Kővárvidék, 1917 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-16 / 37. szám
XV évfolyam Jfagysosaknt, 1917. szeptember 1 Előfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő Sxarkesztőség.és kiadóhivatal: NagySOlükut, Teleki-tér 444 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Népjóléti minisztérium. Az uj kormány elérkezett egyik legfontosabb és legaktuálisabb kérdésünkhöz, a népjóléti minisztérium ügyéhez. Tudvalevő dolog, hogy már az Eszterházy-kormány fel akarta állítani a népjóléti minisztériumot, de ezt az eminanter kulturális és gazdasági kérdést is elnyelte nálunk a politika. A képviselöház többsége nem járult hozzá a népjóléti minisztérium felállításához, legalább is nem oly módon, hogy ez a minisztérium eleget tehessen annak a nagyjelentőségű hivatásnak, annak a nagy feladatnak, amely reá várakozik. Az uj kormány tehát azonnal hozzálát egy állandó népjóléti minisztérium megszervezéséhez és ezt a törvényjavaslatot a politikára való minden tekintet nélkül a kép- viselóház elé fogja terjeszteni. Csak a legnagyobb örömmel és jóindulattal fogadhatjuk a kormánynak ezt a kezdeményezését, mert a magyar kormányzásnak régóta nagy hiánya az, hogy a népjólétnek — az ország jövője szempontjából igen fontos közügynek — nem volt soha külön minisztériuma. A kormányban mindennek volt külön minisztérium, a földmivelésnek, az iparnak és kereskedelemnek, a közoktatásügynek, tehát a közélet legfontosabb ágainak, csak éppen a népnek és a nép jólétének nem volt gazdája, A mai helyzet, amikor különböző szakminisztériumokba van elosztva a népjólét körébe tartozó igen számos ügy, nem tartható tovább. A szakminisztériumokban igen természetesen mellékes ügyekként van kezelve minden, ami ebben a kategóriában feltalálható, hiszen a szakminisztériumnak legfontosabbak a szakügyek. De másrészt a szakminisztériumokba való felosztása mellett a népjóléti ügyeknek a kezelése is oly zavaros, hogy azokat feltétlenül centralizálni kell, mert a háború utáni időkben fokozott jelentősége van annak, hogy a népjóléti ügyek gyorsan és az bőkhöz méltóan legyenek elintézve. A népjóléti minisztérium jelentősége igen nagy lesz a háború után. Nem tudjuk még ma, hogy mi lesz a népjóléti minisztérium részletes programmja, de úgy hisz- szük, elsősorban a közegészségügy fog e minisztérium munkájában fontos szerepet játszani. Ezt következtetjük abból, hogy az uj miniszter a szervezés előtt elsősorban az orvosi körökhöz fog fordulni. A közegész- ségügy nagyfontossága éppen a háborúban derült ki, mert csodálatra méltó módon látjuk, hogy mindazok az egészségügyi veszélyek, amik a háború járattdói voltak a régebbi időben, majdnem nyomtalanul eltűntek azon a réven, hogy a nép egészségügyi ellenállása a háború alatt megszerveztetett. Ez a mai megszervezés azonban csak ideiglenes és azt állandósítani, az állam egyik elsőrendű feladata. Már maga a közegészségügy problé- mája elegendő munkát fog adni az uj minisztériumnak fennállása első idejében. Van azonban sok más kérdés, amit mind a népjóléti minisztérium hatáskörébe utalnánk, ilyen pld. az iparfelügyelet, a munkásbizto- sitás, a vakok, bénák és elmebetegek elhelyezése és munkáltatása és sok-sok más olyan dolog, amelynek ma nincs gazdája az állam vezetése körül. A magyar nemzet a világuáboruban nagyszerűen megállotta a helyét, feltétlenül joga van tehát ahhoz, hogy életét teljes mértékben kiélje a háború után következő esztendőkben