Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-08-25 / 34. szám
XVI évfolyam Jtagysfiiikat, 1918. angttszfas 25. K-ik szán*. KÖZÉRDEKŰ TABSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTl JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre . . iO K Negyed évre 2 K 50 fill. Fél évre . . 5 K Egyes szám ára 30 till. Főszerkesztők: Pilsz Ede és Or. Kálmán Henrik Felelős szerkesztő: Barna Benő jierkesitósAg é* ki.dohiv.ui; Nagysomkut,Teleki-tér 44& Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Elmélkedések. A nyugati harctéren a hadiszerencse az utóDbi időkben elhagyta a mi fegyverünket, Ludendorf maga adta tudtára a vi - lógnak, hogy a nemetek hadi terveit ezúttal nem jártak sikerrel. A központi ba'almak had vezetőségének számításai az amerikai gegitség értékelésénél tévédé, en alapultak és oár a sok mindeníéle meglepetés, mely a háooru alatt mindkét részről érte a hadviselő leieket, eiszoktatott a vérmes reménységektől, a hadi tényezők le és tu.becsüléseiöi, ezúttal benmmkei általános m szomorú csalódás ért. Amerika úgy lépett lei, hogy a nábo- rus mérleg eddigi eieg stand állasa erősen megingott, mérhetetlen emberanyaga, rendkívüli gazdagsága, óriási technikai felkészültsége és teljes frissessége hatalmasan érvényesülnek a hadviselésben és a náboru lovadul eredményei tesiuteiénen az optimis- táknau is aggodalmakat ébresztenek. Es sajátságos tünet, hogy a helyseinek ilyetén alakulása oia úgy a semleges kttltOldi — mint a belföldi, sőt a német sajtéban is ujbói A „Kövárvidék" tárcája. Miért . . . Es ez itt mennyi ? kézdezte érdeklőévé. Hugy-hogy mennyi ? Hiszen nem bolt ez itt I Mi csak megőrizzük a képtár látogatóinak az ernyőit es botjait. A kisasszonyé ötveuötös, de ké- i-eiű tessék már ideadni azt az ernyőt! De sokkal jobb voma ám, ha uern kellene odaadni, jelentette ki a lány elgondolkozva. Bánom is én, de ha nem adja ide, annyi szent, hogy be nem engedik a termekbe. Tisztára azt hitte, hogy ezzel kijátszotta minden kártyáját, ez véget vet mindenféle szóvitának, látszott is rajta, hogy igen meg van elégedve magával. Miért — kérdezte hirtelen ét újra váratlanul i fiatal lány . Jóságos Isteni Hogy miért ? Mert az a szabály ? Miért ... Hogy miért nincs betöltve s ruhaiárosi állás t képtarban? Hát csak ezért. Tessék ide figyelni: és gyakrabban találkozunk a béke lehetőségének és közelségén.k gondolatával. Lehet, hogy a nagy németek, az annexionis- Iák, maga a német hadvezetőség téri jobb belátásra, de az is lehet, hogy ez csak piuin desiderium, azok jámbor óhajtása, akik ezt a jobb belátást már időszerűnek látnák. Felidézte e feltevést az a még kellően meg nem erősített, de elég komoly formában megje ént hir is, hogy Wilson Európába készül jönni s útja talán a béke lehetőségei felöl való puhatolózásokkal is összefügg. Hiszen tény, hogy Wiisonnak hivatalosan közűit békecéljai a mieinkkel nem állanak Olyan áinidaínalaiian ellentétben, hogy azok összeegyezteti tése teljesen kilátástalan volna. Es habár olvashattunk a Wilson nevével kapcsolatban olyan háborús célokat is, melyeket tőlünk egy egész világ, a lét, vagy nemlét kérdésé választ el, de mi nem niszüiik azok megDizhalósagában, nem érdekünk azokban hinni s mi szívesebben reméljük azt a mi nekünk kedvező. A múlt heti tanácskozások a német töhadiszaliason talán eredményeznek ebben az irány bsu valami üdvösét. * L 1 Egy hétköznapon történt, mikor nincs beiép- tidij a képtárakban. Egy csinos fiatal lány futott fel a lépcsőn. Úgy látszott, nagyon érdeklik a ké. pék, de meglehet, hogy csak tetette magát a kis hamis. Mert a szeme pajkosan csillogott és a ruhája is sokkal kurtább volt, semhogy természetes lett volna a nagy komolysága. A bejáratnál egy egyenruhás férfi a ruhája érdekes keveréke volt a katonatiszt és a Liberias - inas uniformisának mély és eilenmondast nem tűrő hangon szóit oda neki: A botokat meg az esernyőket jebbra tessék leadni I Mikor a fiatal lány belépett egészen egyedül volt ott az előcsarnokban, senki más nem volt jelen a kijelentés tehát a maga egész mivoltában csakis neki szói hatott. A fiatal lány csudálkozva nézett a mélyhangu férfira, aztán félénken azt kérdezte: Miért? Ez a kérdés váratlan volt. A közönség mind mostanáig alázatosan vetette alá magát a rendele- leknek és a jobboldali ruhatárban helyezte el botját és esernyőjét. És senkinek se jutott eszébe A drágaság ... ez most a mindeneknél aktuálisabb probléma, melynek megoldásán, a baj orvoslásán legjobbjaink hiába törik a fejüket. A baj okának a meg állapi • tása volna az orvoslás elsődleges feltétele, de idáig sem tudunk eljutni. Elértéktelenedett a pénz, mondják és tartják legtöbben; ez a folyamat tart vagy 3 éve, hatása folyton fokozódik s a vége beláthatatlan, vagy talán éppen ellenkezőleg, kórhetetlen bizonyossággal előre látható, a drágaság a végtelenségig fog fokozódni. No de ki fogja bit ni ezt követői? Nemsokára a kíméletesen gazdagok sem. Segíteni kell tellát nagyon sürgősen. De hogyan lehet ezen most a dúló háború kellős közepén segíteni ? Egyik nemes közgazdasági Írónk igen érdekes felfogással, egészen különös megoldást képzel el. Egyszerűen ki akarja küszöbölni a pénzt. A pénz, mint csereeszköz és még inkább miat értékmérő majdnem teljesen elvesztette jelentőségét. A pénznek, mint ilyennek majdnem összes kritériumai megszűntek, illetve folyton többen veszítenek erejükből. Hivatását és rendeltetését — a forgalom lebonyolítása körül — már ____________ ) en nek a dolognak az okát kutatni. Mig jókedve van a közvéleménynek, addig jámbor, akar a birka. De ha megböszlil, dühe nem ismer határt. Ez egy szer a közvélemény úgy vélekedett, hogy a képtár szórakozóhely és megmaradt a maga szelíd hangulatában. — Azért, kérem, mert ez & szabály. Udvariatlanabb lett volna, ha valami csúnya nővel akad dolga. — Minden esernyőt és minden botot a jobboldali ruhatárban kell elhelyezni — másképpen nem lehet bemenni. — Értem, — felelte a fiatal lány — köszönöm a szives felvilágosítását. Ezzel balra fordult. — Jobbra tessék menni I — kiáltott most már kissé ingerülten a ruhatáros. — Miért? —r kérdezte a lány ártatlanul bámulva. — Mert a jobboldalon van a ruhatár 1 Hiszen már háromszor is mondtam 1 » .j..g< ru liw '• * — " > — Mondta, az igaz, de csak a botokra meg: az esernyőkre. És nézze csak, ez se nem bot, sé nem esernyő . , ,
