Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-06-30 / 26. szám

Jfogysomkuf, 1918. juntas 30. 20-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TABSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI JEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre . . 10 K Negyed évre 2 K 50 fill. Fél évre . . 5 K Egyes szám ára 30 flli. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő SsttkMstZaég u kiadoUi vaiai: Nagysomkut, Teleki-tér 448 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felhívás Kővárvidék kö­zönségéhez. Hogy a hadsereg junius, júliusi gabona szükséglete a gazdakőzőnség zaklatásával járó rekvirálás nélkül biztosítható legyen a közélelmezési Miniszter 99090)918. sz. ren­deletével a csereakció keresztülvitelét ren- d' Ue el. A cserének a gazdskffzönségre előnyős volta, de különösebben azon fontos nem­zed érdek, hogy hadseregünket a szükséges gabona mennyiséggel elláthassuk, köteles- «égőnkké teszi, hogy a gazdaság' év hátra­levő idejére szükséges kenyérmagvakat min­den körülmények között előteremtsük. M'n der-Kinek hazafiul érzésére apellálok tehát, amidőn felhívom anagysomkuti járás egész társéüalmái, hogy ezen legkritikusabb időszak Dan s« gitségére siessenek hadseregünknek. A csereakció lebonyolítására vonatko­zóiig tájékozásul közlöm a következőket: Az aki a cseretárgyát képező iparcikk­ből vásárolni óhajt, tartozik az A) táblázat­ban feltüntetett kulcs alapján járó gabona (tengeri) mennyiséget egyidejűleg átadni. Az áladott terményért a termelő azonnal megkapja a hátóságilag megállapított leg­A „Kővárvidék“ tárcája. A festett szemű halott. .Majdnem egy éve múlott, hogy utó.szór lát- íiu Sir Horacet, amikor rövid pár aorbau sürgősen legation kéretett. Igazi íórübarátsug kötött össze ^í.-.Un&et hajdanán és a mikor hirtelon személy j yl :i elhitározta, hogy huesut mond a világnak , kastélyába zárkózik miss Claraval, egy szó zeiurehonyással sem illettem. Jói ismertem jelle* céiitíü különcségét. Minden köteléket elszakított, .e,--irta ajtaját, eltörölte múltját és féltékenyen ouuii el mesebeli hercegnőjével, kinek ragyogó z.tpsége, különös bája mindent feledtetett vele. B-iienyugodtam hát, hogy nem fogom többé lízonilatni; de mivel hívott, hát elmentem. Hazud­om aurában, ha be nem ismerném, hogy házának U'/öbet bizonyos, könnyen megérthető kiváncsi- igyál léptem at. Sietségemet csak növelte afölött ;Vj őr ütem, hogy végre-valahára megismerhettem itokzv.ós társnőjét. Elhagyott, gyéren világított folyósókon ke- es•' uh .1 puszta szőnyegek nyelték el lépteink magas«bb árnak megfelelő pénzbeli ellen­értékét, viszont a kiválasztott cikkért á B) alatti táblázatban feltüntetett készpénz árat, vagy amennyiben a kérdéses cikk ára maxi- srá'va volna, a vétel helyén irányadó leg­magasabb kicsinybeni árat tartozik megfi­zetni. Így pld., ba a termelőnek egy pár cipőre van szüksége, beszolgáltat 100 kg- terményt pld. búzát, s kap készpénzben 47 kor. 50 Iliit. A búzáért kapott elismervény ellenében az aruk szétosztásával megbízott közeg tartozik neki 75 kor. 50 fill.-ért egy pár cipót átadni. Vagy ba szekeret akarna venni, beszolgáltat 500 kg. gabonát koro - náért s ennek fejében jogosait 850 kor.