Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-15 / 42. szám

2 KÖVARVIDÉK október 15 Hadifoglyok kihasználása. A mai munkásviszonyok mellett a ha­difoglyok munkaereje közgazdasági értéket képvisel, s ezért igen fontos annak kihasz­nálása, figyelembe kell venni azt, hogy a hadifoglyok is emberek, kiknek igényQk van s természetszerűleg szükségük van tisztes­séges elhelyezésre és ellátásra, mert kü­lönben nem képesek dolgozni. — Az idő­járás viszontagságai ellen legfőképen ren­des elszállásolásról kell gondoskodni. A nyári időtartama alatt a szabályzat pontos betartására a bizottság nem helyezett nagy súlyt, mivel a foglyok szabadon is alhat- tak, most már azonban feltétlenül ragasz­kodnom kell ahhoz, hogy minden munka­adó tisztességes, szellőztethető, száraz, fűt­hető helyiségben helyezze ókét el, s min­den hadifogoly részére szalmazsák, fejpárna és takaróról gondoskodjék. A szabályzat ezen kérdésben nem en­ged semmiféle eltérést s a katonai ható­ság ennek betartását feltétlenül kérlelhetet­lenül megköveteli. A bizottság ennélfogva a maga részé­ről is felhivja a munkaadókat, hogy ezen követelményeknek tegyenek eleget, mert különben a hadi foglyokat befogja felmon­dás nélkül vonni. Az ágynemű beszerzése a szabályzat értelmében munkaadó feladata. A munkaadó érdeke és kötelessége a ha­difoglyok ruházatának javítása is, mert csak igy lehet a folytonos munkát biztosítani. A ki a javítást elmulasztja, s igy lehetővé teszi, hogy a hadifogoly ruházata idó előtt teljesen elpusztuljon, önmagát is károsítja, mert a hadifogolytáborok nem képesek a ruhaszükségleti igényeket oly gyorsan ki­elégíteni, hogy a munkában fennakadás n« álljon be. A mennyiben feltétlenül szüksé­ges, hogy a munkaadó a ruhaszükségletet beszerezze, úgy ahhoz a bizottság eseten ■ ként méltánylandó körülmények között hoz­zájárulását megadja, s az illetékes fogoly­táborhoz a számlát beterjeszti, azonban figyelmezteti munkaadókat arra, hogy a nem tényleges árat térítik nekik meg, ha­nem a hadügyminisztérium által megálla­pított árjegyzék szerint. A hadügyi kincstár, a hadifoglyok munkára való kiadásával, azok ruházatával amúgy is elég áldozatot hoz, annyira, hogy ezt a muftkaadóknak mél­tányolni kellene. Amennyiben erre a mun­kaadók is költenek — ne csak a kiadást vegyék tekintetbe, hanem azt is, hogy egyáltalában van munkaerejük, továbbá, hogy ha költséges is a hadifoglyok eltar­tása még sem ke, ül többe mint rendes tdóben, (a midőn a termények aránytala­nul kevesebbet jövedelmeznek) a munkás ellátása és napi bére, s végül arra, hogy a háborús viszonyok folytán feltétlenül ho­zandó áldozat egy része az, ha nem gaz­dálkodhatnak oly jó és olcsó munkaerővel mint békeidőben, A bizottság tapasztalatok folytán felhivja munkaadókat, vegyék figye­lembe, hogy a hadifogolynak munkapótlékra van igényük s minden hadifogolynak joga van munkaadótól megkívánni, hogy a mun­kapótlék összegét rendesen visszatérő idő­közben megkapja, s az 10 koronát megha­lad; a munkaadónál maradó összegről elis­mervényt kapjon. Ezért utasítja bizottság munkaadókat, hogy a náluk levő foglyok munkapóllé airól egyénenként vezessenek pontos jegyzéket s ezt havonként hadi­foglyokkal közöljék. Végül a bizottság fel­hívja a munkaadók figyelmét arra, hogy egyes hadifoglyok a csoportból való kivá­lasztása, s a gyengébbek bevonása