Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-01-06 / 1. szám

j anuár I KOY AKVIDÍE 2 Az entente valuta. Sokat hallottunk már va'utajavidAsról, a »agyar kormány legutóbb is egynéhány rendeletben szabályozta az áruk behozata­lát külföldről, azért, hogy valutánk romlá­sát megakadályozza. De a nemzetközi va­luta piacnak értékmérői ma mévJis a sem­leges államok piacai és tőzsdéi. A háborús események v alódi értékét legjobban — ezt tapasztalhattuk a négy* venhónapos vitágháboru aiait — közgáz* dasági tényezők, legelsőkor ban a tőzsdék tudják meghatározni. Nos a svájci pénzpiacon a legutóbbi héten erősen romion a francia frank és az angol font sterlint Hiába szavalrak az en tenie politikusai, hiába hirdetnek végső győ­zelemig, tehát örökké tartó háborút, a svájci énzemberek, a ‘■váici pénzpiac le­vonja már a konzekvenciát a mai háborús helyzetből. Mogállapitja ezzel a független és semleges Svájc, hogy az entente értékei hangzatos frázisai egyre értéktelenebbé válnak, megállapítja vele Svá'c, hogy min­den diadalmas szólam helyett vége felé jár a negyven hónap öta folyó gigászi kQzdeiem és most, amikor a véghez köze­ledünk, megállapítja azt is, hogy szilárd­nak, pozitívumnak csak a központi hatal­mak helyzetét szabad elfogadni. A márka és a korona, mely eddig minden héten újabb és újabb szomorú csa­lódást hozott a monarchiának és Német­országnak a semleges pénzpiacokon, hetek óta részben emelkedik, részben szilárdan megáll egy bizonyos ponton, vagyis irány­zata tőzsdei nyelven szilárd. Erre a szi­lárdságra tromfol most rá még a svájci piacon a francia és angol valuta ár verése. # Amikor pedig ezt a számiakra örven­detes tényt megállapítjuk, egyben a jövőre is keli gondolnunk. Bármennyire hangoz tátják a végső győzelemig való kitartást az entente politikusai, bármily erélyesen üzen is hadat a monarchiának az Egye­sült Államok elnöke, a világháború mé^is alkoryodik, alkonya felé fajlik, Szinte lat juk már a derengést és mint Czernin mondja a legmagasabb árbócról már látni a vértenger partjait, a szárazföldet. Ami kor pedig valóban eljön a béke, akkor nekünk is vértezetten, felkészülten kell ál lanunk gazdasági szempontból is. A svájci pénzpiac hangulata minden­esetre biztató jel számunkra, de ugyanak­kor természetesen a kormányoknak minden gondot és figyelmet gazdasági felkészült­ségünkre keli fordítania. Bizonyos az, hogy a mai rettenetes, szinte elviselhetetlen drá­gaság, a háború után, a béke eljövetelével nem emelkedik tovább. Ennél nagyobb drá gaságot már senki sem tudna elviselni, mint ahogy már a mostani drágaságot is nagyor kevesen tudják csak elviselni. Emel lett azonban nem szabad aira szánit'Hír'*, hogy a háború végeztével, egyszerre < i csőbbá lesz, vagy lehet minden. A hábo rus drágaság nem tisztán spekuláció és árufelhalmozás következtében all elő Va - nak itt más okok is. Így legelsósorb n oka a pénz olcsó volta, a valuta csökkenése és lerombolása. Már most, ha a háború végeztével még nagyobb mértékben in­dulna meg ai import illetve egyáltalán kialakuló t a behozatal, akkor ez természet­szerűleg lerontaná a valutánkat a hozzánk importáló külföldi, akár semleges, akár je lenleg ellenséges államok valutájával szemben. A kormányoknak és a szakköröknek tehat erre az időre, erre a helyzetre kell elökészülniök, mert csak a szabályozott behozatal és a valuta áresésének meggat- lása teheti olcsóbbá a megélhetést. Enél- Kül azonban sokkai, de sokk. I nagyobb drágaságra volna kilátásunk, a mainál na­gyobb drágaság azonban valósággal ke- resz'ülvághatná a közgazdasági élei l-'he-* jő-égét Bármily megnyugtató is a svájci pénz­piacró' szóló jelentés, mindeneseire intő lelet láuitk benne a jövőre, a béke ide jére vonatkozólag. A nélkülözés a drága­ság amelyek ma nehézzé teszik a megél hetést, nem fog megszűnni a háború ki múlásává', legalább is nem azonnal és nem is szabad megszűnnie, mert h rögtőriös megszüntetésre törekednének a kormányok, azzal egy évszázadokra kiható gazdasági pánikot idéznének elő. Lassan, fokozatosan kell majd áttér­nünk a béke gazdaságira, de az átmenet alatt fogjuk megteremteni Magyarország boldogabb gazdasági jövőjének alapjait. HIK IÜ K. Hadikölcsön jegyzés. LJjabban ist ve' lek a hetedik hadi'ő csőnre : .