Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-07-21 / 29. szám

I

Julinsíl

lapok felhasználásával jelentendő be az eredmény a községi elöljáróságnál. Az írni nem tudók bejelentőlapjait a községi e'öl • járóság a bejelentő fél bemondása alapján díjmentesen tölti ki.

Termények előzetes felhasználása.

A termelő még a csépi és befejezése, Illetve az átvevő bizottsággal való elszámolás előtt egész évi házi és gazdasági szükséglete terhére saját felelősségére az átvevő bizottság közbejötté nélkül is (elhasználhatja azt a terménymennyisőget, amely őt as e tárgyban kiadott miniszteri rendelet értelmében házi és gazdasági szükséglet címén megilleti. Köteles azonban a felhasznált mennyiségről terményenként részletezve pontos jegyzéket vezetni és azt az elszámolás megejtésekor az átvevő M- sottságnak bemutatni.

Fejadag.

A 15 éven felüli férfi és női munkás részére havonta 15 klg. termény, a 15 éven aluli őstermelő munkások családtagjai részére pedig havonta 15 klg. terményt állapit meg. őstermelő munkásnak csak az vehető, aki tényleg rendszeresen mezőgazdasági munkát folytat. Mindazok, kik híva - tásukra nézve őstermelők (birtokosok, gazdatisztek), de mezőgazdasági fizikai munkában részt nem vesznek, úgyszintén azok, akik földdel bírnak ugyan, de rendszeres foglalkozásuk más csak napi 240 gr., havi 7*2 klg. liszt, illetőleg havi 10 klg. térSzívesen segitnók rajtad, Mina Artjemovics, de látod, magamnak sincs... Persze, ha jobb időket élnénk.

Azzal elmehetett világgá az öreg Mina. Busan bandukolt hazafelé és közben azon törte a fejét, honnan szerezhetne egy kis pénzt. Mert szegény ember volt ám ez a Mina nagyon, összes jószága sem volt egyéb, mint egy roskatag kis házikó, meg egy parányi veteményeskert. Egyebe semmi a föld herekén. Ugyan mit tehetne hát pénzzé, hogy beme- bfssen a városba? így tépelődve jutott haza viskójába az öreg... Mihelyt a konyhában szembekerült a feleségével, Mina menten nagyokat nyögött.

— Mi bajodvanl — kérdezte tőle az asszony.

— Rosszul vagyok...

— Hát akkor feküdj ágyba és igyál köményes pálinkát...

Mina nem feküdt ugyan le, de a pálinkából felhajtott egy jókora kortyot.

— Nem használ, —- mondotta aztán.

— Még mindig nagyon beteg vagyok. Szent Isten, mivé leszek I. .. Meg fogok halni. ..

— Csak feküdj az ágyba ...

— Nem fekhptem. Inkább bemegyek a városba az orvoshoz 1

— így betegen?

— Hát persze. Ha egészséges lennék, nem Volna szükségem orvosra . . .

— Szót sem értek abból, amit beszélsz. Belag vagy és mégis be akarsz menni a városba,—Be.

— Feküdj le inkább és huzzd a fejedre a dunyhát,az majd jobban használ,mint az orvos koty valéka

Nem, nem, azt akarom, hogy az orvos megvizsgáljon. Aztán, ha a városban vagyok, megnézem Ni- kanoruskát is.. • Már olyan régóta nem irt. ,. Talán hateg. Meg kell nézni, mi van vele.

— De hiszen pénzed sincs.

— Majd feihajszolok.

Es azzal az öreg Mina bejárta a falut, kopekenként könyörögte össze azt a kis pénzt, amire Szüksége volt, hogy a varosba jusson és a kormány- Bénák lába elé vethesse magát. Amikor együtt vo t á piqz besamest lefeküdni. De nem tudta leKÓVABVIDÉR

mény fogyasztására jogosultak. Ezeket a a mennyiségeket sem nehéz testi munka, sem más cimea emelni nem lehet.

Térszüke miattiapunk kővetkező számában folytatjuk.

Fürdőt Nagysom kútnak I

Beköszöntött a kánikula és néhány nap óta tűrhetetlen a rekkenő hőség. Az emberek valósággal elernyedten és tikkadtan járnak az utcán Újból »égetően« aktuális Nagy- somkuton a fürdő kérdése és annál komolyabban, mert hisz nem szorul bizonyításra, hogy egy megfelelő szabad fürdő nem pii* lanatnyi élvezet kérdése, bauern elsösorbau a közegészségügy követelménye. Hiszen ma sokkal kevesebben, mint máskor, vagyunk abban a helyzetben, hogy ezeket a forró heteket valamelyik kellemes fürdőhelyen, vagy üdülőtelepen tőlthessük, itthon kelt tehát megszereznünk ebből azt, ami a leg szükségesebb, a mindenkor rendelkezésre álló, tiszta, rendes és megfelelő kiterjedésű szabadfürdót.

Hiszen, ha magának a község lakosságának erre vonatkozó igénye, még nem volna elég komoly indok arra, hogy ennek a fürdőnek a létesítésével komolyan foglalkozzunk, van, és létesül itt most két olyan intézmény is, mely országos érdekű: t. i. a Vöröskereszt kórház és a Hadiárvaház, a melynek ezirányu szükségletét biztositaoj

hunyni szemét. Egész éjszaka forgolódott ágyában. A felesége, Pelagejaske is nagyon nyugtalan volt. Mégis valahányszor az asszony megkérdezte, alszik-e, az éber öreg nem felelt. — Hadd higyje, hogy alszom, gondolta magában... Másnap, hajnal- tájban Minának másfélóra hosszat várnia kellett a vasúti állomáson, olyan korán kelt. És a vonat még csak jóval később indult. A kocsiban, amelybe az öreg beszállt, kívüle még csak egyetlen utas volt, egy zsidó kalmár, aki jól ismerte Minát és köszöntötte. Aztán menten a fülébe súgta az öregnek :

— Oh Istenem, oh Istenem, micsoda napokat élünk.

