Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-16 / 16. szám
XiV. évfolyam. NagysomVuf, 1916. április 16. 16-ik szám. t í £ fti« t é » i ár: ívr» . $ k Ntpyed tvic , I K Vft! évr* . 4 K E?yt* ««»> át* tu Sllíf Főszerkesztí: Pilcz Ede. Felelős szerkeszti: Barna Benő. .Szerkesztőség é» inadóhívat*!; Jjejyseaikt»t,Tel6ki-tér4t4 Telefon szám 2. ; ÍAHÁBINAP Gazdasági kérdések. Majd ha elhallgatnak az ágyuk, majd ha a milliók keserves zokogását, százezrek halálhergését felváhja a diadaitrjjongás, a diadalmas népek, a diadalmas béke ujjan- gása, ha majd a harctér«« küzdő milliók leteszik a fegyvert és fölveszik a szerszámot; ha lekerül róluk a véres, poros egyenruha és fölváltja a munkászubbony ; ha a vér és könny áradatát a verejtéknek termő patakjai váltják föl: vájjon mi lesz akkor ? Ez mosl a legnagyobb kérdés, a mely felénk mered, ez a légiéi liesebb probléma most, a mikor a világháborúnak húszon* egyedik* hónapjában. Ez az, a mi most minden gondolkozó és érző ember elméjét foglalkoztatja. Nincs más, a miről elmélkedhetnénk ezen a háborús vörös, husvéton, immár a másodikon és — reméljük és adja Isten — hogy az utolsón. A husvét csöndjében, a mikor talán egy néma megegyezés, a telkeknek öntudatlan ősszecseiidülése folytán a harctereken is pihennek a gyilkoló szerszámok, elmélkedni akarunk ezen a nagy, mélységes és kínos problémán: Mi lesz akkor, ha majd újra kezdjük a békés idők hé köznapi munkáját. Most, a mikor valamely áldott optik JüYMIVilÉ“ TÁRCÁJAÁ keleti front városaiban, látogatás Breszt-Litovszk- ban és Pinszkben. A német hadvezetöség meghívott néhány sem- Jegesország bili újságírót egy utazóra a „Nieuwe Kuliétüarnsch- n Courant* iulósitója hosszaim sikkben számol be lakjának erről az átázásról, E tu dósilásból közöljük az alábbi részleteket: Hálókocsink a kényelem minden pompájával M van szereire, viíanyvilágítás, kö poutíütés, nur íeg motüóviz sib. Épen úgy, mint egy hőidben megnyomjuk a viiianyosesengö gombját és a kiszolgáló-személyzet várja a parancsunkat. Nappalt «* étkeié-, társalgó-és olvasokocsikban tol öuük eí. Berlinből a keleti írómra utaztunk. 0 i túlzásainkkor Brfcst-Lilovakban megállottuuk, hogy onnan folytassuk utunk a frontra, vagyis a cáribirodalom belsejébe. Mert a német hudiilás»k bizony jé darab jeiülotot szakítottak la az atyuska országából. Tizenhét órai utazás után értünk Brest-Litow .kba. Lv szál lőttünk a vonatról «'s sutokon mentünk a várba. Este holdvilág mellett tekintettük meg a vár romjait. Köztudomású az oroszokról, hogy mizmus, inkább érzésünkben, mint tudatunkban gyökeredző reménykedés, sürgősnek mondatja velünk ezt a problémát, a legiöbben zavartalan állnak a kérdés nagysága és sokfélesége előtt. Amennyire igaz, hagy a világtörténelem még nem produkált akkora méretű háborút, mint a mostani, éppen annyira igaz az is, hogy a mostani világháború konzekvenciáinak le- mérése minden téren határos a lehetetlenséggel. A háború elején senki sem láthatta, hová fognak fejlődni a dolgok a háború végéig és még kevébbé sejihette valaki, hogy olyan gigászi méretű elváltozások is lehetségesek, a milyenek a valóságban bekövetkeztek. Minden számítás halomra j dőlt, minden valószínűség semmisnek bizo- ; nyúlt és a lehetetlenségek egész sora valósággá vált. Ilyen elözrné nvek után n háború második eszterrdejéuek második felében alig mer valaki vállalkozni arra, hogy prognózist csináljon arról, a mi a háború | után fog bekövetkezni és pedig akár poli- : libái, akár gazdasági, akár szociális téren, j Es mégis kell számitgatnunk, mégis kell j fontolgatnunk, mégis keli készülődnünk, | noha le kell számolnunk azzal az eshető- í séggel, hogy minden számításunk, minden fontolgatásunk, minden készülődésünk halomra dől. És valamint a négy évtizedes háborús készülődés után készükllenek volvisszavonulásukkor mindent elpusztítanak, de