^> >- a L * rine loO kor. Eu'tyán VöszaH*a a A;eX' 200 kor. Q.'Cze Mkl's 20Ü kor. Bultyán Vaszaika a György 200 kor. Bu tyán í György a Stefan 200 kor. Bar a Benő községi jegyzó gyűjtése a hetedik hadi- kölcsönre ezzel összesen 194.500 korona. Uj évi üdvözlet megváltás címén Polti- nek Aurél és Valaki l '—10 koronát jut j tattak szerkesztőségünkhöz, ac 5. gyalog­ezred özvegyei és árvái javára, illetékes helyre juttatjuk. Hétszáz vaggon terményt kell szolgál­tatnia Szatmárvármegyének a közélelme­zési miniszter uj rekvirálási rendelete ér­telmében, ebból a nagysomkuti járásra tizennyolc vaggon esik, a mely szintén fel lett osztva a járás egyes községeire. A karácsonyi szünet meghoiszabitása Ezen az utón értesítem a nagybányai áll. főgimnázium vidékre utazott tanulóit, hogy Azóta mindennap az ablaknál ült és figyelt. Tudta, mikor van a rendőr szolgálatban. Néha felnézett, néha nem, de az asszony nem érezjft jól magát akkor, mikor a szélesvallu rendőr ne£ köszönt neki. így múlt el az egész hónap. A kö­vetkező hónapban pedig éjjeli szolgálata volt a rendőrnek. Ekkor nem fogja látni őt. Beszélnie kellett vele előbb. És azután? Mit fog mondani neki? Hogy szereti? Mi volna ennek a célja? Vagy megvetőleg hátat fordítana neki, vagy durva kezekkel lerántaná arról a piedesztál- éól, amelyen eddig büszkén és tisztán, mint egy földi Juno állott. De hiszen gazdag volt és független. Törvé- nyes férjévé teheti. Felemelheti az utca porából és maga mellé ültetheti perzsa szőnyegek közé« Csak ne volnának lépései olyan lomhák és vonta- tottak és ne volnának lábai oly nehezek abhoz, hogy perzsa szőnyegre tapossanak. Hirtelen elha­tározással felemelkedett a székről. Egyetlen egyszer kellett vele beszélnie. Az érára nézett, remegő kezekkel félre* tolt néhány virágaserepet és kinyitotta az ab­lakot. Most kellett jönnie. És ha nem néz ide ? Hamar talált segítséget ez ellen is. Szeren­csés ötlet volt 1 Ilyen módon lesz alkalma be­szólni vele és behivatja a szalonjába. Ekkor látni fogja azt is, hogyan mozog a perzsa sző­nyegen. Fehér karján egy gyémánt karkötőt hor­dott, melynek kövei fekete emailka voltak foglalva. Kinyitotta a zárját. Ha finom kezeit csak egy rksaó megmozdítja, akkor a karkötő kiesik a ren* fogja emelni, a többi majd ma '^W Mindjárt itt lesz. Valóban. De a másik oldalon ment az utca túlsó oldalán. Akkor majd ezen az oldalon fog visszajönni. Most meg­állt egy zildségárus előtt. Lehúzta fehér kéz. tyiiit. Az egyik ujján vastag jegygyűrű csil. logott. Talán házas ember? Nem, ahhoz nagyon fiatal. Talán jegyben jár. Istenem, egy el­jegyzést fel lehet még bontani. És a szegény leány, aki elveszíti őt ? Hiszen ez annak a gaz­dag embernek a története, aki a szegénynek egyetlen bárányát elve’te. Hát vehet magának egy másik bárányt, van még sok ebből a faj tából. De mit akar odaát a zöldségesnél? |Oh, egy köteg retket és egyéb zöldséget vesz. Nagyon ol­csók lehetnek, mert nagyon fonnyadtaknak lát­szanak. Még mindig ott áll és vár. Csak jönne már végig az utcán. Megtapogatta a karkötőt. Igen, a zár nyitva volt, minden kész. Most jött a lóvasut és megállt a ház előtt. A rendőr odament ős először egy kis halvány, púpos fiút segített ki a kocsiból, kinek nagy, sötétkék szemei elárulták, hogy ki az apja. Utana egy kis szeplős, vöröshaju asszony szállt le, egy egyéves gyerekkel a karján. Ä rendőr óvatosan karonfogta csúf kis asz- szonyát és rámosolygott a gyerekekre. Micsoda csúf gyerek. A lóvonat tovább ment, a család ott maradt az utca közepén. Az apa diadalmasan húzta elő a fonnyadt zöldséget. Az anyának a kis gyermekén kívül most ezt is hordania kellett. A kis púpos gyereket az apa a retekkel örvendeztette meg. A család befordult n.ellékutc? ba és hazafeó indult. Az apa megcsókolta a fiát, megsimogatta az asszony arcát és tréfálkozott a kis gyerekkel. Sötétkék szemeiből sugárzott a szer tét és kedt vessőg. Most megfordult és megindult vontatot- épéseivel szokásos útjára, az özvegy ablaka előtt. Az özvegy még ott állt az ablaknál, sá- padtabban, mint máskor és remegve az izgatott­ságtól. A karkötő lazán lógott fehér karján. Most itt volt a pillanat. Megtegye? A rendőr elment mellette. Napbarnitotta ar­cán tiszta boldogság nyugodott. Szinte görcsös mozdulattal zárta be az öz­vegy karkötőjének csatját ős visszarogyott a széil kébe. Álom volt — suttogta — örületes álom amely könnyen szétrombolta volna, egy család boldogságát és az én jövömet. Legalább lesz a további bajok ellen az orvosságot igénybe venni. íróasztalához ment és kissé bizonytalan írással egy kártyát irt. A fiatal tisztnek. Mikor ismét a nyitott ablakhoz ment, a ren­dőr újra elment mellette. Léptei a szokottnál köny- nye ébbek voltak és vígan szívott egy cigarettát. Leváltották az őrségről és hazafelé tartott, ahol csúf kis felesége és púpos fia együtt ültek és a fonnyadt retkeket élvezték.

Next

/
Thumbnails
Contents