— Miért ? Mi baj van, Abram Leibovics ? — kérdezte megriadva Mina Artjemovics.

— Rettenetes dolgok történnek 1 Csupa borzalmas dolog — És a zsidó lehunyta szemét s nagyon szomorúan rázogatta a fejét.

Mina előbb óvatosan körülnézett, nem hallja-e meg valaki, aztán ezt suttogta a zsidó fülébe:

— Nikanoruskát elfogták.

— Azt a derék flut ? Oh, oh, oh 1 sopánkodott a másik. — És mi lesz most vele?

Mina Artjemovics elmondta, hogy ki akarja szabadítani a fiát és hogy elmegy azért a kormányzóhoz. Majd a lábai elé veti magát.

— És azt hiszi, Mina Artjemovics, hogy sikerülni fog majd? Azt hiszi az olyan könnyű? Hogy térdre esik majd előtte... Oh, oh I — sopánkodott — az még nem eleg bizonyíték valakinek ártatlansága mellett. Én is térdre vetettem magamat az unokaöcsémért és pénzt kínáltam, sok pénzt... A sok pénzt elvették, de az unokaöcsémet agyonlövették mégis. . .

Minának hideg verejték ütött ki a homlokán.

— De hát én nem akarom magát elkeseríteni Mina Artjemovies, — szólt busán a zsidó — nem l>e szélek többet a dologról... Kívánom, hogy muganak jobban sikerüljön, mint ahogyan nekem sikerült.

... A váróénak véírén volt egy óriási komor épület, rácsos ablakokkal; Mma egyenesen odament. Ann«k a7. épülőinek egyik cellájában dohosodot) most az öregnek diákfia, Nik moms. De hát miért?

már magasabb hatóságoknak is feladata s igy talán az ezekre nézve illetékes tényezők érdeklődését és támogatását is elnyer- hetnők a terv megvalósítása körül..

Ilyen szempontok mellett kétségtelenül a hatóság is foglalkozhatnék a fürdő felállításának kérdésével. Bizonyára minden illetékes tényezőnek a megértő támogatásával találkoznék. Mint magánvállalkozás is kétségkívül jó! beválna. Sok heverő töke keres most elhelyezést, ebben kitünően gyümölcsözne, hisz kétségtelen, hogy a fürdő állandóan nagy látogatottságnak örvendene és a mai viszonyoknak megfelelő dijak igen jól kamatoztatnák ft befektetett tökét.

A lehetőség is adva volna talán a mostani — malom melletti — fürdőnek megfelelő kibővítése és felszerelése által.

Bárhogyan lenne, a forma mellékes, de az ügy halaszthatatlanul sürgős. Ajánljuk a Kérdést a mi ftgilis közigazgatásunk figyelmébe, biztosítjuk, hogy a közönség hálával fogja fogadni ilyen elsőrendű fontosságú érdekének a felkarolását.

HÍREK.

Jegyezzünk hadi kölcsönt!

Lapunk uj munkatársa. Egy uj és agilis munkatársat sikerült megnyernünk lapunk részére Dr. Kálmán Henrik helybeli ügyvéd személyében, mint ilyet üdvözöljük.

A Vili. hadikölcsön meghosszabbítása. A most kibocsátás alatt levő Vili. hadikölA vén Mina el sem tudta képzelni, hogy az ő fia valami rossz fát tehetett a tűzre. Kalapált az öregnek a szive, amikor Artjemovics beljebb került a börtön kapuján. Mindjárt a kapu alatt útját állta valaki. Oh, a börtönbe bejutni nem olyan könnyű dolog. Ahhoz elébb engedély kell, — mondta neki az egyik porkoláb,

— De én az apja vagyok neki I... A fiamat akarom látni!...—nyöszörögte a szerencsétlen Mina.

— Mindegy, — dermögte a porkoláb.

— Engedély kell mégis. Az ügyésztől hozzon engedélyt, akkor bemehet e fiához.

Föl kellett hát keresnie az ügyészt, ami éppen három órájába került. Aztán is még sokáig tartott, amíg megkapta az engedélyt. Amikor végül megkapta az írást, elrohant, ahogyan csak vén csontjai bírták, vissza a börtönbe. De még mindig nem mehetett be a fiához. Megint útját állta a porkoláb. „Ez még nem elég“, mondta most „az írást előbb látamoztatni kell az igazgatóval“. Az igazgató ur azonban nagyon el van foglalva, úgy hogy Minának megint várakoznia kellett jókora ideig.

De végül mégis bejutott az igazgatóhoz. Nagytestű, rossz arcú, szigorú tekintetű férfi volt ez az igazgató. Mina Artjemovics majdnem földig hajolt előtte, amikor belépett hozzá. A szigorú ember pedig rárivaltl

— Hogy hívnak ? Sladkopievoovnak ? Hát a te fiad volt az a gazember? Rosszul nevelted a fi-'dat, öreg... Ma reggel, hajnalhasadta kor felakasztottuk . . .

Az öregnek melléből keserves nyögés szakadt fel. A tarkában meghörgött valami, mintha éles késsel átmetszették volna. A térde megrogyott és egész tör te megvonaglott, Aztán elterült az öreg a földön.

Áz igazgató a porkolábért csengetett és amikor az belépett hozzá, odaszólt neki:

— Vigye ki ezt a vén gonosztevőt... Vigye ki és tartsa a fejét a vízvezeték alá. Aztán küld*

jók el innen .. ,