keresz­tül nem vihelö. Ilyen gyengébb embereket semmiféle birtokos nem vehet át s a táborba való beszállítás elháritlan akadályokba üt­közik. A bizottság ezen közleményben fog­laltak pontos betartását ellenőrizni, s be nem tartásuk esetén kéuytelen lesz kérlel­hetetlenül a szabaiyzat intézkedéseit végre­hajtani. Nagykároly, 1916. évi szeptember hó 19 én. Uosvay s. k. elnök. HIRE k. Katonai kinevezés. Dr. Erdős Vilmos nagybányai ügyvéd népfelkelő hadnagy — Ecker Béni helybeli fakereskedő fia — föludnagygyá neveztetett ki. Gyászeset. Súlyos gyász érte Franko- vits Ábrahám helybeli birtokost — nejének született Friedmann Zálinak e hó 10-én életének 70-ik, boldog házasságának 50 ik évében történt elhalálozása folytán. A te­metés e hó 11 én ment végbe községünk­ben, nagyszámú közönség részvétele mel­lett. Az elhunytban Dr. Blumenfeld Dezső helybeli ügyvéd, anyósát veszítene. Községi közgyűlés. Nagysomkut község képviselőtestülete e hó 8-án tartott közgyű­lésében megállapította az 1916. évre szóló és szükségessé vált pótköltségvetést, mely szerint a t. évre megállapított községi pót- adószázalék 17 százalékkal emeltetett. A községi nyilvános jellegű kórháznál szükséges ruhanemüek beszerzésére 1500 koronát utalványozott. Kórházi ápolási költség felemelése. A Belügyminiszter arról értesíti a községi kórházat, hogy a f. 1916. évi julius 1 - tői kezdódöleg, valamint 1917. évre a napi ápolási költséget az eddig 2 kor. 12 f.iler- röl 2 kor. 40 fillérre emelte fel. Nem szabad édes tejes és fekete kávét inni. A ni. kir. minisztériumnak most meg­jelent rendelt te szerint a fogadók, vendég­lők, kávéházak, kávémérések, cukrászdák, szeszes italok kimérésére szolgáló helyisé­gek, egyleti jellegű és más étkező helyek­ben cukrot csak is az alábbi mennyiség­ben szabad kiszolgáltatni; Egész adag italhoz, kocsa, kristály vagy porcukrot 18 gramm súlyban, illető­leg 3 orb. nagy kockát, vagy 4 drb. kis kocka. Egy csésze vagy egy pohár italhoz kocka, vagy kristály — vagy porcukrot 13 Velencei Velenae! Jönnek a gyilkosaid . . . Már itt vannak I Az egész levegő cikk-cakkos vonalban ha­ladé fénysugaraktól szikrázik. Mindenfelől rakéták szállnak föl, széles csikókat szántanak az égbol­ton, & gépfegyverek vad kattogása tombol, Rövid idéközökben éles ssrtüzek követik egymást, olyan zajjal, mintha az eget akarnák keresztül hasítani. A látóhatár éles tűz villámoktól lángol és Velence sötét vonalai még élesebben, még feketébben vál­nak ki, mint előbb. Dübörögve száll ki az ágyú- torkolatokból egyik dörgés a másik után. Szaka­datlanul siapneüek robbanak, borzalmas zajjal, magasan a varos fölött. Az éjszaka; egymást ke­resztező fénysugarak szikratengere. Minden lángol, minden dörög, egyazon pillanatban egyforma he­vességgel, amely már nem fokozódhat. A háború egész dühöngése egy másodperc alatt itt termett. Néha-néha erősebb, vadabb, kínosabb dőrdulósok hangzanak ki a tomboló hangviharbél. Reszket alattuk a föld. Ezek az ellenség robbanó bom­bái. Azután még egy dördiilés vonul át a városon és minden boltozat, minden kupola megremeg és vissznangzik, mint egy óriási gong, amelyet hirte­len megütöttek. Közben egy pillanatra hirtelen csönd. A varos védői íölneszelnek és hallgatódz- aak. Az ellenséget nem látják, az éjszaka sötét. Néha kirajzolódik egy-egy ellenséges repülőgép alakja, egy röpke