Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-09-08 / 36. szám

S*U*>

Itsm? «* ■' t ^>: • >y ■ -XVI évfolyam

Jlagyscmkat, 1918. szeptember 8.

KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI

EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

■HiiWMianniRii (»*■ «riiMnariiui«HiMMaaKnBn<mEet«MaRK«rg«&.~~»^rur.&iMKvmsaatmBaKmmm

Előfizetési ár:

Egész évre . . iO K Negyed évre 2 K 50 fill. Fél évre . . 5 K Egyes szám ára 30 fill.

Főszerkesztők: Pilsz EdeésDr. Kálmán Henrik Felelős szerkesztő: Barna Benő

s»rkesztőség és kiadóhivatal-. Nagyso nkut, Teleki-tér 443

Telefon szám 2.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Jegyzetek.

Quo usque tandem . . . meddig folytatják ezt még? követelőzik a kétségbe esett kérdés. Mit akarnak elérni, mi az a céi, amelyre törekszenek, hogy a borzalmas ember mészárlásnak végre végét vessék ?! Hiszen igaz, már rég megszoktuk, hogy az embernek, mint ilyennek az ö létéhez és ennek összes surrogatumainoz való legszentebb jogát, a salus reipublicae hamis jelszava alatt azok, akik a nyers hatalom biriokáoan ehhez a jogcímet maguknak arrogalják, — va merően lábbal tiporják, mégis ez az égbekiáltó igazságtalanság, — ha gondolunk reá, már pedig keli rágondoini — mindig megráz bennünket.

Minden figyelmünk most a nyugati harctéri eseményekre van irányítva. Nem Vagyunk kisnitüek és nem ejt bennünket aggódóba az, hogy ezidőszerint a harctéri szerencsét ellenségeink oldalán látjuk, de meg kell állapitanunk ebbő! egy más, szintén nem megnyugtató körülményt, hogy minden erőíeszités, a megmérhetetlen áldozatok, a drága emberélet pazarlás-pusztítás, mindez hiábavaló. A múlt év őszének elején helyezkedtek el és rendezkedtek be a német haderők az u. n. hindenburg vonalon, akkor az entent offenzivája eilen. Er röl a vonalról indult el a hatalmas lendületű német oífenziva az idei kora tavaszon és az Amiens és a Cheoiin de Dames nevéhez iüződő fényes sikerekben kicsúcsosodó klassikus hadvezetés ismét a Marntig juttatta el a német seregeket. Itt azonban az alig képzelt nagyszámban odaérkezett és óriási felkészültséggel bíró amerikai segítség, sok tekintetben a németektől eltanult vezetőség alatt megállásra birta szövetségesünk seregeit és julius közepe táján megindult az az ellenofíenziva, mely elöl éppen az emberanyag kíméletének tekintetéből lépésről lépésre vissza keliett vonulni és a haderő egy része — bizonyára kevés veszteség árán — már el is jutott, de a többi részét is valószínűleg rövidesen visz- sza kell vonni a tökéletes védelemre berendezett Hindenburg vonalba. Körülbelül egy év után tehát ujDól ott leszünk, ahol voltunk, — de csak területileg .... Erős és biztos a hitünk és a meggyőződésünk»

hogy tovább az ellenség nem tud szorítani s ez a visszavonulás sem ártott hadi helyzetünknek és abban is biztop reménykedhetünk, hogy a német Hadvezetés fényes napjai előbb-utóbb még visszafognak térni és a kedvező döntést a Hindenburg és Lu- dendörff kézéből ellenségeink kicsikarni nem fogják; tehát a végső eredmény te- kintetéDen aggályokat táplálni egyáltalán nem lehet és nem szabad. De mégis ha elgondoljuk, hogy egy ilyen hosszú, mérhetetlen áldozatokat és borzalmas veszteségeset követelt esztendő semmi eredmény- nye nem járt, a célnoz egy lépéssel sem vitt közelebb, — el kell borzadni és bámulni azoknak a gondolkozásán, akik ezt csinálják, Mit gondolnak? Mit akarnak? Miért és meddig folytáiják? ügy látszik, erre csak az a feletet, amit a német trónörökös már a háuoru elején kijelénteft, hogy a józan ész elnagyta a világot. (ftH.)

