Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)
1918-08-04 / 21. szám (31. szám)
XVI évfolyam Jiagysomknt, 1918. augusztus 4. ?Mk szár. KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKIJTI JÁRÁSI JEGYZŐI HIVATALOS ^KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre . . 10 K Negyed évre 2 K 50 fill. Fél évre . . 5 K Egyes szára ára 30 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő Sfarkeutőség é* kiadóhivatal: Nagyaomkiit, Telaki-tór 44á Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Gazdasági helyzetünk. Már a háború első idejében igen érdekes és becses jelenségként tűnt fel, hogy a monarkiában a politikai túlsúly eltolódott és Ausztria kezéből Magyarországéba ment át. A megfigyelők akkor vezető államíér- fiaink egyéni súlyában s tekintélyében és parlamentünk élénk tevékenységében fedezték fel a j lenség okait. Nagyon érthető, hogy ez a körülmény a Lajthán túli sző vetségesüukben a féltékenység érzetét éb resztette fel és azt a törekvést, hogy ez i'i eltolódás az eredeti mederbe tereitessék Vissza. E tekintetben nagyban segítségére Volt Ausztriának az az erős gazdasági pozíció, melyet a monarkiában elfoglalt s mellyel velünk, mint gyengébb féllel szemben, állandóan vezetett. Az utóbbi időkben a mi javunkra ebben az irányban is erősen változott a helyzet. Annak dacára, hogy a termékeink, melyekkel a gazdasági viszonylatokban szerepelünk, majdnem mind maximálva vannak, tehát aránylag olcsó árban találnak elhelyezést, mig az ipari cikkek, az osztrák piac produktumai, maximálás hiányában az árakban korlátlanul csapongtak fölfelé, — ismételjük, ennek dacára pénzügyi viszonyaink Ausztriával szemben, állandóan javultak. Ez a körülmény Ausztria pénzügyminiszterének, a költségvetés tárgyalásánál, a minap elhangzott beszédében is kifejezésre jntott, amikor a miniszter arról panaszkodott, hogy Ausztria a közös jegybankot a quotához viszonyítva, nagyobb arányban kénytelen igénybe venni, mint Magyarország. Ugyanerre az igen örvendetes téuyre mutat az a hir is, mely a napokban látott napvilágot pénzügyi sajtónkban, és mely szerint az osztrák bankok tőbbszazmilliós kőlcsönért fordultak a magyar bankhoz, melyet az utóbbiak folyósi tottak is. Nagyfontosságu tény az, hogy a magyar gazdasági élet ilyen csodálatos fejlettségről és önállóságról tehetett tanúságot. Még néhány évvel ezelőtt sem képzelték volna el közgazdasági életünk legaláposabb ismerői- sem, hogy Ausztriának hozzánk kelljen kölcsönórt fordulnia, még kevésbé azt, bogy mi egy ilyen kérést teljesíteni képesek is legyünk. És ez a hihetetlennek látszó eset, ime most bekövetkezett. Ennek a négyzetes, csupa átkot és szenvedést magával hordó háborúnak végre egy áldá* sós hatásai Magyarország csodákat produkált, a magyar elem, a harctéren, mint katona és itthon, mint gazdasági tényező, egyformán elsőrangúnak bizonyult. Magyarország, ez a gyöngének tartott kis állam a háború legsúlyosabb megpróbáltatásait fényesen kiáltotta és kiváló életképességet tanúsított. Ennek az igazságnak pedig nem maradhatnak ei a jogos következményei. A háború után — s ameny- nyire lehet már ezalatt is — minden téren meg kell kapnnnk azokat az előnyöket, melyeket hős katonáink kikQzdöttek és az európai koncertben azt a helyet, amely a gazdaságilag annyira életképes és fejlett államokat kényszerüleg megilleti. A „Kövárvidék“ tárcája. Topsy. Fagaustine Dávid, vezérügynök, zálogháztu- lajdonoi. stb. fel-ala járkált kimberley irodájában. Élénken gesztikulált. Komoly ráncok voltak az arcán, intenzív gondolatmunkát végzett. Az ajtó mellett állott irang-Tsíng, a kinai és alattomos mosolylyal figyelte mr, Fagaustine izgatottságát. Nem csekélységről volt szó. Lung-Tsing olyan ajánlatot tett az ügynöknek, amely sok pénzt jövedelmezhetett neki, de amely egyúttal az állami ügyésznek szolgáltathatta ki őt. „Illicit Diamont Buying“, tiltott gyómántke- reskedésről, azaz lopott csiszolatlan, a bányamunkások által titokban elcsent gyémántok ela iásáról volt szó. Ez mindenkor virágzó üzlet Kimberleyben. Akit tetten érnek, annak néhány évi fegyház jut. Annál rat'fináltabb cselekkel igyekeznek megtéveszteni a feiügyelőket. A kinai egy kiválóan ravasz, teljesen uj trükköt eszelt ki. — Hogyan történjék hát a dolog ? — Egészen egyszerűen sir. Nézze meg ezt a kutyát — egy kinai agárra mutatott —Topsynak hívják és parókát visel, — A kinai egy bőrt húzott a kutyára, a meztelen agár dús bundája kafferkutyává változott. — Ebbe a parókába kis zsebeket varrtunk a kövek elrejtése céljából. Jtmy a koffer magával viszi Topsyt a De Beers banyákba, ott dolgozik egy hónapon át és újra kijön onnan. Senki sem fogja megmotozni a kutyát. És mennyibe kerül ez? — Adjon nekem ötven fontot a kutyáért és a haszon felét. — Kövekben ? — Készpénzben. Alkudoztak, végre megegyeztek. A De Beers-báuyák egy elzárt erősen őrzött lakóhelyet egy ember sem hagyhat el a munkaidő szerződés lefolyása előtt. Ezt Äa lakóhelyet Corn- prundnak nevezték el. Másnap egy ügynök egy kaffert hozott oda, aki munkát keresett. A kaffernek volt egy kis bor- zasszőrü kutyája, mint amilyet a kafferek rendszerint tartani szoktak. Rögtön felfogadták; munkásra mindig van szükség. A mélységből kék földet emeltek ki a tartályokkal, amelyet leszortak a földre. Jimmy kotorni kezdett benne. Nagyon butának tette magát. A nyersgyőmántot nehéz felismerni, olyan mint az apró kavics. Jimmy minden pillanatban egy érték, télén darab kövei futott a felügyelőhöz, megkérdezni, nem-e gyémánt. A felügyelő bosszankodott a buta kafferen és nem ügyelt reá; ez amúgy se talál soha életében egy gyémántkövet. A bozas Topsyt szörnyen zsenirozta a dupla szőrzete. Odadörgölődzött Jimmy meztelen lábszáraihoz és amikor a felügyelő egyszer elég messze járt tőle, úgy tett, mintha keresgélne a kutya szőrében—mi lehet, ami bántja?! Egészen feltűnői nélkül csinálta. De a kutya szőre egy pillanat alatt húsz fonttal lett értékesebb. Amikor a Ging és a felügyelő hangos kiáltása „Tsaiie“ (oszolj) a dél» szünetet jelezte, Fagaustine és társa meg lehettek elégedve az eredménnyel. Persze naponta nem volt oly szerencsés Jimmy- Néhány követ át kellett adni a felügyelőnek, nehogy elcsap iák. Egy hónap leforgása után szép csomó gyémántot gyűjtött és a felügyelőnek felmondta a szolgálatot. Elkülönített helyiségbe vitték, ricinus olajat kellett innia -» aztán elbocsájtott&k,
