Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-09-08 / 36. szám

S*U*> Itsm? «* ■' t ^>: • >y ■ -­XVI évfolyam Jlagyscmkat, 1918. szeptember 8. KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ■HiiWMianniRii (»*■ «riiMnariiui«HiMMaaKnBn<mEet«MaRK«rg«&.~~»^rur.&iMKvmsaatmBaKmmm Előfizetési ár: Egész évre . . iO K Negyed évre 2 K 50 fill. Fél évre . . 5 K Egyes szám ára 30 fill. Főszerkesztők: Pilsz EdeésDr. Kálmán Henrik Felelős szerkesztő: Barna Benő s»rkesztőség és kiadóhivatal-. Nagyso nkut, Teleki-tér 443 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Jegyzetek. Quo usque tandem . . . meddig foly­tatják ezt még? követelőzik a kétségbe esett kérdés. Mit akarnak elérni, mi az a céi, amelyre törekszenek, hogy a borzal­mas ember mészárlásnak végre végét ves­sék ?! Hiszen igaz, már rég megszoktuk, hogy az embernek, mint ilyennek az ö lété­hez és ennek összes surrogatumainoz való legszentebb jogát, a salus reipublicae ha­mis jelszava alatt azok, akik a nyers ha­talom biriokáoan ehhez a jogcímet maguk­nak arrogalják, — va merően lábbal ti­porják, mégis ez az égbekiáltó igazságta­lanság, — ha gondolunk reá, már pedig keli rágondoini — mindig megráz ben­nünket. Minden figyelmünk most a nyugati harctéri eseményekre van irányítva. Nem Vagyunk kisnitüek és nem ejt bennünket aggódóba az, hogy ezidőszerint a harctéri szerencsét ellenségeink oldalán látjuk, de meg kell állapitanunk ebbő! egy más, szin­tén nem megnyugtató körülményt, hogy minden erőíeszités, a megmérhetetlen ál­dozatok, a drága emberélet pazarlás-pusz­títás, mindez hiábavaló. A múlt év őszének elején helyezkedtek el és rendezkedtek be a német haderők az u. n. hindenburg vona­lon, akkor az entent offenzivája eilen. Er röl a vonalról indult el a hatalmas lendü­letű német oífenziva az idei kora tavaszon és az Amiens és a Cheoiin de Dames ne­véhez iüződő fényes sikerekben kicsúcso­sodó klassikus hadvezetés ismét a Marntig juttatta el a német seregeket. Itt azonban az alig képzelt nagyszámban odaérkezett és óriási felkészültséggel bíró amerikai se­gítség, sok tekintetben a németektől elta­nult vezetőség alatt megállásra birta szö­vetségesünk seregeit és julius közepe táján megindult az az ellenofíenziva, mely elöl éppen az emberanyag kíméletének tekinte­téből lépésről lépésre vissza keliett vonulni és a haderő egy része — bizonyára kevés veszteség árán — már el is jutott, de a többi részét is valószínűleg rövidesen visz- sza kell vonni a tökéletes védelemre be­rendezett Hindenburg vonalba. Körülbelül egy év után tehát ujDól ott leszünk, ahol voltunk, — de csak területileg .... Erős és biztos a hitünk és a meggyőződésünk» hogy tovább az ellenség nem tud szorítani s ez a visszavonulás sem ártott hadi hely­zetünknek és abban is biztop reményked­hetünk, hogy a német Hadvezetés fényes napjai előbb-utóbb még visszafognak térni és a kedvező döntést a Hindenburg és Lu- dendörff kézéből ellenségeink kicsikarni nem fogják; tehát a végső eredmény te- kintetéDen aggályokat táplálni egyáltalán nem lehet és nem szabad. De mégis ha elgondoljuk, hogy egy ilyen hosszú, mér­hetetlen áldozatokat és borzalmas veszte­ségeset követelt esztendő semmi eredmény- nye nem járt, a célnoz egy lépéssel sem vitt közelebb, — el kell borzadni és bá­mulni azoknak a gondolkozásán, akik ezt csinálják, Mit gondolnak? Mit akarnak? Miért és meddig folytáiják? ügy látszik, erre csak az a feletet, amit