Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-08 / 41. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP A „NAGYSOMKUH JÁRÁSI JEGYZŐI’EGYLET“ HIVATALOS

KOZ

Előfizetési ár:

Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K

Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 ti. 1.

Főszerkesztő: Piicz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő.

Szerkesztőség és kiadohivaui: Nagysomkuí, Teleki tón 434 Telefon szám 2.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Az élelmiszerellátás

E hasábokon hetek óla hangoztatjuk, hogy az ur-'ág lakosságának élelmiszer ellátásában valahogy szigorúbb állaspouiot kellené a hatóságoknak elfoglalniuk mert az a helyzet, ami ma van, lehetetlenség. A szegényebb népuszialy egyáltalaban nem jut semmiféle ételhez és élelmiszerhez, a középosztaiy minden jövedelmét kénytelen az étkezésre fordítani, csak a gazdagom ■ és a meggazdagodottak vehetnek drága áron és kiilönö- protekcióval mindent amire szükségük Van. A készletek elegendők az ország élelmezésére, ezt a tudósok és hozzáértők megállaritoiták és dacára a kész letek elegendő voltának, mindig kínlódnunk kell, ha valami élelmi cikkei akarunk sze rezni.

A helyesebb eloszlása az élelmiszereknek és a fogyasztás olynemü korlátú zása, amely a szegényebb néposztályt ne sújtsa jobban, mint a hogy 'a háború leg szigorúbb erdeke megkívánja, ellen a gaz gagoknál tegye lehetetlenné a jogszerűen felül való költekezést. Ez<-k azok a szempontok, amelyeknek ligyelembe vételét belek óla kértük es amelyeknek ugylátszik

meg van az eredményük.

A kormány legújabb rendelete, amely

korlátozza a húsfogyasztást, a két hústalan és egy zsirtalan nappal, már arra tendál, hogy a meglévő húskészletek felhasz- ná ását bizonyos általános tilalmakkal célszerűbben tegye lehetővé és elossza. Reméljük, hogy ez meg is fog történni.

Egyetlen hangnak nem szabad ez ellen felszólalni. A hústalan napok eddig is megvoltak és hogy ezután szigorúbbak lesznek, az csak azt jelenti, hogy most lesznek lulajdonképen hústalanok. Nincs semmi okunk arra, hogy akkor, amikor Németországban és Ausztriában, de ugyanakkor az entente számos országában is ugyanez a rendszer, mi zúgolódjunk. Tudjuk, hogy hábor i van és ezért a háborúért és a háborúban, hadban állókért, meg a végleges győzelemért minden áldozatra ké

széknek kell lentiünk.

Mi, akik itthon vagyunk, eddig még alig éreztük a háborút csak az utóbbi idő ben kezdett romlani a közélelmezésünk ügye. De ez a .omlás nem úgy történt, hogy mindenki egyaránt érezte volna. A kor- riiáuy rendelete most mir azt célozza, hogy a meg evő hús és zsirkészletek, amely az ország élelmezésének fedezésére — mint íenteub említettük — kétségen kívül elegendők — valóban egyenletesen osztassanak el. Ha ez megtörtént, egyben

megtörtént mindaz, amit a kormánv a saját hatáskörében tényleg elérhet.

Egy megjegyzésünk azonban volna ehhez az uj rendelethez és az összes iőbbi közélelmezési rendeletekhez. Minden rendelet csak úgy ér valamit, ha be ;s tartják. Sajnos mi még nem állunk azon a kuliurmagaslaton, ahol például Németország népe, hogy minden rendelet már csak azért is lesz megtartva, inert rendeleti Mi meg ott tartunk, hogy az a virtus adót nem fizetni és rendeleteket kijátszani. Éppen ezért a mi népünket még ra kell szorítani a rendelkezések betartására. Es pedig rá keli szorítani erős büntető szankciókkal. Ellenőrizni kell azt, hogy a rendeletet megtartják e vagy sem és szigorúan bünteti!1 kell azokat, akik a rendeleteket bármilyen formában ki akarjak játszani. Csak ez a büntető szankció és ez a szoros ellenőrzés tudja lehetővé tenni, hogy a különben nagyon üdvös, értékes és az ország szempontjából rendkívül hasznos közeleimezési rendeletet betartsák.

