Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-02 / 14. szám

XtV. évfoham.

Nayysöinkut. f9i6. április 2.

14-ik szám.

»íOsr.ttlíf>jr>KlJ I AltóAUALMi ÜKTILAP, A „NAO YSOM&UT1 JAUASJ JBttYZÖI EfiYLKT“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

ríÁtmenet a békére.

A háború vérzivataros huszadik hó- wapj than, mikor « német és osztrák-magyar áyttik Franciaország kapujának, Verdun- tiak a falait dö igetik, mind többször és többször hangzik el hivatalos, tekintélye* ajkakról a béke sző. Ugylátszik valóban t ..{**legelte már a világ e«t az irtózatos küzdelmet, és azok, akik bátran, szégyenérzet nélkül tekinthetnek az elmúlt esemény ekr* és az «lért eredményekre, tehát a központi hatalmak vezetőemberei, szintén komolyán és ősz n én gondoládnak már afelelt, hogy mi lesz, bt a viharos, zara- redott, rendkívüli állapotból a béke nyuga- dalrnas rendszeres idejébe kell álmesnünk.

Legutóbb Hclfferich, n német birodalmi pénzügyi államtitkárja, birodalmi kincstári»« two idott komoly és mélyérlelmö szavakat arról, hogy az átmenet a békére mily en lesz.

Megállapította Hőlfferich, hogy a nagy tömegek, az egész nép, mindenki nagyon téves ábrándot fest maga elé, nagyon fives illúziókban ringatja magát, ha azt hiszi, hogy békekötés már azt is jelenti, h 'gy ti indes rend helyreáll, az állam újra fizetőképes lesz beruházások szempontjából, megkezdődlek a közmunkák, leszállanák a drága árak, lész minden élelmiszer kelló many- nyiség! en. Mindez nern lesz meg egyhamar, A békekötés nem fog olyan hirtelen rendet teremteni, a hogy a háború netu teremtett hirteienében fennakadást semmiben. Hiszen a hiányok, a nehézségek nem a háború első heteiben kezdődtek, hanem csak hónapok múltával és ugyanígy egészen bizonyos, hogy a rend is csak hónapok, sőt talán évek múltával f >g helyreállni.

helfferich hsngsulyoeta azt is, hogy #iz esetleges hadikárpótlást egyelőre k«íö lehet f*g) elembe venni. Ennek a mondatnak el keli hangzani« a világ négy Iája felé, el kell jutnia az angol, francia, orosz és olasz fülekbe is, mert w^v hisszük, ebben a mondatban van a béke csirája Lfvkletve. Az entente meg van verve ez kélségtslen, de viszont éppen e vereség okozza azt, hogy teljesen kimerült anyagilag is. Szinte lehetetlen s’ktfpz.'lui, hogy egy két éves mindent felemésztő háború, amelynek egyik legfontosabb tényezője, az állattok anyagi teherbírása volt, h idisare )* bíkével végződjék. Hiszen akkor az illető állam, amelynek e háborúba« mérhetetlen összegű hi- disarcol kellene fizetnie, teljesen kimerül««, már pedig a német kér. ske leiemnek és

iparnak, épp ugv, mint a mi mezőgazdaságunknak és fejlődésben levő iparunknak vásárlóképes piacokra lest szükség* a háború után

A német józanságot mi sem bizonyulja jobban, mint hogy a hadikárpötlásról csak, i mint esetlegességről beszél. Lehet, hogy ! tudunk szerezni hsdikárpótlást, de Uiszsu at orosz ispán háború békeszerződéséből is hiányzott a hrfdikárpótlá* ténye, mégis létrejött a béke. Nekünk csak legyőzött, de nem elszegényedett országokra van szök- íégünk, győzelmünk révén megszereztük magunknak n piacokat, megszereztük n*a- ! gunkHak a kereskedelmi lehetőségeket, áe j a békére való átmenet, az ország helyre- állitásáaak, az u] rend megteremtéséaek költségeit magunknak kell fedezaäwk.

Helfferich nem irtózott attól, hogy uj adók behozatalát jelentse be és mi nem irtózunk attól, hogy magsmk mondjuk, uj hadikőlcsönre van szükség, a béke hadikől- csőnére. A legutóbbi hadikőlcsön kibocsátása alkalmával Helfferich mondta azt, hogy mégegyszer kell a központi hatalmak népeinek megnyitniok a zsebeiket, most már mi mondjuk a wégvgyszert. Mégegyszer adjunk ods, amit odaadhatunk az Államnak, hogy ha már volt mivel kivívni a gyö «elmei,

11 ■■.»ILML'lL J1 l1... i"LL"lIll,Al!"lL

"JlP'!! Mü tL' L1!'1

—r. ■« ■ ........— !■

V

\ jiiVAilVIDliü" TÁRCÁJA'fcgy kémkedéssel vádolt francia története.

Fn.nctaomágban, — fcel usrv látszik min- ctpiüi £ van Hí, K si él — nyakra-főre fogdessak össze « hámkedéfrel vádlott fraaeia iionpo gárosat. Ksv liollnséi újságban a »apukbau megjelent egy ilyen elf«g«tt franciának a kalandj.j, »íeljetaiap kéréseié s*ját mt-gn irt weg.

