Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-25 / 8. szám
XV. évfolyam Nagysomkut, 1917. február 25. 7W KÖZÉRDEKŰ TÁBáADALMI HETILAP „A MaGVSOMKÜTL JÁRÁST JEGYZŐí EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYÉ, «aaw—„n i Előfizetési ál*': Egész évre , . 8 K Negyfed évre . 2 K . Lel évre , , 4 S Egyes szám ára 20 till. im.r ra. H|..in.',iiT i [" Főszerkesztö: Pilöz Edá. Felelős szeíkas/,tő: Barna Benő ^ágpeapfftgaw^r i. * i sa«k«!»t^4j «-.tUaioMwtui: JlagysatrtkUt, t-ateld tér4S4 , Telefon »zárn 2. M£GJáLcNii< VlíNJü «283 _ ******-■ Á hősök emléke A magyar képviselőház a mull héten legalább részben leróita adóját azok iránt, akik a haza védelmében hősi halált hallak messze az ország határán túl és azokon innen. A hősök emlékéi) megörökítését törvénybe iktatta a képviselőhöz és ezzel olyan szép és nemes cselekedetet követett el, amely ezideig példállanul áll a háború történetében. Sem a központi hatalmak parlamentjei sem ellenségeink népképviseletei és államhatóságai nem gondoltak ez Ideig arra, hogy a hősök emlékét törvénybe iktassak. N m azt tartjuk fontos nak, hogy ez az emlék Csak egy márvány- tábla és hogy némelyek szerint ez kevés emlékezése hősi hatodainkra, mert nem ez a lényeg. A tényben magában találjuk meg a fontosságát ennek a törvényjavaslatnak, abban a ténvban, hogy a hösök emlékének megörökítésére törvé yt, a törvény erejél tartották kormány férfiaink legalkalmasabbnak. Hiszen maga Tisza István gróf mi niízterelnök és Sándor János belügyminiszter is reflektálva az elhangzott felszólalásokra annak a nézetének adott kifejezést hogy sok minden teendő van még a hösök és hősi halottak emlékével és ügyével kapcsö'atban. Tudja nag) on jó! mindenki, akár hatóság, akár hivatalos személyiség, akár ióagánember‘ vagy társadalmi kÖzület, hogy minden, amit özvegyek, árvák, Mihonnytr^- dottak érdekében teszünk, t ilajdonképen a hösök emlékének megörökítése. Eddig azonban mindezek a dolgok, amik történtek, csak mint szabad társadalmi akciók eredményei születtek meg, vagy egyes ad hoc miniszteri rendelet eredményei voltak, most azonban a magyar parlament lefektette a-z alapját annak, hogy a hósök igazi emléke, jófékony és jóléti intézmények szervezése, a rokkant- ellátás, az árvák és özvegyek óriási tlagy országos épület vaióbaa elkészülhessen és a hősök emlékének táblája nem azért fog künn függeni mind'w.i magyar falu községházának oldalán, hogy ezzel úgy érezze az állam és a társadalom, hogy lerótta minden kötelezettségét a hősökkel szemben, sőt ellenkezőleg, ez örök memento lesz, hogy a hősök és hősi halottak utódai, árvái, özvegyei még mindig itt vannak és a hazáért vesztették el egyetlen táno- gatójukat, létük fenntartóját. kétségtelen, hogy a háborúra nézve is be fog válni az a régi jó mondás, hogy műiden szenzáció három napig tart. A hábőrn után két három héttel már az emberek alig fognak emlékezni arra, hogy volt háború, hogy voltak hősök, hogy elhulltak emberek és itt maradtak árvák, özvegyek és gyámoltalau emberek. Mire visz- szazökken minden a rendes kerékvágásba -n adná Isten minél előbb — akkora az emberek agya is egyet fog fordulni. Kj fogja dobni magából a háborúhoz fűződő rossz emiékeket, sötét gondolatokat és hülyéi elfogja foglalni a mun- kán#c,' a megélhetésnek ezernyi terve és gondja. Erre az időkre gondolt a kormány, minor a hősök emlékének megörökítésére otyan tervet fogadott el, oly ni ötletet iktatott törvénybe, amely bíztositjá azt, tfögy évtizedén keresztül memerttoként ott fog áliani az emberek szeme előtt, a világ szeme előtt, mindenki előtt az az emléktábla, amely eszükbe fogja juttatni, hogy vannak, akik ne n heverték ki a háborút azzal, hogy a békét megkötöttük, hanem vannak, akik mindenüket odavesztették a nagy öldöklésben. A