Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-15 / 42. szám
XIV évfolyam Nagysomkul. 1916. október !5. 42-ik szám KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP A „NAGYSOMKU1T JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATAL Ji KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4K Egyes szám ára 20 fill. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő : Barna Benő. szerkesztőség « kiadóhivatal Nagysomkut,Teleki-tón484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A tél előtt. A magyar társadalom a háborn két esztendeje alatt a legnagyobb vi/sgái állotta ki. Oiy impozáns egyeterlésst I, oly erővel és öntudattal lépett lel es ált helyt minden alkalommal, amikor segítségére, támogatására, jölék/Dnyságára és önfeláldozására volt szükség, hogy szinte alig mertük ezt remélni a háború elölt széihuzó, rendszerint öíiös érdv.keket kővető társadalmi osztályoktól. A háboiu úgy látszik valóban megválioztaija az emberi gondolkodást, az emberek lelket és érzéséit, mert különben szinte leheleden, megmagyrácllutatlan volna ez a különös együtt érzés és működés amelyet a magyar társadalom a háborús idők alatt tanúsítod. Most azonban nekiindultunk a harmadik háborús temek. Tudjuk azt, bo^y léten minden nyomor sokkal erősebb mint a nyá rí évszakosban, luujuu, hogy azok, akik a társadalom aisó megél aikoiják télen jutnak valóban nyomorba és télen néznek a legnagyobb nélkülözések ele. De télén, még a középosztályhoz iartozó emberek is rendszerűn erosebDen érzi a megélhetés nehézségeit, mint a nyári évszakokban, hiszen tólen nemcsak a tütés és ruházat előteremtése okoz nehézségeket, de az élelmicikkek árai is felszöknek,- vagy ha — tekintettel a várható szigorú maximálásra — nem fognak felszökni, mindenesetre nehe zebben lehet majd hozzájuk jutni. Bizonyos teliát, hogy az idei harmadik ■ háborús tel is rendkívüli nélkülözésekkel fogja ujlatii azokat, akik a társadalom segitse- gér általában rá vannak szorulva. A társadalomnak tehát most ismét össze kell szedni minden erejét, minden gondolatát, minden érzését és segítségére I keit sietni a sziiköiködoknek. Szervezeti i társadalmi akció; keli teremteni ez egyszer nem specialis szempontból, mint a milyen a vak katonák, vagv a rokkantak, vagy az erdélyi menekültek támogatású és segé | lyezése, hanem adalanos emberi szempont hói. x Lehetővé kell tenni azt, bogy a szegényebb neposziaiynak is legyen mit ennie legyenek meg a legszükségesebb, elsőren du szükségletei, legyen megélhetési lehetősége. Az egesz oiszag aiapjat a dolgozó, kezevel kereső munkás és parasztember megeihetese es munkája képezi. Ha a muukasembert nem tudjuk ellátni azzal a mire szüksége von, akkor a munkás mun kaproüukciójauait az értéke és nívója lejjebb száll es ezt feltétlenül az ország érzi meg. Intenzív kézimunkára van most az országnak szüksége, nemcsak a hadiiparban, hanem mjuden iparágban, hiszen a külföldi imporuói el vagyunk zárvázéi igy a mi i, arunknak keit tokozottabb mértékben dolgozni, hogy a gazdasági élet föly- toiiossaga tennmaradhasson. Ez pedig csak az esetben leüetséges, ha a munkások elvannak iatva mindennel a mire szükségük van ha testi erejűit n m Csökken, munkaképességűit nem iogy. Erre kell gondomi most a tél előtt. Egy-, egységes országos társadalmi akcióban keltene maiakn ni, amely az állam támogatásával nem jótékonysági alapon, hanem a.szociális szervezés elvei alapjan megszervezi a szegényebb munkás nép- i osziaiy ellátását mindennel ami elsőrendű szükségletnek tekintetik, mert hiszen azt mar tudjuk, bogy az otthoni frontmögötti m mku lolytaiosaga legalább oiyan érhette a bad vezetőségnek es legalább olyan elő leit tele a végső győzelemnek, mint a had sereg etienaiiasa. Es a hadseregben is