Addig, mig ilyen szigorú büntetősank- ciót minden egyes intézkedés nem kap, addig mit sem er az egész rendelkezés és semmi esetre sem tu.dja elérni a célját, a meglevő készletek igazságos elosztását és helyes (elhasználását.

qg"gL’JLIS

ff t

A ilMVM" MC AJ ALátogatás König kapitánynál

Larsen tanar a jelen kopenhágai újságíró látogatást tett König kapitánynál, melyről a következőképen számol bo::

A berlini Adlon szálloda hosszú elegáns halijában ismertem meg az első német kereskedelmi tengeralattjáró hűje kapitányát, König urat. Két másik úrral ült Köuig kapitány a szállodában. Már nem egészen fiatal, de meg nnudig javakorbah lévő életerős utat mutálták be. Szemeiből és gondosan simára beretváll arcéról azonnal felismertem a híres fej fit. A két ur, akikkel tárgyalt, egy lipcsei könyvkiadó c«g megbizoAai voltak, uiúkaria akartak Kömget báni, hogy erdekes utazásáról írjon könyvet, a két megbízott csakhamar .Kiment és igy magúnkra maradiunk.‘König egyszerű sötét kék luhat viselt és azonnal feltűnt tormás ápolt kis kizei. Gomblyukáéin ott díszelgett a német VasLereszL fekete fehér szalagja. ,

— Nem lenne-e Önnek kellemesebb, ha a Szobámba mennénk ? — ajánlotta König.

Non ment a dolog könnyen, mert a kapitányt két lucaiszor is megáliitotiak. Szegényt igazán megsajnáltain, hogy annyira megkiuozzak, de beiattam, fiogy nekem éppenséggel nincs jogom szigorúan Ítélkezni, mert én is azt fogom vele tenni.

i

Mihelyt a szobába beléptünk, König szerotet reinéltó házigazda módjára szivart és cigarettát vett elő. Megum»ogatta leveleit. Közel tízezer darabot kaptam már, de sajnos az ezredrészét sem oiVashaltam el, de azért minden egyes levélírónak válaszolok egy szép képes-lappal. íme! Egy csomo már megcímzett levelező-lapot vett elő, melyen a büszke „Deutschland“ van lefotografálva: „Mindegyiket aláírom, de a címzést egy tisztem végzi — folytatta a kedélyesen pöfékelve a kapitány. Tényleg konstatálható a lapokon, hogy Könignek sajátkezű aláifása. Szép gömbölyű betűkkel van ina: Kapi'än^aul König és a dátum.

Mindenféléről csevegtünk, de csak őt percig.

mert csakhamar észrevettem, hogy a derék ember nagyon ki v.m merülve a nagy ünneplésektől. Minden setre megkérdeztem, hogy megengedi-e, hogy könyvét dáu nyelvre lefordítsam.

— Nagyon szívesen, do előbb még meg is kell írni— felelte mosolyogva — mert már nagyon fárasztó e sok elbeszélés, meg aztán én már mindent elmeséltem az ulazásomról, most aztán az uraknak (az újságírókat értette) sokkal könneybb lenne meg írni mint nekem. Mert én bizony nem vagyok valami kitűnő stiliszta. Hivatalos jelentéseken kivül eddig még mást nem irtani.

—' „Isten önnel' kapitány ur Kopeahágában.“

— Hogyan Ön oda való?

| — Igen.

Igazáu nagyon örülök, mert sok kellemes

emlék fűz a szép városkoz. A viszontlátásra, de majd csak a habom után, mert addig nagyon sok dolgom lesz. Nemsokára újra útnak indulok. Isten Önnel.

Hogyan gondolkoznak az angolok a békéről.

Nagyon érdekes és tanulságos néha-néha be- pillantani az ángol diplomácia boszorkánykonyhájára, melynek legújabb sütete Cecil Chestertonnak „Tüe Perils of Peace“ (A béke veszedelmei) ciinü könyve. Fantasztikus módon igyekszik a könyv írója magyarázgatui, hogy minden békekötés, mely Németországnak nem teljes tönkretevósével végződik, veszélyes és céltalan. Németországnak pusztulni kell I A földön fetreugve hatalmától teljese« megfosztott Porosz, illetőleg Németországnak kell a békéért könyörögnie. Ez a kitűzött cél és ezt kell elérnünk.

Arra yoimtkozólag, hogy Németország soha se lehessen többet életképes, a jeles író kétféle radikális módszert dolgozott ki müveiben. Az első „Poroszország lefegyverezóse“ a második „A német birodalom felosztása címek alatt olvashatók,

A felosztást Chesterton a következőképen gondolja: „Természetes, hogy Németerszág a rab- lott provinciát vagyis Eisásst és Lotharingiat köteles Franciaországnak visszaadni.“ A további feloszlatás az írónak nagy fejtörést okoz. Nem is valami szellemesen oldja meg a nagy kérdést, mert

r