Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-11-03 / 44. szám

\ f », í 5 4» <> I v a I íASAl á, 1§Í8. november 3. M szám. KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMÍ HETILAP „A NAGYSQMKUTI JArASI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Főszerkesztők: Piliz Ed3 és Dr. Kál.nin Hanrik SiwkesztSség é« Usdobivatai: Nagysomkut, Teleki-tér 44a Telefoo szám 2. Egész évre , . 10 K Negyed évre 2 K 50 fill. Fél évre . . 5 K Egyes szám ára 30 fill. Felelős szerkesztő: Sarna Benő MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP, A központok hatósági jogköre. A Haditerméay Részvénytársaság és a többi Központ szervezetének, működésének és különösen jogkörének ismerete ma már külön tudomány. Bár kétségtelen, hogy a minisztérium a naoo/u esetére szó ó kivételes intézke­dési joga alapján a központokat egészen különös jogajiassai alkotta meg es runazta tel, mégis óvakodnunk keli at;ól, nogy ezeket a lényegileg gacdaság intézménye­ket Hatósági joggal teirunasoit közintéz­ményeknek te&intsQk, Rülónö en sok iélreértésre d alkal­mat a m. kif. rainisztériu nn^ú 1917. no­vember 9-iki eelettl 43Uöjl917. M. E. számú rendeleté, mely a nádorus gazd sági köz­pontok kormánynatosági itílügyeleiérol és ellenőrzéséről rendelkezik. E rendelet uagy vonásokban körülírja, hogy a miniszter felügyeleti jogát, — mely a megbízottak, bizományos és albizoma- nyosok tevékenységére is kiterjed, — mi­képpen gyakorolja. 4 ik § a szerint a miniszter felügyelői jogkörénél fogva utasíthatja a központi szervezet vezetőségét, Hogy a mulasztást, vagy szabálytalanságot elkövető alkalma­zott ellen illeíményeinek terhére egy havi fizetése erejéig, a bizományosok és albi- zományosok ellen pedig ötezer korona erejéig terjedhető rendbiróságot szab­jon ki. Bár kétségtelen, hogy a rendoirság kiszabása, valamint a bizományosi viszony rögtöni tiatályu megszüntetése a miniszter kizárólagos jogkörébe tartozik, mégis azt tapasztaljuk, no,fy a k SO pontok vezetőségei — nyilván fé’reértésoöl — ezeket a nató- sági jogokat önmaguk is gyakorolják. A közönség teljesen tajékozatlan a központok vezetőségének jogkörét illetőin s eunek folytán nem ritkán megtörténik, hogy iiiegitim utón kivetett oirságokat meg­fizetnek, m rt a megbírságolt fél nem akarja magát további eljárás torturá nafc kitenni. Közjogi szempontból végtelenül fontos ugyan e kérdés, mert feletté veszélyes még a legtávolabbról is lehetőséget nyújtani arra, hogy magánszemélyek és magánin­tézmények hatósági, pláne büntetőjogokat gyakoroljanak, mégis inkább a kérdés ér­demi oldalával kívánunk ezúttal foglal­kozni. Bár tagadhatatlan, hogy kizárólag a miniszter gyakorolhatja a bírságolás ős azonnali hatályú felmondás jogát, mégis kétségtelen, hogy az iniciativa uem a mi­nisztertől, hanem a központok vezetőségé­től s azok közegeitől fog származni. Vég­eredményei épen tehát a miniszter felhatal­mazásából egy minisztériumi tisztviselő gyakorolja eme rendkívüli jogokat, aki a központok közegei által egyoldalúan és sokszor érdekelt személy minden megkér­dezése nélkül eléje terjesztett tényállás alap­ján határoz. Ha most figyelembe vesszük, hógy a központok a még kiszabandó bírság nagy - ság a, illetve egyéb jog követelményeinek tekintetében is javaslatot tesznek