Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-11 / 45. szám
/ * * tx*“*KÖZÉRDEKŰ TÁBSADALMI HETILAP „A NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Főszerkesztő: Pilcz Ede. Egész évre , . 8 K Negyed évre . 2 K Felelős szerkesztő: Barna Benő Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill. Sisrkasztőség,í» kiadóhivatal: NftflySOmkut,Teleki-tér 444 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A magyar föld védelme:1' A múlt héten egy rendelet jelent meg a magyar föld védelmére. Ha nem volna háború és ha különösen nem tettünk volna olyan szomorú és különös tapasztalatokat a háború alatt, akkor e rendeletre fel kellene zúdulnia mindenkinek, aki az egyéni szabadságokat és jogokat valamennyire tiszteli. De háború van és a háború tapasz* talatai, á háborús idők eseményei teljesen helyessé, jogossá, sőt szükségessé teszik ezt a rendeletet, amely bármily késön érkezett, mégis az a fontos, hogy itt van és igyekszik megvédelmezni a magyar földet. Három év óta hullatja vérét a magyar nemzet és minden vércseppje azért hull, hogy ez a magyar főid a mienk maradjon. A föld volt az, amiért évezredeken át egyik kezében ásóval, kapával, másik kezében karddal élt a magyar nemzet. A földért küzdött és a föld tartotta öt meg ennyi idegen, más népíaj között. A föld a lelke, a levegője, az élete a magyar népnek és ez a föld kezd lassanként kicsúszni alóla. Mi lelkesíti a front magyar oszlopait? A földi Miért küzdöttek tigrisekként a székely honvédek Erdélyben? Azért a talpalatnyi földért! És mi kergetett háború előtt ezer és ezer magyart Amerikába: A föld, amelyért bányamunkát vállaltak, hogy azután hazatérve földre, saját földjükre telepedhessenek. És a háborús idők felvetettek egy problémát, amelyre soha senki nem gondolt. A magyar föld problémáját! Mind több és több föld került kézre, legyen az baráti kéz, vagy ellenséges kéz. A román háború első hónapjai és hetei bebizonyították, hogy nagyon sokszor judáspénzzé vált az a pénz, amely magyar parasztok kezébe került a földjükért, de a háborús fejlemények baráti kézre is sok magyar főidet átjuttattak. Pedig, ha mindenünk közös, ha mindenben álljuk is a szent és összeforrott szövetséget, ez az egy a mienk, a magyar földet nem adjuk, nem adhatjuk, mert ez az életünk, ez a megmentónk, ez mindenünk A magyar paraszt, a magyar nép föld nélkül tehetetlen báb, erőtlen energiátlan molekula, amely azt sem tudja hová tartozik, de ha földje van, az megkétszerezi erejét, szorgalmát, munkabírását. A magyar faj fennmaradása, jövője a magyar föld, És ezért Csak a legnagyobb őrömmel üdvözölhetjük a magyar föld védelmében megtett első lépést. Erélyes, erős kézzel kellett belenyúlni a darázsfészekbe, amelyet a birtokok adás-vétele jelentett. Ebbe a darázsfészekbe nyúlt bele a kormány és meg vagyunk győződve róla, csakhamar fognak is dongani körülötte a darazsak. De az mindegyt A fontos tény az, hogy a magyar föld védelmében az első kezdeményező lépés megtörtént. Mert, amikor a frontok már csak emlékek lesznek, amikor a leszerelésre fu a harsona, akkor minden katonának, aki hazatér, földet kell itt találnia a maga számára. Minden katonának hozzá kell jutnia a földjéhez, mert ez lesz a legméltóbb jutalma vitézségéért. A magyar paraszt akkor fogja csak igazán megérteni a világháborút, amikor hazajön és megtalálja a maga földjét, akkor fogja tudni miért harcolt, mikor ha volt, meglesz, ha nem volt, most less földje. Mindenütt a