Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-07-21 / 29. szám

XVI. évfolyam

r-»^ \-^. ‘. ‘^.r^^Síe^'^'rí. 4mmm*

[

« M*»Hk #»•*!*

iUj f AViíUlUI»

41*1®

jsÜas 21

tvAi,

'**" \«'- j ;

... ...

2§lk szám.

KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKÜTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

E I ő fi z e t é s i ár: Főszerkesztő: Pilcz Ede.

Egész évre . . 10 K Negyed évre 2 K 50 fill. Felelős szerkesztő: Barna Benő

Fél évre . . 5 K Egyes szám ára 30 fill.

Swtkesztóség é,kiadóhivatal: Nagysomkut,Teleki-tór44& Telefon szám 2.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Az uj termésrendelet.

A napokban jelent meg a Közélelmezési Miniszter urnák az 1918. évi termények zárató vétele, igénybevétele és feldolgozásának szabályozásáról szóló rendelete, amelyből a közönséget közelebbről érdeuló részeit kivonatosan alább közöljük.

Közszükséglet fedezése.

A hivatott rendelet szerint központilag fog megállapittatni az a termónymennyiség, amelyet egy-egy községnek minden körülmények között a köziogyasztás rendelkezésére kell bocsátania és ha ez a mennyiség az átvételi eljárás alkalmával biztosítható nem volna, kénytelen lesz a legszigorúbb rekviralást elrendelni, a mely lermeszetsze - rüleg éppen a gazdakőzönséget tennék ki a legnagyobb kellemetlenségnek s a gyakran elkerülnetetlen méitanytaianságaak.

Átvevő bizottság.

Minden város, nagyközség és minden körjegyzőség területere egy átvételi bizottságot kell alakítani, ahol a termelési viszonyok szükségessé teszik albizottságok is alakítandók. Az átvevőbizottság feladatköre és az átvétel körüli eljárás külön szabályozva van. Az átvételi bizottság Nagysomkuton a

következő tagokból áll: Elnök: Barna Benő községi jegyző. Miniszteri megbízott Veress József ig. tanító. Hatósági kiküldöttek: Szabó Géza, Ungur Ágoston, Moldovan Bélá és Longin Péter. Erdekeltsegi képvi selók: Zsurzse Simon, Derecskey János, Buttyán János á Tóbi és Buttyán Péter.

A lábonálló termés záralá vétele.

A már említett rendelet a még lábonálló termést záralá helyezi, ehhez képest a hatóság és az átvevő bizottság gondosan ellenőrizni köteles, hogy a lábonálló termés rendeltetéséről eltérő célokra fel ne használtassak és igy a közfogyasztás elöl el ne vonassék. Ily visszaélések elkövetőivel szemben a legszigorúbban kell eljárni. Termésbecslés.

A termésbecsié-uek minden gabona- nemre külön külön kell szólni és a várható termés hozamátlagát mm.-ként kát. holdakra esetleg a vetés területi felvételnél használt területi egységre vonatkoztatva kell megállapítani. Az atvevőbizottság az átlagter inést a várható termésátlagának a leghívebben megfelelően köteles megbecsülni.

Aratás és hordás.

Az átvevőbizottságnak éber figyelemmel keli kisérnie, hogy az aratás a kellő

időben megindult-e, kellő mederben folyik-e, mik az esetleges elmaradás okai, milyenek a munkás—és munkás élelmezési viszonyok.

Cséplés.

A hatóságnak és az átvevő bizottságnak a cséplősí munkálatokat állandóan a legnagyobb figyelemmel kell kisérnie. E'ső- rendü érdek, hogy a cséplést azonnal meg kell kezdeni, mihelyt a learatott termény erre alkalmassá válik. Miuden termelő köteles a cséplés megkezdésének időpontját bejelenteni. Figyelemmel kell lenni a hatóságnak és az átvevő bizottságnak, hogy a cséplésnél minden oly visszaélés meggátoltassák, amely alkalmas a terményeknek a közfogyasztás alól való elvonására. Ellenőrizni köteles, nogy a kicsépelt gabona pontosan Jemázsáltassék, a mennyiség nem ürmértékkel, vagy szeramértékkel állapítandó meg, hanem minden esetben lemázsálandó. Az átvevő bizottságnak kötelessége, hogy a cséplést a legkülönbözőbb időszakokban vizsgálja meg.

Cséplési eredmények bejelentése.

A termelők között már kiosztott beje lentólapokat minden termelő gondosan megőrizni köteles és a cséplés befejeztével ezen

A „Kővárvídék“ tárcája.