ez a baibarizmas már sziuie hihetetlen, mintha az lenne egyedü i ambíciójuk, hogy kő-kövön ne maradjon^ mert itt e szólásmód a szó legszorosabban vett értelmében értendő. A holdvilága il uagyan kellemetlen látvány a csupasz, felpereseit faiak és a sok rom látványa. A nagy városban mindössze csak néhány ház lakható. Néha-néha pi log ogy kis világosság valamelyik ablakból. A látvány ig‘. zán clszoriifuitó. Csak az ortodox görög keleti temploméit, sérthetetlenek. Pempás kupoláik raesz- sxirő! feltűnnek a romok közt. A romokból azonban megítélhető hegy ez a város ellentétben a legtöbb orosz várostól, kőből volt építve és szemtanuk állítása szerint «agyon csinos volt. Azonnal észrevehető, hogy a lángok mint csaplak át egyik házról a tnávikra. Az oroszok'nem akartak semmi használhatót hátra hagyni a német hóditó s.?reg kcaébe. Az utcákon nincs egy óié létek sím. A város bevétele után a eO.OOO lakosból néhány száz ember visszatért, de megszo/norodott szivvei láttak házaik és minden vagyonuk teljes pusztulását és uta tisztán a német hatóságok segélyeire vannak utalva az a néhány ember, akit szabadon engednek járni a romok közt, mert a legtöbb visszatérőről kisült, hogy kémkedtek az orosz hadvezutő ég részére. A várban óriási kaszárnya épületek voltak, melyben mintegy 50.000 katona volt elszállásolva. Ma mindtünk a háborúra, nem lehetetlen, htgy készületlenek leszünk, minden alapos készülődés dacára, a bél ére is. És mégis kutatnunk kell a feleletet azokra a nagy kérdőjelekre a melyek a háborúra következő idők problémái képen intenek felénk. A gazdasági problémák között természetesen az egyes államoknak egymásközt való elhelyezkedése a legfontosabb. Ez az oka annak, hogy az eljövendő béke valamennyi problémája között elsősorban a középeurópai szövetséges államok egymáshoz való gazdasági viszonyának kérdése foglalk ozlaija az elméket legrégebben és legintenzívebben. Ennek a kérdésnek immár egész irodalma van, nemzetközi összejövetelek egész sorozatán kísérelték már meg a kérdés tisztázását. És ennek dacára meglehetősen tájékozatlanul áll vele szemben a legközvetlenebbül érdemeltek közvéleménye. A szövetséges Németországgal való vámunió kérdése, mint lehetőség, befészkelte már magát a köztudatba, nálunk is és a közvélemény egy része már kezd vele megbarátkozni. A Németországgal való szorosabb kapcsolatunk kérdésénél nem kevésbé fontos Ausztriához való viszonyunk újabb megállapítása. A mint tudva van az ipar és kereskedelem érdekképviseletei is beható tanácskozások tárgyává tették ezt az életbevágó fontosságú kérdést ö«3ie csak 15,000 embert tudnak elhelyezni a kaszárnyában a többi rész« hasznavehetetlen. Érthetetlen, hogy egy ilyen »agy városban mint Brevzt-Litowszk, nőm vö t villanyvilágítás, vízvezeték, gáz. Valami higesikus berendezkedésnek nyoma sincsen és igy meglehetős! nehézségeket kellett a német csspatskDak leküzdeniők. Szinte örültünk, »időn a ^zomern ráres- elhagyhattuk és Pinszkb* ultizhattunk. Az első éjjel, melyet Pinsk-ben töltöttünk igen erő* ágjit dörgéseket hallottunk. Erő* tüzér paibaj keltett fel álmainkból, miadeefAle kaliberű ágyú koncertezett. Csakhamar ír# Nyugtattak, hogy nincs okunk a fél-lemre és tényleg heves ígju- tüzelés csakhamar csendesedni kezdett, majd teljesen szünetelt. Másnap aztán a főhadiszálláson megmagyarázták az éjszakai ágyúzás okál, ugyanis a német megfigyelők észrevették, hogy egy orosz vonat egy oro.-z ezredet csaknem a német front közdébe szállít. Természetesen a dologból rém lett semmi, mert & vénát szépen ellcugőazel visszavonult. Errefelé a harctereken most mindenütt csvsd honol Nem mindig volt ee azonban igy. Ezelőtt egykét hónappal mindjét oldalról erősen folytak *. pafrulirozásek és igyekeztek kisebb-nagyebb c tepajíbat kezdeni. A németeknek a tsr-pviszo- nyokkal meglehetős nehézségűik véltük, tekintve*
