Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-17 / 51. szám
L- / 'CjV> • C//r \ XIV évfolyam Nagysomkut, 1916. december 17. 51-ik szám. KÖZÉRDEKŰ tábsadalmi hetilap „A NAGYSOMKUT! JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Félévre . . 4K Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség é»kiadóhivatal: Nagysomkut,Teleki-tér484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A király Magyarországon. Mire e sorok megjelennek, Károly király, Ausztria császára és Magyarország apostoli királya már valöszinüleg Budapest székesfőváros várpalotájában lakik. A magyar király Itt van Magyarországon. Nem tudjuk, csak hisszük, hogy e sokat próbált ország legtávolabbi zugában, legszegényebb kunyhójában is nagyot dobban ebben a pillanatban minden magyar ember szive, Itthon van a királyi Mintha most kezdene érni az a gyümölcs, amelynek gyökerét hősi vérünk hullásával öntöztünk m.g négy világtáj harcterein, amelyeken hős magyar vitézek küz denek huszonnyolc álló hónapja és amelyből Magyarország boldogabb jövője fog reánk mosolyogni. Senki, egyetlen nemzet nem gyászolta meg oly bensőségesen, oly híven királyát, uralkodóját, mint éppen a magyar nemzet. Senki és semmiféle nemzet nem hullatta lelkében könnyeit oly tótron oly bensőségesen, mint mi és éppen ezért van nekünk jogunk örvendeni azon, hogy a király az uralkodó hazatért nemzete, övéi körében, öreg, törődött királyunk, a legszentebb hirály, aki eddig trónon ült, már öregségében nem tudott hozzánk eljönni, hiszen Schönbruntól a bécsi Burgba is csak a legritkábban járt be és minekünk — valljuk meg — mégis fáj: tudni, vagy látnt azt, hogy a budai Várpalota, a világ legszebb királyi kastélya üresen áll és a magyar nemzet soha, vagy csak nagyritkán üdvözölheti koronás fejedelmét családi körben. Az uj, ifjú királyi párnak első gondja az volt, hogy mihelyt a bécsi ünnepségek és a nagy munkák megengedik, azonnal ellátogasson hozzánk és részt vegyen abban az örömünkben, amellyel őt fogadjuk. Valami uj fényesség ragyog le a magyar horizontról abban a pillanatban, azon a napon, amikor a magyar király hazaérkezik öveihez, magyar népéhez. Ez az ifj i király aieggy-özOdőtt arról, hogy mi a magyar nép. A harctereken látta mire képesek a magyarok hazájukért, a dinasztiáért, a királyért. De akkor még trónörökös volt csak, sót szinte úgy érez zük, nem is trónörökös, hanem hazáját védő katona. Ma mindnyájunk fölé emelkedett és ha .azelőtt talán csakis katonai szemmel nézte ezt az orsiágot, ha akkor csak hadműveleti terepnek tekintette a nekünk szent folyókat, hegyeket és városokat, ma tudja mit jelent ez, ez jeknti az ó birodalmát, itt minden jeléje fordul és örömmel, boldogsággal fogadja öt. Bármily szerencsétlen, szomorú idő a világháború ideje, az ifjú uralkodóra és vele a magyar nemzetre mégis szerencsés időnek látjuk. K'tkán nyilik -alkalma egy uralkodónak, hogy annyira megismerje nemzetét és országát, mint ahogy az IV. Karoly királyunknak kijutott. Mielőtt legfel- t söbb hadúr lett, végigszenvedte a harctér és a katonák szenvedéseit, ott volt a lövészárkokban és a meneteléseknél, olt volt minden itt, ahol a hazájái védő katonának lennie kell. Mikor az első uralkodói teendők elvégzése ntán vissza fog térni — mint hírlik — a frontra, nem mint idegen fog oda visszatérni, hanem ismerőseit, bajtársait fogja ott találni. És ha a magyar nemzet mindig szívesen adta szivét, vérét királyáért, úgy ez most százszoros eset lesz. Mintha uj erőt öntött volna a fiatal király az egész magyar nemzetbe, a hadseregbe, mindnyájunkba, úgy érezzük most újra azt az elszántságot, azt az eltökéltséget, amelyre szükségünk