Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-11-03 / 44. szám
\ f », í 5 4» <> I v a I íASAl á, 1§Í8. november 3. M szám. KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMÍ HETILAP „A NAGYSQMKUTI JArASI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Főszerkesztők: Piliz Ed3 és Dr. Kál.nin Hanrik SiwkesztSség é« Usdobivatai: Nagysomkut, Teleki-tér 44a Telefoo szám 2. Egész évre , . 10 K Negyed évre 2 K 50 fill. Fél évre . . 5 K Egyes szám ára 30 fill. Felelős szerkesztő: Sarna Benő MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP, A központok hatósági jogköre. A Haditerméay Részvénytársaság és a többi Központ szervezetének, működésének és különösen jogkörének ismerete ma már külön tudomány. Bár kétségtelen, hogy a minisztérium a naoo/u esetére szó ó kivételes intézkedési joga alapján a központokat egészen különös jogajiassai alkotta meg es runazta tel, mégis óvakodnunk keli at;ól, nogy ezeket a lényegileg gacdaság intézményeket Hatósági joggal teirunasoit közintézményeknek te&intsQk, Rülónö en sok iélreértésre d alkalmat a m. kif. rainisztériu nn^ú 1917. november 9-iki eelettl 43Uöjl917. M. E. számú rendeleté, mely a nádorus gazd sági központok kormánynatosági itílügyeleiérol és ellenőrzéséről rendelkezik. E rendelet uagy vonásokban körülírja, hogy a miniszter felügyeleti jogát, — mely a megbízottak, bizományos és albizoma- nyosok tevékenységére is kiterjed, — miképpen gyakorolja. 4 ik § a szerint a miniszter felügyelői jogkörénél fogva utasíthatja a központi szervezet vezetőségét, Hogy a mulasztást, vagy szabálytalanságot elkövető alkalmazott ellen illeíményeinek terhére egy havi fizetése erejéig, a bizományosok és albi- zományosok ellen pedig ötezer korona erejéig terjedhető rendbiróságot szabjon ki. Bár kétségtelen, hogy a rendoirság kiszabása, valamint a bizományosi viszony rögtöni tiatályu megszüntetése a miniszter kizárólagos jogkörébe tartozik, mégis azt tapasztaljuk, no,fy a k SO pontok vezetőségei — nyilván fé’reértésoöl — ezeket a nató- sági jogokat önmaguk is gyakorolják. A közönség teljesen tajékozatlan a központok vezetőségének jogkörét illetőin s eunek folytán nem ritkán megtörténik, hogy iiiegitim utón kivetett oirságokat megfizetnek, m rt a megbírságolt fél nem akarja magát további eljárás torturá nafc kitenni. Közjogi szempontból végtelenül fontos ugyan e kérdés, mert feletté veszélyes még a legtávolabbról is lehetőséget nyújtani arra, hogy magánszemélyek és magánintézmények hatósági, pláne büntetőjogokat gyakoroljanak, mégis inkább a kérdés érdemi oldalával kívánunk ezúttal foglalkozni. Bár tagadhatatlan, hogy kizárólag a miniszter gyakorolhatja a bírságolás ős azonnali hatályú felmondás jogát, mégis kétségtelen, hogy az iniciativa uem a minisztertől, hanem a központok vezetőségétől s azok közegeitől fog származni. Végeredményei épen tehát a miniszter felhatalmazásából egy minisztériumi tisztviselő gyakorolja eme rendkívüli jogokat, aki a központok közegei által egyoldalúan és sokszor érdekelt személy minden megkérdezése nélkül eléje terjesztett tényállás alapján határoz. Ha most figyelembe vesszük, hógy a központok a még kiszabandó bírság nagy - ság a, illetve egyéb jog követelményeinek tekintetében is javaslatot tesznek a miniszternek, akkor egész bátran kimondnatjuk, hogy itt a központok olyan jogokkal ruház- tattak fel, amelyeket kritika nélkül nem hagyhatunk. A „Kővárvídék“ tárcája. A láda titka. Folytatás ős vége. Remek, szépséges asszonyi alak küzködölt nagy óriáskígyónak a gyűrűi között. Első szempillantásra megértette az ember e haláltusa síkéi telenséget, de a lélek minden rezzenése a ^aivórik minden dobbanása részvétet érzett iránta. A két fehér kéz a szörnyeteg nyakát szorongatta s arcanak beszéd ;s re.tegóse megmagyarázta azt az öntudatot, hogy mily nagyon érzi a harcának meddő voltát. A sikamlós kígyó két gyűrűje körül fogta derekát s tagjait, rettenetes fej pedig kilátott szájjal és gyómá.itfejü szemekkel egyre jobban, jobban közelítette meg az arcát. — Juj l mi szállotta meg Valettet, hogy ilyen képet fesseu ? — Oly rémitően realisztikus — mor- mogá Martin. — Nézd csak. Webster, az asszony arcét és test-t máris a hálái színe futotta be. Csakugyan úgy volt s borzongás Jutott végig rajtam épp úgy, mint néhány nappal előob, mikor egy emberi holttestet láttám. Nem kérdeztem a barátomat, honnan tudja, hogy ez Valettnek a képe, mert a kezejegye nem volt rajta. Amint néztem, rajtam is erőt vett az a meggyőződés és bennem is felébredt az a kérdés, amit Martin már előbb hangoztatott, hogy: miféle szellem szállotta meg Valettet, hogy ilyen iszonyitó dolgokat fessen ? Minden nap visszatértem a képhez, hogy nézzem és valóban úgy látszott, mintha az enyészett nehezedett volna rá a gömbölyű tagokra és a gyönyörű arcra, oly kitünően volt megfestve a halálnak a színe rajta. Mindazonáltal Valette-al szemben szóba se hoztam a tárgyat, hanem türel metlenül vártam a második tárlat megnyitását. Ez alkalommal rá se szorultam Martinék útbaigazítására. Elégedetlenebb voltam még, mint az első alkalommal. , Végül megnyílt a nagy tárlat; én meg csak futólag s elégedetten bólintottam meg a fejemet, mikor láttam, hógy milyen kedvező világításban függ az én képem s szaladtam, hogy a Valette mestermüvét felkeressem. A borzasztónál is borzasztóbb volt. Juj 1 Még most is remegek, amint rá visszaemlékezem; de az összes tárlaton azért nem volt kép, amely előtt sunyira összecsődültek az emberek, mint ez előtt. Egy másik tengeri kép volt. Ragyogóan tropikus ég alatt, amelyről az izzó nap alátüzött, fatutaj úszott a vörösrézszinü el-elsimuló tengerhabokon. A tutajon három hulla feküdt. Az első asz- szouyi test, oly hatalmas alkotás, oly arányos termet, oly csodaszerben szép, hogy az ouiber ősz* tönszerüleg még a halált is megirigyelte. Kis cse. csomót szorított szeretetteljesen meztelen kebelóhez> mintha az anyai szeretet még a halállal szemben is meghosszabbította volna az imádott gyermek életét. A másik alatc egy férfinak a teste volt, épp olyan mesterien megfestve, megrajzolva mint a nő. A halai elszólitotta már mindhármukat, amit az üvegesedet szemek s az égnek meredő arcok, az égető, pörkölő napsugár alatt gyámoltalanul fekve* bizonyítottak. Egy irgalmas nővér és fejórhaju öreg orvos voltak a. segítségére. A római láz bántja s esetleg rosszabbra is fordulhat, a baj, ez volt az orvosnak a véleménye. Valette elég nyugodtan fogadta a hirt, majd magányosan óhajtott loani velem,
