Kővárvidék, 1918 (15. évfolyam, 1-44. szám)

1918-01-06 / 1. szám

RÖZtóföKŰ 'TÁ&SAÜÁLMI HtöTLLAf* „ A NAGYSOMKUH JÁR A $ JEGYZŐI tóGYLtó T‘ HIVATALOS íOZLliíVfi. E I ő fi z e t é s i ár: Egész évre . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő Szerkesztőség é< kiadóhivatal; Nagy somkut, Teleki-tér 484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Lenin. Mikor úgy egy évvel ezelőtt a há ború harmadik évének kezdetén, az embe­rek kissé hangosabban kezdtek b szélűi a háború végéről, a minden* megvái ó beké­ről, akkora tollíorgató, komoyabb gon­dolkodású emberek között az a nézet váj* ál’a'ánossá, hogy a bókét csak egy égé szén különleges egyénségö nagy ember csinálhasd meg. Mindenki úgy érezte, hogy a világ mai vezető emberei, vezető állam féríiai annyira exponálták magukat a há­ború mellett, annyira belerógzödtek a mai diplomáciai érintkezés formákba és mó­dokba, hogy nem fogják megtalálhatni a kibontakozáshoz vezető utat. Oiyan uj em bernek kell következnie, aki. merészen és egészen uj csapáson haladva fog igyekezni a háború végét eljuttatni a békét sóvárgó emberiséghez. Ugyláíszik ez tu ember valóban meg­érkezett és ugylátszik, hogy azok, akik a világtörténelem (eddigi pofijain okulva, egy ilyen ember megérkezését várták, nem csa ­lódtak. Mi Leninben látjuk ezt az uj em bért. A rettenetes erejű orosz forradalom vetette öt a felszínre,‘ez az orosz forradalom robbantotta ki a semmiségből, a szibériai bá- báuyákból és a hatalmas orosz pusztasá­gokból azt a hatalmas tüzet, amely eggyé- forrott Lenin személyében. Nem tudunk Leninről semmi különö­set, de azt látjuk, hogy értékes, egész em­ber. Ha törekvése ma még nem is veze­tett tebesen célhoz, ha ma még nem ter­jeszti ki áldó kezét az egész világra a béke, akkor is megindította azt a lavinát, amely lavina ki tudja merre fut és ki tudja hol áll meg. Merész kézzel nyúlt bele a diplomáciai szövevénynek darázsfészkébe és á nagy cél, a béke érdekében tudta mellőzni a bevett és megrögzött diplomá­ciai formákat. Kétségtelen, hogy rettenetes belső küzdelmek folyhatnak a legutóbbi napokban az é-tente '"más államaiban, amelyeknek népei éppen uay sóvárognak a béke után, mint a mi népink és amelyek számára éppen olyan megváltás volna a béke elkö- vetkezése, amilyen az a mi számunkra és különösen az oroszok számára. Lérim volt‘az, aki a háború ördögét a béke angyalának segítségével legyőzte. Hacáak annak á 180 millió embernek sze­rezte meg egye'őre a békét, amely Orosz­ország alattvalója, már nagy és világtőr- ténelhif munkát végzett, de sok tünet, sok epizód és- jelenség arra mutat, hogy az entente államférfia.inak nagy ellenére is tisztulni kezd nyuga^^Raz égbolt. 41 Lenin merész Császármetszéssel prdK*‘ bá'ta az orosz nép háborúját elintézni és amint iátszik, a császármetszés sikerült, mert a központi hatalmak a legnagyobb békeszeretetet és békekészséget tanúsítót ták. Talán, mire e sorok megjelennek, már alá is van írva a békeszerződés, amely jóformán a központi hatalmak szövetsége­seivé teszik a nagy orosz birodalmat. Lenin azt mondta egy nyilatkozatában, hogy elérkezett a békekötés pszichológiai pillanata. Ez a fizológiai pillanat az amely mindig megszüli a maga nap-y embered. Ahogy a háború megteremtette Hindenbur- got, Mackensét és a magyar hadsereg vi téz vezéreit, úgy ugyanúgy teremtette meg s béke fizológiai pillanata Lenint, Gzernint és KG hl mannt. És ha erről visszakövetkez­tetünk, úgy látjuk, hogy a béke fizológiái pillanata már Franciaországban-és Angliá­ban is megteremtette a nagy embereit, hi­szen most léptek jobban előtérbe Gaül’aux Franciaországban és Lansdowne Angliában. Mind a k^ttö nagy és értékes egyéniség, és mind a kettőnek bizonyara fontos sze repe lesz a béke .kialakulásában. Ma még csak filozofálunk a békéről, ma még czak elvont' téma L nin müve, de úgy érezzük, nemsokára már annyira b>- szólni lehet lesz az általános békéről, hogy — már nem is fogunk beszélni róla. , á M&wtwrik A gyémánt karkötő. é: ''' ■ 'A ' * A fiatal özvegy a í.