világon forrongásba csapott már át a népek türelmetlensége a végeláthatatlan háború miatt, csak Magyarországon nem. És itt nem is lesz soha forrongás, vagy forradalom, mig föld lesz. A kormány bizonyára tudatában van annak, milyen nagy horderejű az a rendelet, amely a föld védelméről szól, talán tudja azt, hogy ezzel elejét vette minden lehető vagy lehetetlen zűrzavarnak, felfordulásnak, amely A JÉÁRVIDÉK“ TÁRCÁJAA hálátlan. — Ez már Csakugyan arcátlanság I — mor- toogá Serviet. a kezében levő névjegyre tekintve. Majd a várakozó hivatalszolgához fordult. — Bizonyos, hogy ez az ur engem keres ? — Igenis. Csakis személyesen a nagyságos úrral akar beszélni. — Mintegy ötvenéves, magas, szakállas ur, ugy-e ? — Igenis. Szemüveget visel. — Persze, ő az. A pokolba is. .. Vezesse be. Serviet jószivü, jókedélyü ember volt s kitűnő állást töltött be egy biztositó társulatnál. De egy névnek az emléke, a puszta kiejtése még ma is dühbe hozta. Nicolas Hajon ? . . , Ez a Hajon egy kétes üzletekkel foglalkozó ügynök volt és Serviet-et, midőn még pályája kezdetének nehézségeivel küzdött, olykor apró pénzkölcsönökkel segítette ki. A pénzt szinte ráerőszakolta, persze uzsorakamatra s ha csak félnappal késett a fizetéssel, kérlelhetetlenül megkinozta. Élete összes kellemetlen emlékei Ra. jón nevével voltak összeköttetésben, Bútorai elérvereztetése, családjával való összekülönbözése, égy félben maradt házasság.. 4 mind I Rajon nemcsak vérBzopó uzsorásnak, de ádáz ellenségnek is bizonyult. 8 most, hét év után ide merészkedik elébe. Igaz, hogy ez az alázatosan meghunyászkodó Rajon ugyancsak különbözött a hőt év előtti hetyke, bőbeszédű Rajontól ... Üljön le, Rajon ur! — Köszönöm. Ön mindig előzékeny, Serviet url S minő pompás színben van. Hogy megy az üzlet ? Köszönöm. Saz öné? Fényesen, mint régen? Fényesen? 0, hát nem hallotta volna ? Tönkrementem. Serviet url Öt év előtt tönkrementem. Az adósaim vittek a tönkbe. Azóta azt sem tudom» miből, hogyan éljek . . . — Hát a barátjai? Sok barátja volt. — Mind cserben hagytak. Ügy fogadtak, mint egy kutyát. Eljöttem hát önhöz . . . — Miért? Hogy egy louist kölcsönözzön. Serviet ur .., Szavamra ma még egy falatot sem ettem. — Hm I Emlékszik még, Rajon, hogy viselkedett velem szemben? — 0 tudom, nem érdemiem meg nagylelkűségét. — Hogyan árverezte el összes bútoraimat.. a*. Nos, ttem-e annyival jolesőbb ős büszkébb ma a gondolat: — íme, nyolc év előtt még a bútoraimat árverezték el s ma egy előkelő biztositó intézet vezető osztályának főnöke vagyok l — 0 Serviet ur . . , Serviet mosolygott. — Itt van a louis, Rajon. És most Isten vele. — Köszönöm, Serviet ur. Isten áldja meg. Serviet elgondolkozott a szerencse változatossága felett és félóra múlva kellemes hangulatban hagyta el az irodát. Két hét múlva Rajon ismét felkereste. Kapott valami kis állást, de a főnöke megbukott s nem tudta alkalmazottját fizetni. Serviet eltalálta hová céloz és ismét megajándékozta egy louissal. De Rajonnak ez nem volt elég. —• önnek nagy befolyása van, Serviet ur l Szerezhetne nekem egy állást. Sérv ét megígérte. S most már Rajon érdeklődés ürügye alatt néhány nap múlva ott várt reá a kapu előtt. Ez a találkozás Servietnek tizenöt frankjába került. így ment ez jó ideig, de végre is Serviet megsokalta a dolgot. S egy napon kereken megtagadta az uzsorásnak az újólag kölcsön kért louist. — Nem lehet, barátom. Már tetemes összeggel tartozik 3 viszonyaim valóban nem engedik »•«