hősök emléktáblájának mécsese pedig olyan szem ie z, mint az örökmécses es aki kétszer ei fog tudni menni mellette, anélkül, hogy megnyissa szivé A „KilMVÍMií“ TAHI! AJ A A didergő Paris. A francia lapok teie varrnak az U haj.k el következendő súlyos következményekkel. Az újságok mesterségesen igyekezzen hangulatot a központi hatalmai! ellen rontani a legújabb barbár- saggal, de Paris most nem törődic az újfajta habot uval. mert Paris fazik. És a fagyos sodó Parist most csak az az egy kérdés foglabvuztaiju: „Hogy tehet fa és szén nélkül fűteni “ Ez a kérdés fol- hevili egy kissé a kedélyeket de a test továbbra is fázik és az emberek sebesen száguldanak az utcákon véges végig, hegy f-.gyoskodo tagjaikat ne bántsa úgy a metsző hideg. Az „Echo de Paris“ egyik munkatársa következőképen írja le odiszeajái: A széukereskedő kinél vásárolni szoktam a leg. zigorubb liaugon kijelentette, hogy egy darabocska szenet nem többé szállítani, éa tehát a hideg kályhán ülök jégcsappá fagyo.t lábaimat a levegőbe lógitva. Mit tegyek? Elhúzott kezeimet gyötörve egyetlen egy okos ideán sem akad. Vegre elhatározom, hogy egy meleg helyiségbe megyek. Emlékezem még a múlt évre, hogy mennyi öreg és gyámoltalan ember üldögélt összezsúfolva a padok között és a megjelenő káplán ijedten kérdezte meg a sekrestyést, hogy milyen ünnepnap van tulajdonképen, hogy annyi ember gyűlt össze. NinGs ünnep — volt a valasz — hanem nagyon hideg vau és ezeknek a szegény embereknek nincs pénzük szénre. Mennyire megváltoztak a konjunktúrák egy év alatt. Manapság a leggazdagabbnak sincsen pénze, hogy szenet vehessen. Az áruk nagy fokú hiánya a pénznek értékét teljesen lesülyesztette* Sőt a pénz az értelmét is elveszítette, mert nem lehet érte semmit kapni. A leggazdagabb épen úgy f izik,, mint a legszegényebb. Pénzzel nem lehet fűteni-. . . De ördög vigyen minden filozófiát I A templomba lépek. A templom üres és hideg gyorsan el innen a Sorbonnera (A paris egyetemet Sorbonnenak nevezik) Hányszor tői löt tem itt el délutánjaimat diák koromban, midőn a pénztárcám nem engedte meg. hogy valamelyik kellemesen fütött kávöhlzba menjek szórakozni Annak idején a, régi jó időkben, midőn még gólya voltam, Mi diákok beültünk a tanterembe, kiolvastuk a napilapokat, elvégeztük privát levő- lezéi-einket, mig tanáraink nagy képűén magyaráztak és boldogok voltak, hogy olyan nagyszámú hallgató vesz részt előadásán. Ma az egyetemen js hideg van .mint a leghidegebb deák szobában, tehat a deákok nem mennek el az egyetemre. A tanárok rekedt influenzás hangon beszélnek az üres termeknek. Gyorsan ott hagyta a a szomorú helyet. Tehát nézzünk valami más melegítő hely után. Hah megvan 1 Geniális idea, elmegyek egy moziba. Rohanok mint egy versenyló. Néhány pillanat múlva egy pazarul berendezett mozipalota ciőciarnokában vagyok. Már a pénztárhoz lépek, hogy obolusaimat lefizessem, ui.dön egy hang bensőmben megkérdi, hogy bo van-c fűtve > Talán azt hiszi, azért- a nyomorult pár garasért még fűteni is fogunk? Neui megyek be, hiszen én nein a mozi miait akartam bemenni, hanem a meleg miatt. Szomorúan megyek tovább, őszembe jut, hogy fogorvosom clőszobájábau mindig nagyszerűen be van fűtve. E határoztam, hogy inkább kihúzatom egy foganat, da egy egy félóráig ltgdább meiegben ülök. Alig, hogy belépek a fogorvos váró szobájába, megjelenik az orvos, nyájasan kezet fog velem, boemnatot kér, hogy nincsen fütve és megkér, hogy várjak egy pillanatra. Mit volt mit tennem, egy negyedórái várakozás után egy egészséges fogamtól megszabadulva távoztam. Ma tehát nem volt szerencsém, haza megyek lefeküdni, de iioluspra van egy nagyszerű ötletein, elmegyek a prematoriumbd. O.t ahol annyi emberi holtesiot égetnek el na* pouta, ott bizonyára füteai fognak, §őt ha h«U