óidsziuUm lakott és na­gyon szeretett az ablakiul ülni egy nagy legyező­pálma árnyékbaban. Már majdjiein egy év telt el a férjé halála óta, de az ő gy:sza még min­dig mély volt, oly mély, amilyet csak fekete kr'pp- böl, csipkéből és gyöngyökből össze lehetett ál­lítani. Bpnsőleg nem gyászolt ilyen mélyen. Házas­sága oiyan modern csereüzlet volt, amilyet gyak­ran kötnek: a mi civilizált: komikban! • ' ’ Az asszony odaadta átférfihák fiatalságát és szépségét,'a féjfi pedig 20.0JO korona évjáradék­kal viszonozta ezt. Most pedig megmaradt neki az évi járadék. Kaphatott volna egy fiatal, szép férjet, megenged­hette vo’na magának ezt' a fényűzést és ta'ált volna magának hamar. Sok pályázó volt erre az állásra. Előtte a varró-aSztalkán, egy fiatal tiszt le­vele volt. A ti zt szép volf, miut egy Adoais és előkelő családból származott. Mit kívánhatott míg? És mégis ... Őrültség volt, a legörültebb őrültség és még:'s . . . Nem a 'iszt képe, hanem másvalakié •lebegett előtte. Szerelmes volt reménytelenül és mégis sok remény y el síelve^ buzgón, idégesitőn, csodásán, inarno osaa azért,• .mert oly őrültség volt. Haratámaszkodott, félig lehunyta Szemeit és átengedte magát fantasztikus almáinak, azoknak az almoknak, amelyeket ama bizonyos nap óta mindig uj:a álmodott. Az asszonyka szép volt, amint itt ült a palma árnyékában és halvány profilja élesen vált ki a vörös függouyqk hátteréből. Ha tarka selyembe öltözött volna, akkor hullámos formáival egy odaliszkhrz hasonlított volna; gazdag gyászrukajában azonban talán még •szebb veit. ' Fekete, gyöngyökké!' díszített blúza, mint valami f.e'yemkéztyu tfönta be' szépen formált de­rekát, amely a csípőjét-takaró csipkék és fáklyák fekete erdejéből emelkedett ki. A ruhát a nyáknál egy broche tartatta össze, amely alatt szivalaku kivágás volt, Ezen a kivágáson keresztül lehetett látni fehér mellét, amely fekete csipkékkel volt keresztezve és igy félig «lfedve, még izgatóbb volt. Szemei oly feketék és tüzetesek" voltak, mint a gyöngyök a ruháján, kékesieket haja magasra volt tűzve és. mint valami diadém, övezte fehér homlokát. __L j*111* 1 '■ ■■' '« •< i 'i ü 'i "iiníT.ir-MntyrMfrr, -----— rTnTrn, Da ki volt az a szerencsés féiii, aki után e nő sóhajtozott? Oh, az nem is sejtette a szerencséjét! Á! hu ban sem jutott volna eszébe, hogjr az ablakok mögött egy meleg n i szív dobog felé és hogy egy női szempár lázasan tekint reá, midőn lassú, lomha lépéseivel rendes körsétáját végez­vén, az ablak előtt elmegy. A rendőr volt ugyanis az a szerencsés fér. fiú és abban az utcaoan teljesítette szolgálatát, egy hónapig nappal, egy hónapig éjjel. Az asz- szony egyszer véletlenül az ablaknál volt, mikor a rendőr arra ment és meglátta hatalmas lakját, egyenes tartását, amit a feszes uniformis még job­ban kiemelt, uapbainitotta arcát, sasorrát és sűrű fekete bajuszát. Hirtelen valami különös érzés fogta el, valami csudálatos boldog elfogódottság. Olt állt és várta, mig a rendőr vissza jön. Lomha lepés3Kko! járt, szemeit erősen á gyalogjáróra meresztve. Hirtelen- úgy látszott; hogy az asz- szony égő pillantását-’ érzi a vállán. Felemelte a fejét, nagy sötétkék szemeivel felpillantott és aka- rat anul köszöntésre emelte kezét. Az asszony válaszolt a köszönésre, remegve és elpiiulva, mint egy iskolásleány, pedig máskor a fővaros fiatal oroszlánjait fogta kocsija elé és szeszélyeivel ostorozta őket.

Next

/
Thumbnails
Contents