Egy é>*zi napé* mináen előzetes kihallgatás nélkül inegj. ént la ásoiaen két polgíi i ruhás biztos es lei»»'. ii.otiak, h*gy kivessem Ok<,«i Ktrüe- zékkflüéíeiiare csak annyit fel ettük, hogy hasaaru- la?»»! és kémkedéssel vagyok vádéivá. Bekísértek ii börtönbe, tkot egy ftr szaftnál bevezetett egy e«ll:i!ía. A cella war new volt üru«, wert egy do - gazdag amerikai, egy bankszeig* és egy foglalkozás nélküli kitaitett ember társaságába kei ültem. Csokkawar fesísebaiBíkeztaw Lkótirsaimit a!, jobb hÜKjában. E^s-gem nyolcadik napján, bejött őrünk, nevemsa saóli.elt «« kért, hogy menjek vele, mert a vizagá’i'ibirá elé vi-s. Én szivszo- rongva követ.cm őt Nt-hásy fe yoaón keresztül haladva, vozetőm kinyitott «.lőttem egy ajiét és irnett, hogy menjek be. Mint később meg udtam a aditöívényszék eié áliileítak, mely rgy^zerbiuMiá

fel vaH ruházva a regtönitélő biiósAg jogaival. Set lencsémre *zt nem tudtam, khlmbi* nem hiszem, hegy elyan bátrán és észintén Mertem veins, vallani. Biráia egy ezredesi rangba* Ívvé katona, ígyckt zeU minél több kei eizlkírdést h»*inw intézni | tu . a annáig szabatosan és precízen feleltem. Istcucm ! hisren sz iá erét öntött belém, hogy vjkki meghallgat. Megneveztem magam, azonban jé hírnévnek örvendő nevemnek »Kiütéses«!- a szigorú katonára a Lgiistöb hattet svmi tudlam gyAserolni. Kihallgatás után jegyaőküayvet réte eit fel és az arra vonalközé éezr«.vétefeÍKi után aláíratta azt vele»«. Az egész egy fel é áig tartott, azután őröm visszakizért eaiiámbi.

Tukintve, hogy fegelytirsaim kézül én voltam az első akit kihallgatta», torsai»), száz és száz kérdéssel estromoltak, inigzetn egészen api élekozan 1 ittiuilcU t-liiiríéhe«". Megemiitettctn, fogy a bíró ! «agyon kcdvizö bcujomást telt itaw es azt kiásom, i hogy á jcgyzőköBjV felvételnél türelwuvul n»gy jó- azHiatot tanúsított vele* szemben. Az ugyan nagyon kellcmetlcu.bogy az Ítélésre zagyon sokáig keli várni Az aptes erre inegj-gyezle: fíja, threlíBimel kell lenni, inog aztán itt legalább az ember nem slszik a szabadág alatt. Ne m«( az'án elvégre háború is van, az «tun u olsó, hogy az ember ne van zárva !

>J*bb jbveveny, ki azt hiszem közéUöük kémkedett, nagy belesen kijelentette, hogy essk egy á elét is lelepleznek, úgy ki van egyeali.r.;, ha I száz ártatla« is Ezocved a foghávbaa. i Múltak a mpok e sze uoru hitycn és miutáa

St nsp Kulva sem ksrültem újra bíró elé, erőt vett rajtáin régi peanisniíB tikus gondolatéin.

A jóíelktl ap«cs látta nagy ssemorusagemat, megmutatta „képtárát* —mist nkogy ő nevezte — twdaiiiiik aiuvreziUg volt a s^irkefor.ó kitatoválva. Néhány nap Múlva a anomszédos e«llákól áttelegra- fá.taS a falon keraaztiil, hogy a hábom' an győzünk, atonbzn nekik, már amit szomszéda Rknak, elfő- g>ou. a dobnnyuk, ha lehet küldjünk át.

Végre e;erkez*u a varia várt teep, újra a vizs- Rálóbirohaz vizeltek-, ki felolvasta a rólam időközben b-ssvrzett iaformációkat, melyek kürühbelül igazol- kották előtte is ártatlanságomat. Aznap délután éli- á»i örömöm és meglepetésem >olt, édes anyás« látogatott meg, sajnos nem beszélhettem vele bizalmasan negj szemközt, hanem csakis egy űr jelenlétében. Ezenkívül ket, eg} n Ártól egy méterre lévé vasi ács állott kíizötiíiak, tjj, hogy hat heti fi xeatláifis uta», jo anyoiBit u eg sew asókeihattata.

A nyo Cüd k he,.w, egy esto, őröai tivezetet*, a cellabot es az irodába vitt, hol egy hivatalnok inaiba pénzemet, zs« bhér*met ez egyéb apróságaimat és kijeleatette, hegy ezabfd vag.vok. Miután első öröiMÖiuloi magatMhoz tértem, igazán fájlaltán!, hegy ittkót.'rsaimtól hosszas kérésemre sem eng»d- tek *IbBC*»z«i. Boldegai léptet« ki az «teára újonnan viiszaszerzett szabadságot« első pillanatait, él- veavf, midén szembe laltukoztarH az öts«s haja, ssigoru ezuBiü ezredes hadkirévM. Első pillanatban meghokkeuteHt és kimoodhatalLieul igreUesül vettem le borzas fejemről kalapomat. De 6 f«sxtm«ii rizsznrzakitalt ín jóságosa« köszön ölt: „Já estét Uram I“

Hrestem, hogy tulajdoskíppes eesk e pillanatban nyertein vi-ssa légi énemet.

kbl«r ittál ári . . p „ .

______c . s,.ik*«tí«é* és Ma|yzo*9k«t íelokt-tér 484

..

. . . V. . . íevzerkcMté: Pilcz Ede. _ , r

ggá** *vi* . » fc r«g\»d év.« , z k Telefon szám 2.

félév,« . . .4« „in bi to & lé. Feleié» szerkesztő: Barna Benő. M*£fe.rK!i.S3ftiKi míkiikii lásiiuiAr