a minisz­ternek, akkor egész bátran kimondnatjuk, hogy itt a központok olyan jogokkal ruház- tattak fel, amelyeket kritika nélkül nem hagyhatunk. A „Kővárvídék“ tárcája. A láda titka. Folytatás ős vége. Remek, szépséges asszonyi alak küzködölt nagy óriáskígyónak a gyűrűi között. Első szempillantásra megértette az ember e haláltusa síkéi telenséget, de a lélek minden rezzenése a ^aivórik minden dobbanása részvétet érzett iránta. A két fehér kéz a szörnyeteg nya­kát szorongatta s arcanak beszéd ;s re.tegóse meg­magyarázta azt az öntudatot, hogy mily nagyon érzi a harcának meddő voltát. A sikamlós kígyó két gyűrűje körül fogta derekát s tagjait, rettene­tes fej pedig kilátott szájjal és gyómá.itfejü sze­mekkel egyre jobban, jobban közelítette meg az arcát. — Juj l mi szállotta meg Valettet, hogy ilyen képet fesseu ? — Oly rémitően realisztikus — mor- mogá Martin. — Nézd csak. Webster, az asszony arcét és test-t máris a hálái színe futotta be. Csakugyan úgy volt s borzongás Jutott végig rajtam épp úgy, mint néhány nappal előob, mikor egy emberi holttestet láttám. Nem kérdeztem a barátomat, honnan tudja, hogy ez Valettnek a képe, mert a kezejegye nem volt rajta. Amint néztem, rajtam is erőt vett az a meggyőződés és bennem is felébredt az a kérdés, amit Martin már előbb hangoztatott, hogy: miféle szellem szállotta meg Valettet, hogy ilyen iszonyitó dolgokat fessen ? Minden nap visszatértem a képhez, hogy nézzem és valóban úgy látszott, mintha az enyé­szett nehezedett volna rá a gömbölyű tagokra és a gyönyörű arcra, oly kitünően volt megfestve a halálnak a színe rajta. Mindazonáltal Valette-al szemben szóba se hoztam a tárgyat, hanem türel metlenül vártam a második tárlat megnyitását. Ez alkalommal rá se szorultam Martinék út­baigazítására. Elégedetlenebb voltam még, mint az első alkalommal. , Végül megnyílt a nagy tárlat; én meg csak futólag s elégedetten bólintottam meg a fejemet, mikor láttam, hógy milyen kedvező világításban függ az én képem s szaladtam, hogy a Valette mestermüvét felkeressem. A borzasztónál is borzasztóbb volt. Juj 1 Még most is remegek, amint rá visszaemlékezem; de az összes tárlaton azért nem volt kép, amely előtt sunyira összecsődültek az emberek, mint ez előtt. Egy másik tengeri kép volt. Ragyogóan tro­pikus ég alatt, amelyről az izzó nap alátüzött, fa­tutaj úszott a vörösrézszinü el-elsimuló tengerha­bokon. A tutajon három hulla feküdt. Az első asz- szouyi test, oly hatalmas alkotás, oly arányos ter­met, oly csodaszerben szép, hogy az ouiber ősz* tönszerüleg még a halált is megirigyelte. Kis cse. csomót szorított szeretetteljesen meztelen kebelóhez> mintha az anyai szeretet még a halállal szemben is meghosszabbította volna az imádott gyermek életét. A másik alatc egy férfinak a teste volt, épp olyan mesterien megfestve, megrajzolva mint a nő. A halai elszólitotta már mindhármukat, amit az üve­gesedet szemek s az égnek meredő arcok, az égető, pörkölő napsugár alatt gyámoltalanul fekve* bizonyítottak. Egy irgalmas nővér és fejórhaju öreg orvos voltak a. segítségére. A római láz bántja s esetleg rosszabbra is fordulhat, a baj, ez volt az orvosnak a véleménye. Valette elég nyugodtan fogadta a hirt, majd magányosan óhajtott loani velem,

Next

/
Thumbnails
Contents