Nikanoruska.

Mína Artjemovics csak egészen véletlenül tudta meg, mi történt a havai. Páveltól, a pópától tudta meg, akivel történetesen az utcáu találkozott.

— Tudsz már róla, hogy a fiadat letartóztatták? — kérdezte tőle a pópa.

Az öreg Mina eunek a kérdésnek hallatára megreszketett, a térdei rogyadoztak.

Igen, úgy vanl — folytatta a pópa. Én az újságban olvastam . .. Azt hittem, te is tudsz már róla . . . Gyere el hozzám, majd felolvasom neked is az újságot.

Az öreg nem hitt a füleinek és miközben a pópa mellett lépdegélt, egyre arra gondolt, hogy ez bizonyára csak tréfa. Miért bántották volna a fiamat — gondolta magában. — Hiszen Nikanoruska olyan szelíd, csöndes fiú ... És most mit mondok majd az anyókámnak odahaza ? Hogyan is kezdjek bele, hogy fájdalmat ne okozzak neki vele ? ., . Isten 1 Miért is büntetsz igy bennünket ?

Az újsághír nagyon rövid volt, alig nehány soros és mégis az öreg Minának úgy tetszett, mintha a pópa egy évszáz dán át olvasná neki azt a par sort. Amikor a felolvasás véget ért, az öreg pagyot sóhajtott és megkérdezte a pópát:

— Mit tegyek mar most ? Meg kell mentenem szegény Nmanoruskát. . ,

— Da hogyan akarod megmenteni ?

— Nem tudom 1 ... De érzem, hogy miudent mindent meg kell kísértenem, hogy fiamat kiszabadítsam a börtönből. És meg is fogom tenni.. . Isten engem úgy segeljen I

— Ne esküdözz, Mina.

— Nem esküszöm, jo. De a fejemet merem tenni, hogy semmi bdn som temoli a fiamnak lelkét.

— Mit tudod te azt, Mina. Éjek a mai fiatalok . . . Roiut sohasem ledet tudni . .. Nem követhetjük őket röptűkben. Mert mi elaggott tyúkok vagyunk csak, ők azonban szárnyaló sasok. Hogyan szállhatunk velük?

Mina Artjemovics hallgatta, figyelte a szót, de seiiogysem tudott tisztába jönni vele, komolyan beszel e a pópa, vagy csak gúnyt üz belőle. Resz- keteg nangon kérdezte :

— És hogyan mondjam el én szégény anyókámnak, odahaza, mi történt Nikanoruskával ? Ha megtudja, mi történt, olyan lesz, mintha kalapácsosai sújtanék a fejére . . .

— Hát ne szólj neki semmit a dologról.

Éu is azt hiszem, igy jobb lesz ... <5 ne tudjon meg semmit a bajból. Azt mondom majd neki, azért megyek a városba, hogy orvossal vizsgáltassam magamat . . . Csak aztán elhigyje.

Nos és mihez akarsz kezdeni a városbán ?

Elmegyek a hatóságokhoz és megmondom nekik, hogy Nikanoruska a fiam n?kem, én vagyok az apja és ón neveltem nagyra. Hogy jogom van az én fiamhoz. És megmondom, hogy az én fiam jó fiú, senkinek sem vét és olyan jó fiú, hogy habár ő maga is nagyon szegény, mégis gondol ránk él karácsonyra is, husvótkor is öt rubelt küldött nekünk, öreg szüleinek . . . Elmegyek a kormányzóhoz is, térdre vetem magamat előtte és elmondom neki mindezt:

— Tedd meg, nem bánom, de figyelmeztetlek, hogy most rossz időket élünk ... A hatóságok nagyon szigorúak.

— Akármilyen szigorúak, Nikanoruskát nem bánthatják, mert a fiam ártatlan, egészen ártatlan érted ?

— Hát menj. Mina Artjemovics, próbálj szerencsét, menj.

Az öreg megindult, de amikor a pópa szobájának küszöbére ért, hátrafordult és odaszólt Pá- velnek:

— Pável pópa, köszönöm, hogy szólt nekem . . . hogy felolvasta az újságot ... Es most még valamire kérném . . . Nincs pénzem ... Ha kisegítene néhány kopekkel . . . Csak annyival, hogy elérjek a városba.

— Honnan vennék pénzt, öreg? Nincs . . , Magamnak sincs bevételem semmi , . . Amikor ti tönkrementetek, parasztok, befellegzstt nekem is.,}