a német trónörökös már a háuoru elején kijelénteft, hogy a józan ész elnagyta a világot. (ftH.) Panaszok a cukoreliátás körül. E héten osztották ki az uj bevásárlási jegyeket s a cukor beszerzése körül máris A „Kővárvidék“ tárcája. Két levél a szerkesztőségtől. Rovatvezető: Komor. Levelezgetui nem szoktuuk lapunk hasábjain, de két hozzánk érkezett levet most mégis feleletre kés-.let itt. Tehát: B. Gy. 1 Öa egy német beszólynek a fordí­tását küldte be hozzánk Közlés végett, mire, kéré­sére, magánlevélben azt felöltük, hogy sajnála­tunkra, nem hozhatjuk, mert a fordítás nemcsak nem magyaros szórendezésü, de egy L e i t n e r Jakab is van benne. Erre ön megbántódoltan azt Írja, hogy nem elég, hogy nem hozható a fordí­tása, de taég csufondaroskoduuk is önnel, amit nem érdemel meg buzgalmáért, mert hiszen sem az eredetiben, sem pedig a fordításban Leitner J *k ib név elő sem fordul, ön e nevet még soha nem is hallotta, nem hogy használta volna. Hát igén tiszteit B. Gy. I Ha ön sohasem hallott Lifer Jakabról, amit elhisziiuk önnek, természetesen nem is tudh -tja, ki ő, és merre van hazája. Bemutatjuk: A Leiter Jakab egy fo­galom, még pedig a kores fordításnak a fogalma. Ágai Adolftól, a magyar tárcairás néhány évvel ezelőtt elhalt atyamesterétől, a Borsszem Jankó volt szerkesztőjétől származik az a for- ditásbeli csodabogár, mely a Leiter Jakab fo­gatom megalkotója. Ágai ugyanis fiatal újságíró korában, amint azt Tóth Béla Szájrul Szájra című, a magyarság szálló igéit tartalmazó gyűjte­ményes raunkájábau leírja, a Magyar Sajtó 1863. október 13-iki számának a tárcarovatáoan egy Nadar nevű léghajosról ir, a ki akkoriDan szailt fal először Párisban az ő Géant nevű addig hal­latlan nagyságú léghajójával s ezt a vállalkozást az egész világ kiváncsi érdeklődéssel kisérte. Mi­kor a bécsi lapok a Géant első útjáról részletes tudósítást közlöttek, aMagyar Sajtó is sietett „párisi levelet“ Írni itt Pesten, természetesen a né­met újságokból merítvén értesülést. A fordítást Ágai Adolf végezte, És irta a következőket: „Midőn a legfelső felhőrétegen is átröpültek, a gömb megrezdült, kissé oldalt hajolt, de — igy állítják az utazok — egyikök sem ijedt meg. filő- hittak Godardot, a tapasztalt léghajóst. „Fel, fel}-J.Tl . f- n , * •; 1 • ,:'l oly magasra akarunk szállani, mint Leiter. Jrkab.“ „Ki ez a Leiter Jakab? Valamely, nires lég- hajós?“ kérdezgették másnap a szerkesztőség tag­jai. S ekkor derült ki mindenek megdöbbenésére, hogy biz az Jakob’s Jeiter: Jákob lajtorjája, melynek magassága az eget őri. (Móz. 1, 28, 12.) A dolog országos kacajt keltett és „Leiter’Jakab“ nemcsak a sajtóban, de a közönség között is a forditasbeli botlásokat kifejező'műszó lett. Tóth Béla töob nevezetes „Leiter Jakab“-ot emiit még. „A holttestet a d ü ngeri dombok alatt (unter einem düngerhaufen) talál­ták meg.“ (Fővárosi Lapok, 1876.) „A me­rénylőt That or te közelében (in der nähe lator t e s) fogták eb* (Egyetértés, 1883.,' az agrárgyilkosságok alkalmával.) De mégis a leg­híresebb „Leiter Jakab,“ írja tovább Tóth, — Mely az őst szinte elhomályosítja: a „C1 a q u e h u- t e s Frigyes“, mely a Nemzet 1888. junius 19-iki esti lapjaban látott napvilágot. A szerkesztőséghez Bécsből német nyelvű te­legramul érkezett, mely hirül adja, hogy esküdt* skék elé állították Kirchner J, J. képírót, kí'CuHo nevű barátját január hó 14-én hátulról orozva

Next

/
Thumbnails
Contents