel kezdetik meg, elsilányul." „A magyar történetvizsgáló hasonlít azon szobrászhoz, ki mielőtt a márványba életet önthetne, előbb kénytelen hazájának bérczeit és völgyeit bebarangolni s márványt keresni addig, míg a fárasztó kutatás alatt lelkesedése vagy eltűnik, vagy elsilányul; és ki előbb kész anyagból remek művet állíthatott volna elő, az anyagkeresés faradalmai után kőfaragóvá törpül." „A magyar akadémia történelmi bizottmánya mé-