pillanatra a hold korongja előtt, de ez ritkaság. Hangfogókkal igyekeznek körül­belül megállapítani, hogy hol van, vagy legalább is hol volt az ellenség, mert a hang nagyon so­káig hatol le a mélybe. A láthatatlan repülőre pe­dig nem lehet célozni, Legföljebb az útját lehet elállni, tüzes sorompókat eléje Állítani, amelyeken nem tud áthatolni. Kénytelen utjaból kitérni és a bombáinak rémes hatása csökken, mert nem tud- pontosan célozni. Minthogy a repülők sem látják egymást éjszaka, egyik ellenség a másikat ker­geti és pedig, hogy öasze ne ütközzenek, hat-hét kilométernyi távolságban. Ha az arzenál íetői jön­nek, akkor a Giudecoa-sziget irányában tűnnek el, A pillanatnyi szünetekben tisztán hadaui az eltá­volodó ellenség egyre gyöngü.ő zaját és egy — még bizonytalan irányból feióuk siető — uj el­lenség propellerének egyre erösbbödő lármáját. Az ágyutüzelós rövidke szüneteiben is titokzatos zize- gós és mormolas hallható; a grauátszilankok, snap- nellgolyok, acél es óio intői inul ekek zugnak és mint láthatatlan éjjeli iepkók buknak le a kanálisok fe­kete vizébe. A tűzeső egyre vadabb, az elleuseges bom­bák egyre sűrűbben csapkoduak le. Négy öt hull le gyors egymásutánban. Láugosóvák. fust, romok jelzik a helyet, ahol lecsaptak. Nehéz fekete fethó terjeng a varos fölött, rátelepszik a háztető-ten­gerre, átvonul a lagunakou, mindent sürü fátyolba takar, gőzös, bűzös harci atmosztérába. Neha-neha a viz be is hull egy bomba, ilyenkor hosszú, magas hullámok hálán csapkod a part felé a lang, a hi­dak megremeguek, a gózósók meginognak, a ha- zak erkélyei ropogva zuhannak Je a melységbe, a számtalan fekete gondola tántorogva jár a vizen, tarka össze visszaságbau hullámzik, Egy éles füttyentés —ezúttal ueküuk szól. — Éppen a fejünk fölött szail egy bomba . . . Óriási robbanás. Megmozdul alattunk a főid. A közelünk­ben csapott le a bomba, alig s^az méternyire a Márkus-iemplom mögött száll föl a füstoszlop. Egy kiáltás uyillal végig a Piazzan. Sau Mar col ban Marcol A hirtelen ijedség és fajdalom kihajtja a tömeget az oszlopsorokból, hogy megbizonyosod­janak arról, vájjon a templom óg-e. Az első emberi hangok, melyek hosszú várakozás után hallhatok, a velenceiek regi csatakiáitasa: San Marco 1 A katedráiis sértetlen. A tömeg elvonul. Újra kezdődik, immár ötödször, a légi bombázás. Lassan, ütemesen tizenkét bomba csap le egy­másután. Hogy van az, hogy ezek a hangok olya­nok a tűinek, tniulka messzi idegen világból jön­nének . . . Talán mar azt érezzük, hogy ebben a narcbau valami emberfölötti és örökkévaló van? Es valóban, mintha egy magasabb, pártatlan biró emelte volna fel szavat, elnémul a lat ma. Tizen­két ellenséges repülőgép röpült el Velence fölött. Csönd van ... es még nagyobb csönd lesz. A percek örökkevalósagga nőnek. A szirének elhú­zott, eles siititasa, amely a veszedelem elmúltát jelzi, úgy hat, mint a megváltás. A lámpások újra halvány fényt szórnak a sötét utcákra, amelyek lassau-lassan megélén­külnek, Mindenfelől tódul a tömeg, senki sem tér pihenőre, mielőtt a sajat szemével meggyőző­dött volua arról, hogy mi történt. A hidak és a keskeny utcák loketélieuek az emberektől, akik végtelen husszu gyaszmonetben vonulnak a rom­bolások színhelyére. Velencére egyetlen botnea sem hullhat, hogy ne pusztítana el szép dolgokat.

Next

/
Thumbnails
Contents