van, ha ezt a harcot győzelmesen akarjuk végigküzdeni. Nem lehet elképzelni ma egy katonát, egy embert ez országban, aki ne lelkesedéssel menne 1 lüVÁlViDÉ" IMUJJ. Ferencz József és a magyar nyelv. Sok beszéd és vita tárgya volt Ferencz József tudott-e helyesen magyarui. Nemeiyek szerint a király tökéletesen bírta a magyar nvelvet, némelyek szerint pedig csak alig tudott. Minden bizonyítóknál ékesebben beszél az itt leszámolt levél, melyet Ferencz József sajátkezűig irt 1846 bau. Teljesen önállóan irta. Magyar nyelvtanara Kiss Pál (Később nagyváradi kanonok) néhány hibát kijavított ezekael a javításokkal igy hangzik a levél: „A nép Mátyás királyról a következő mesét beszéli: Budara a királyhoz egyszer Cinkota faluból, mely köael Pesthez fekszik, a Plébános jön, a a királyiul valamit nyerendő. A király igene, hogy megfogja engedni a Plébánosnak kereset, ha ez a következő három nehézségedet megfejtené: először mit a király most gondol ? másodszor, hol a nap fölkel? harmadszor, hogy a Plébános a kőnek bőrét lehúzza. A Plébános komolyan haza ballag, ha nem képes a nehézségeket megfejteni, Az iskolamester annak szomorúságát látván, mi baja ? kérdezi ? A pap a dolgot magyarázza, mire a ravasz iskolamester ölet jo kedvvel lenni, biztatja, Ígérvén, hogy helyette nehézségeket meg fogja fejteni, ha csak papi ruháját akarná neki kölcsönözni. A plébános bele egyez. Az iskolamester tehat a papiruhaval fölöitözve Budán a király előtt megjeleli es ettiii kérdezve; hol fölkel a nap, azt leien: felségednek Budán, nekem pedig Ginkotán. — A Királynak tetszett a felelet. Megint herdezte: húzd le a kőnek a bőrét ? Epén nem mond ez, de mindjárt lefogom huzni, ha Folsegcd a követ le ön I A király jova hagyna esen feleletet. Vegre harmadszor ezt kérdezi: Es mit most gondolok ? — Az iskola mester- a következő falelet aduik: Fdlseged azt gondolja, hogy a plébánossal beszél, holott csak az iskola- mesier vagyok*. A Király meg volt öiégedve a feleletekkel, azért felszólítja az iskolamestert, hogy magának valami kegyeimet kérjen ; ez, borzasztó leven, sémi mast nem neu, mind, hogy Cinkotan nagyobb ice legyen, a király helyben hagyta és azért meg most is Cinkotan nagyobb bor ice talaltatik. Azouban a plébános is a királynak nagyobb kegyelmet lalalta. B .lesben Április 25.-én 1846 Ferencz Főherceg.“ 'I M I 1 « ....... ' '.I '' Ml»’ ■■ ■! Ill Iga Ez t a magyar nyelvű dolgozatot még egy másikkal— aminek a cime: „Miksa czászár Mainzban“ — egyetemben Becsben a Habsburg család* levéltarban van örök emlékül elhelyezve a II. József es I. Ferencz irkái és tanszerei mellett. Párisi hadi divatlevél. Mem tudjuk ellenőrizni, hogy a semleges hollandi igazat ir e lapjában, azért hát kénytelenek vagyunk készpénznek elfogadni szavait: Paris megelégelte a háborút. Paris unja és asszonyai még sohasem fejtettek ki olyan nagy, luxust az öltözködés terén, mint éppen most. Bő és hosszú szoknyába látni az elegáns párisi nőket Hiszen nem azért hordanak most bő és hosszú szoknyát, mert az a divat, eehogy, kizárólag csak azért, hogy a tengődő textilipart fellendítsék, mondjuk legalább is a nők. Szegény textilipar a háború alatt kénytelen volt néhány szerény mil- liocskaval megelégedni. Szegény iparocskának még soha sem volt olyan jó üzleti éve mint az utolsó. Meg aztán azt mondják, Paris szép asszonyai, hogy a szegény nyomorgó varrónőkön is kell segiteni. Most háború van és nem a fényűzés vezeti a hölgyeket. Oh nem, hanem csupán az iparon és iparosokon akarnak segíteni. Egyáltalában mindenütt és mindenben a humanizmus vezeti őket. Például nem hordanak madarakat a kalapjukon. Ez t. i. az állatvédelem, A ff