-ért egy szekeret vásárolni. Ónként érlhetóleg a termelő gabona helyett megfelelő meny- nyiségü lisztet 4/5 arányban is beszolgáltat­hat. Tehát nem tulajdonképpen jogi érte­lemben vett csere történik, hanem az akció lényege abban rejlik, hogy az a termelő, aki bizonyos mennyiségű szemes terményt ónként beszolgáltat, mérsékelt áron juthat a legkeresettebb és legszükségesebb iparcik kekhez. Amennyiben az eljárás lebonyo'itasa igen sürgős, úgyszólván napok kérdése, felhívok mindenkit, aki a fenti módozatok szerint árukat beszerezni óhajt, a csatolt A) kimutatás szerinti szükségletét az illetékes községi, körjegyzőnél legkésőbb f. hó a7 ig jelentse be. Később érkező bejelentések nem fognak tudomásul vétetni. Ezen bejelenté­sek beérkezte után a cserélésre egy későbbi pontban közhírré teendő határnapot fogok kitűzni, amely napon a beadandó termények Halász M. József nagysomkuti haditermény rt. bizományosánál beszolgáltatandók lesz­nek. A beszolgáltatás alkalmával a felek ré­szére a haditermény bizományosa által ki­állított átvételi jegyek a főszolgabírói hivatal kiküldöttjének közbejöttével a helyszínén azonnal befognak váltatni, illetve az igé­nyelt árucikkek az átvételi jegy átadása és a Bj kimutatásban kitüntetett ár lefizetése mellett igénylőknek ki fognak szolgáltattatni. * A siker érdekében szükségesnek találom azon körülménynek a közhírré tételét is* hogy a fent hivatolt közélelmezési miniszteri rendelet értelmében a csere céljaira feltárt készletek iegalis, vagy illegális birtoklásáért kihágási eljárás semmi körülmények között sem tétetik folyamatba. Nagysomkut, 1918, junius 17. Dr. Teleki Jenő gróf __ _____ főszolgabíró. Az A) és B) kimutatás lapunk 3 ik oldalán. neszét, vettetett egy szolga a könyvtárszoba bejá rátáig. Majd szertartásosan hajolt meg előttém. — üraságod — így szólt — volna oly ke­gyes és kopogtatna háromszor, én nem léphetem át a gazdam lakásának küszöbét. Csudálkozva néztem rá, de ő újra meghajolt és magamra hagyott. Kopogtattam hát háromszor, ami küiöuöi visszhaugot keltett a néma házban. Eleinte nem jött felelet, mégis én megérez- tem valakinek a közeli jelenlétét Mintha kikémlel­nének, mintha láthatatlan fülek hallgatóstak volna. Hirtelen egy hang törte meg a csendet; — Te vagy az, William, tényleg ? Igenlően feleltem, az ajtó meguyikorgott, sir Horace állt előttem. — Gyere be gyorsan I —- mondta. Beléptem a könyvtárba és abban a pillanat­ban becsapta maga mögött az ajtó szárnyát, bere­teszelte, majd kinyújtott kézzel felém sietett. Egy vörös kreppel bevont villamos ampolna homályos fénnyel világította meg a tágas szobát, ahol hajdan annyi kellemes baráti órát töltöttünk. De a gyér világítás dacára sir Horace-t annyira megváltozott- nak találtam, hogy alig ismertem fel. Tie évet öre­gedett legalább. Valamely végtelen fáradtság tette petyhüdtté ijesztően lesoványodott arcát, a vállai meghajlottak. Hellyel kínált meg s ahogy Fűltem, óiomsuliyal zuhant ő is egy székbe, — Hivattalak — kezdte meg a szót. De csakhamar habezni látszott. Finom kezei idegesen dobogtak az asztalon, az ajkai remegtek. Mintha nagy megerőltetésébe kerülne, hogy meg­törje a csendet. — Will, — kérdezte végre meglepően külö­nös hangon — lehetségesnek tartod-e vájjon a ha­lottak életéuek meghosszabbítását? Hirtelen felugrálásommal árultam el megle­petésemet. Az ő ujjai egyre csak az asztalt kínoz­ták. A fejét a lámpa alá hajtotta és ér, megpillan­tottam a szemeit, amelyek mintha zavaros vízzel lettek volna telítve. — A halottak életét, — ismételte. Mérsékletes embernek ismertem sir Horacot, de e pillanatban kétség vonult át a lelkemen. Sú­lyos légkör nehezedett a szobára, különös illatok terjengtek és a lámpa fénye kísérteties fólhomály- lyal töltötte be a szobát. Mégis mosolyt csaltam ajkaimra,

Next

/
Thumbnails
Contents