az az eiv, hogy az elsőrendű szükségletekkel maiéi jobuan el legyen látva a hadsereg minden egyes tagja. i aimijutt meg a hadseregtől, most a tél előtt, amikor a legnagyobb szükség lesz ra. A JOVkllűÉ“ TÁRCAJáÉjszaka Velencében. A repülő támadás története. Luigi Bdiziüi a „Co-.Tiere delta Sera“ haditudósítója átélte Velencébau azt a borzalmas éjszakát, amelyen tizenkét magyar-osztrák repülőgép bombázta a várost. Élményt iről a következőket Írja: — Ebben az órában kelt jönuiök 1 Mar magasan alt a hold Heléna-szigete fölött és a vízre veti sugarait. Ugyanaz az átlátszó világosság lerg az égen, mint Valence háztengere fölölt; halová.y homályba burkolózva, álomszerű nyugalomban ringatódzik Velence. Eóboa az órában kell jönniük! A hoidfény segítségükre lesz. Feketén emelkednek ki a partok a világos tengerből és könnyű az utat rnegialá’niök Velence felé. Most, amikor a hold a vezető, csaknem naponta jönnek. A legszebb velencei éjszak tkon mostanában bombaeső huh. Velence édes, mesés csendében, az éjszakai nyugság misztikus varázsában, hirtelen felharsan a bábom vad lármája. Aggódva, de büszkén és némán figyel az egész varos. Tegnap nem Iliin i mm voltak itt, de ma bizonnyal eljönnek, A levegő tiszta es nyugodt: a legjobb idő a bombázáshoz. Senkistül der puienoie. iü-ou megnoppan egy lépes a Rrazeua kövezetén. A zári kavehazak előtt sötét alakok ülik körül az asztalokul és suttogva boszetgüiuek. Árny okszerű sétalók mozognak lomhán a Prokuratiak oszlopsora alatt. Üt az óra. r Tizenegy. Tegnapelőtt ilyenkor már itt voltak. A hold ma korábban keit. Mar nem tarthat sokáig. A holdfony-öieitu Aiarkus templom eiott mozdulatlanul aii net-harmn yjagyubb csoport, mintha . ezt a homokzsákok mögé rejtett csodás epüleíet t bámulnák. Taiau titkos remegőssel kérdezik, vaj- j ,u egy óra muitán nem puszLul e itt minden, vájjon nem utoljái a jaiia;jak-e szemüket ezeii a pompán, .-»mely már taiau halaira vau szánva. Az olomteiö- - kön a kupolák es az aOlaiilűikea között, u szomszédos uoge palota erkélyein, mindenütt tűzoltók örködnek. Az őrök hosszú sora iehuzudik. egeszeu a Ki óig: az első zajra kcszek munkába kezdeni a fecskendőnkéi. A, templom beisejóbeu is helyükön vannak az ötöa. Lebilincselő az óriási terem sötétsége, .amelyben csak az örök lámpák remegő fénye csillog. Hét évszázad óla világítják meg ezek a lámpák a bölcsek kövét. Feliizeukettö. A varos utolsó, vérlelent'ényü lámpái is Inrleien kia,úsznak. Ez az első jel. Jön t>z ellenség 1 Mindenhonnan hallani, ahogy az ajtók nyílnak. Minden naz nyitva hagyja a kapuját. Aki mog az utcán van, belép a legelső kapun a mit uijabun taial. Kóroskorúl lathatatlan emberek szel- lemszerü -lépte hallatszik, amint a veszélyes felső eme elekről a foisLzintre tartanak. Észre lehet venni, hogy Velencében már megszokták nz ilyen látogatásokat. Aíutált esend lesz. A gőzösök a Canale-Gran- den megái latiak útjukban, kialusznak a hájólámpá- sok, a hajuk a hidak ala bújnak, amelyeket fehér gozleíhőcsae leng ltörül, mintha az alant rejtőzők remegő lelekzete szállna a magasba. Egy evező- csapas sincs többé, egyetlen barka sem halad előre. Az emberi élet minJeu jele elhalt, Velence üresnek, eihagyatotuiak látszik, nagyobbnak, mint valaha. A íeirhatailan izgalom, amely urra lesz rajtunk, uz élő jelenből valami földöntúli világba varázsol bennünket. Egy ágyudördülcs szakiija meg a csendet Ez a második j ü Rögtön utána egy sziréna vészes bugása rikkoit a fülünkbe. Távol és közel miulemül a s. im iák. hangja hallatszik. Vad, két- sőf>b: tv, kínos hangok panaszos kórusa. Azután újra mély, térh s hallgatás. Lassan, ti okzatosan, súlyosan, mint azokban a rémes hosszúra nyúló éjjeli órákban, amelyekben üdére nehezedik reánk, úgy múlnak a percek I