és ehhez feltétlenül szükséges, hogy a közegészségügy és a népjólét komoly és arravaló hatóságot kapjon, melynek feladata legnagyobb általánosságban körvonalozva, hogy a magyar nemzet jövőjét biztosítsa és megalapozza. Ennek a nagy feladatnak a megoldása pedig többet ér, mint százezer koronát, a mennyit a jelenlegi képviselöház egyelőre rászánt. A,,MAMIDÉ“ TÁRCÁJAA beszélő kövek. — Igaz volna hát, — kiáltottam fel hirte len — te fölfedezted a módját, hogyan kell megszólaltatni a köveket ? Anélkül, hogy elfordította volna tekintetét az üvegburárói, melynek tartalmát figyelmesen vizsgálta laboratóriuma ablakánál, James Rieder ezt felelte nyugodt hangon: — Hát talán rendkivülibb ez, mint a lelek lefónyképzése, a pszichofotográfia ? S mikor látta, hogy néma maradok s nyugodt biztossága ellenére nem szűnik álmélkodásom, letette a burát s odalépett hozzám. — Ugyan, úgy, kedves üregem, — szólt felsóhajtva és fejét csóválva, — hiába, az ember gyermek volt és gyermek maradt, akit bámulatba ejt az eLő hangszer zenéje, melyet maga készített s csodálkozik, élete végéig a legkisebb újdonságon. — Mein tagadom, hogy igazad van, de hát utóvégre is megszólaltatnia köveket, engedd meg, ez már . , . Elkezdett nevetni, — Ohl ón nem találtam fel semmit, —■ mondta. — Csak elgondoltam, hogy mivel a hő, a fény; a villamosság, a h ng egyképpen az anyag rezgéseiből támad, tudományos értelemben nem nehezebb hangot hozni ki a kövekből, mint a köveket átheviteni és hogy mivel a kő be tudja fogadni és ki is tudja sugároztatni a hőhullámokat, ép oly könnyen kibocsáthatja a hanghullámokat is, amelyeket befogadott, Az utolsó szavaknál odalépett egy fiókhoz, kivett belőle egy ovális dobozt s kinyitotta a körmével. Idenózz ... Az egész dolog nem nagyon bonyolult ... Itt van egy mágnes . . . emitt egy ... itt pedig sodronyok, amelyek érintkeznek az anyaggal. Az anyag maga egy kis hosz* szukás üvegcsőbe van zárva, mely a doboz falához simul. Ez aztán, — dadogtam, — ez a . . , — Ez a készülék az, amely a falra erősítve, fölszabadítja belőle a kövek haugját s kényszeritii hogy kibocsássa azt, amit hallott. Különben, — tette hozzá — ha első tanúja akarsz lenni a kísérletnek, melyet végre akarok hajtani, magammal viszlek . . , A legkisebb habozás nélkül igent mondtam 8 elutaztunk. x, Lythopolis városa (Felső Egyptomj ahol tanyát ütöttünk, csak kiinduló pontja volt a Nílus medencéjébe tervezett kirándulásunknak. Kétheti nomád barangolás után a Fehér ás Kék Nílusnak olyan vidékére jutottunk, mely kietlenségben és zordonságban felülmúlta mindazt, amit eddig iáttunk, Lybia határain. — Egy olyan templomot fogunk kiásni, — magyarázta James útközben, — amely mind* ezideig megmenekült az emberek mindent felforgató kezétől. A kutatás sok időt vett igénybe. A rövid csákányokkal és sásból font kosarakkal fölszerelt bronetestü fellah-k megszakítás nélkül dolgoztak a nap égető tüzében. Végre kibontakoztak egy oszloposarnok maradványai s nemsokára előttünk a homokszemfedő alól a pilonok téglából rakott törzse. Mikor át akartunk lépni a szikiasir és templom küszöbét, barátom megfogta a karomat s fojtott hangon igy szólt — Végre eljutottam oda, hol átélhetem azt az egyetlen percet, amely után oly sok év óta sóvárgok . . . Meg fogok szökni a szürke és zord jelenből s élve hatolok be a múltba . . , Fölfedezésem lehetővé teszi, hogy elfeledve kortársaim telhetetlen kapzsiságát, a gyilkos testvérháborukat,