Panaszok a cukoreliátás körül.

E héten osztották ki az uj bevásárlási jegyeket s a cukor beszerzése körül máris

A „Kővárvidék“ tárcája. Két levél a szerkesztőségtől.

Rovatvezető: Komor.

Levelezgetui nem szoktuuk lapunk hasábjain, de két hozzánk érkezett levet most mégis feleletre kés-.let itt. Tehát:

B. Gy. 1 Öa egy német beszólynek a fordítását küldte be hozzánk Közlés végett, mire, kérésére, magánlevélben azt felöltük, hogy sajnálatunkra, nem hozhatjuk, mert a fordítás nemcsak nem magyaros szórendezésü, de egy L e i t n e r Jakab is van benne. Erre ön megbántódoltan azt Írja, hogy nem elég, hogy nem hozható a fordítása, de taég csufondaroskoduuk is önnel, amit nem érdemel meg buzgalmáért, mert hiszen sem az eredetiben, sem pedig a fordításban Leitner J *k ib név elő sem fordul, ön e nevet még soha nem is hallotta, nem hogy használta volna.

Hát igén tiszteit B. Gy. I Ha ön sohasem hallott Lifer Jakabról, amit elhisziiuk önnek, természetesen nem is tudh -tja, ki ő, és merre van

hazája. Bemutatjuk: A Leiter Jakab egy fogalom, még pedig a kores fordításnak a fogalma. Ágai Adolftól, a magyar tárcairás néhány évvel ezelőtt elhalt atyamesterétől, a Borsszem Jankó volt szerkesztőjétől származik az a for- ditásbeli csodabogár, mely a Leiter Jakab fogatom megalkotója. Ágai ugyanis fiatal újságíró korában, amint azt Tóth Béla Szájrul Szájra című, a magyarság szálló igéit tartalmazó gyűjteményes raunkájábau leírja, a Magyar Sajtó 1863. október 13-iki számának a tárcarovatáoan egy Nadar nevű léghajosról ir, a ki akkoriDan szailt fal először Párisban az ő Géant nevű addig hallatlan nagyságú léghajójával s ezt a vállalkozást az egész világ kiváncsi érdeklődéssel kisérte. Mikor a bécsi lapok a Géant első útjáról részletes tudósítást közlöttek, aMagyar Sajtó is sietett „párisi levelet“ Írni itt Pesten, természetesen a német újságokból merítvén értesülést. A fordítást Ágai Adolf végezte, És irta a következőket:

„Midőn a legfelső felhőrétegen is átröpültek, a gömb megrezdült, kissé oldalt hajolt, de — igy állítják az utazok — egyikök sem ijedt meg. filő- hittak Godardot, a tapasztalt léghajóst. „Fel, fel}-J.Tl . f- n , * •; 1 • ,:'l

oly magasra akarunk szállani, mint Leiter. Jrkab.“

„Ki ez a Leiter Jakab? Valamely, nires lég- hajós?“ kérdezgették másnap a szerkesztőség tagjai. S ekkor derült ki mindenek megdöbbenésére, hogy biz az Jakob’s Jeiter: Jákob lajtorjája, melynek magassága az eget őri. (Móz. 1, 28, 12.) A dolog országos kacajt keltett és „Leiter’Jakab“ nemcsak a sajtóban, de a közönség között is a forditasbeli botlásokat kifejező'műszó lett.

Tóth Béla töob nevezetes „Leiter Jakab“-ot emiit még. „A holttestet a d ü ngeri dombok alatt (unter einem düngerhaufen) találták meg.“ (Fővárosi Lapok, 1876.) „A merénylőt That or te közelében (in der nähe lator t e s) fogták eb* (Egyetértés, 1883.,' az agrárgyilkosságok alkalmával.) De mégis a leghíresebb „Leiter Jakab,“ írja tovább Tóth, — Mely az őst szinte elhomályosítja: a „C1 a q u e h u- t e s Frigyes“, mely a Nemzet 1888. junius 19-iki esti lapjaban látott napvilágot.

A szerkesztőséghez Bécsből német nyelvű telegramul érkezett, mely hirül adja, hogy esküdt* skék elé állították Kirchner J, J. képírót, kí'CuHo nevű barátját január hó 14-én hátulról orozva