Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-01 / 40. szám
XIV. évfolyam KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut,Teleki-tón484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Nagysomkul, 1916. október ). Z A szervezett társadalom. . A románok 01 vtámadása Erdély határszéli megyéinek egész lakosságát megmozdította, úgy hogy ina szinte az or. zág minden része teli van erdélyi menekültékkel Emlékezzünk azonban vissza. Mikor az erdélyiek menekülése megkezdődött, alig volt valamiféle intézkedés, amely akár a fővárosban, akar az ellenségtől távoleső, az orvtámadás áltál tgyáhalában nem érintett megyékben és varosokban a menekültek fajdalmait, szenvedéseit enyhítette volna. Most már természetesen mindenütt történt gondoskodás arról, hogy a menekültek elhelyezést és élelmet kapjanak és nem hisszük, hogy ma volna menekült, szenvedő erdélyi embertársunk aki nem részesülne a társadalom jótékonyságában. Elismerjük azt is, hogy a társadalom és a hatóságok mikor felismerték a veszélyt, az elképzelhető legnagyobb gyorsasággal megszervezték a szükséges szervezeteket, azonban ebből a néhány naposzürzavarbó1 amely sok embernek mérhetetlen és indokolatlan szenvedést okozott jövőre nezve egy rendkívül fontos következtetést kellene levonni. A háború legfontosabb követelménye — azt az eddigi tapasztalatok alapján — megállapíthatjuk — egy minden irányban, minden vonalra kiterjedő pontos és alapos szervezettséggel. Ez képezi a hadsereg alapját is, de csak e hozhatja meg a győzelmet is. Az entente állandó kapkodása, tervszerütlensége és szervezetlensége a legjobb bizonyíték ez állításunk mellett. Az allam és a hadsereg szervezete mellett a társadalomnak is szervezve kell lennie. Tudjuk nagyon jól, hogy sokféle társadalmi szerv uiü&ödik ma már az országban, amelyeknek uiiudnek az a célja, hogy a háború okozta sebeket begyógyítsa, sőt ilyen sebek fakadását megakadályozza. Azonban é, pen az erdélyi menekültek esete bizonyítja, hogy e szervezetek tagozolt- sága, sőt a szervezetek egész oerendezése nem felei meg a háoorus követelményeknek A háború ugyanis a meglepetések játéka. Soha sem tudjuk, hogy a háborúban mit hoz a holnap. Nem tudjuk a harctereken és nem tudjuk ithon. De a hadsereg szervezete olyan, hogy bármelyik pillanatban ellensúlyozni tudja aveszelyt. a hirtelen meglepetés okozta bajokat, ugyan ilyen szervezetett kellene alakítani a társadalomban is. Látjuk nagyon jól, hogy a társadalom mily gyorsan sietett anyagilag egyes újságok felhívására az erdélyi menekültek támogatására. A helyzetnek azonban olyannak keiene lenni, hogy a társadalom meglévő szervezetei minden meglepetés, vagy minden váratlan baj esetén a maguk erejéből tudjanak segíteni, intézkedni és a társadalom fellobbanó segítsége, vagy anyagi támogatása előtt már maguk részéről előlegezzenek minden támogatást úgy erkölcsj mint anyagi téren. Ez volna a legjobb mód arra, hogy az országban olvan esetek, mint az erdélyi menekülés szomorú esetei elő ne forduljanak elő. Hogy mi módon kellene a társadalmat egységesen szervezni és szolgálatába állítani a háborúnak, az fontos ugyan de olyan részletkérdés, amelynek kifejtéséhez és megtárgyalásához egy hírlapi cikk határai szükek, azonban mi csak íelakarjuk vetni az eszmét azok számára, akik a társadalom mai háborús szervezetének élén állanak, A szervezettség és az egység adja az erőt, és ez oltalmaz meg bennünket a harctereken is. Tudjuk, hogy ma az egész ország harctér és ezért ugyan ennek az egységnek, ugyanennek a szervezettségnek itíhon is meg kell lennie, ha azt akarjuk, hogy a győzelem biztosan a mienk legyen. . A JÜVkVIlM“ TÁRCÁJALátogatásom Károly román királynál. Liudenberg Pál az ismert német publicista a napokban közölte le egyik német újságban e címen visszaemlékezését az elhunyt Károly román királynál tett látogatásáról. 1911 nyarán feleségemmel együtt azon kegyben részesültem, hogy Károly király meghívott magához. Az uralkodó család a gyönyörű fekvésű kastélyban fogadott. A legszűkebb körű udvari társaság volt együtt a pazar palotában. Feleségemet s az uralkodópár nem ismerte, de olyan nyájas közvetlenséggel fogadta, mintha régi ismerőse lett volna. Reggeli után az uralkodó megkérdezte feleségemet, hogy járt-e már Romániában. Feleségem azt felelte, hogy Ausztriát mindezideig még nem hagyta el és hogy bécsi születésű. „Igazán örülök“ — mondta a király — Bécs* hez különösen kedves emlékeim fűződnek. Áz Ön uralkodójuk Fereucz József, pékem nagyon jó barátom Nézze meg majd reggeli után a FerenczJózsef-sziklát; gyönyörű szép. Férje elfogja mondani e sziklának a történetét. Ő jelen volt, midőn az osztrák-magyar uralkodó kezemet melegen megszorította. ' tens' 1896 decemberében Ferencz József Bukarestben volt látogatóban. Ezen alkalommal két napot időzött a pelesi kastély bau. Fereucz József szintén el volt ragadtatva a kastély pazar fekvésétől. Magas dombon fekszik a királyi lak. Pompás kilátás nyílik a tinai völgyre és a távol kóklő erdélyi havasokra. Bizonyára nagyon sokszor gyönyörködtek az oláhok e szép látványban. A dombot, melyen a kastély fekszik, Károly király uralkodónk iránti tiszteletbő1 Ferencz József-sziklának nevezte el. A Habsburg ház és a román uralkodóház barátságos viszonyát az 1909 ben tett Ferencz Fer- dinánand látogatása erősítette meg, Ferencz Ferdinand és neje akkor a román trónörököspár (vagyis a mai királyi pár) vendége volt, ugyancsak a pelesi kas télyban. Egyik udvari ebéd alkalmával a román trónörökös pohárköszöntőt mondott Ferencz Józsefre és annak barátságára. A köszöntében különösen ki volt emelve a hála, melyet a román uralkodó-család érez a mi királyunk iránt, mondván: „Szavakkal nem tudom visszaadni, csak sejtetni, azt a hálát és köszönetét, melyet ő felsége Ausztria császára és Magyarország királya iránt érez családom és a melyet én vagyok szerencsés fensó- geduek tóim icsolui. Ürítem poharamat a dicsősége sen uralkodó barátunkra ő felségére és kérem császári fenségedet, hogy adja át|hálás köszönelüukot és üdvözletünket ő felségének I“ Tény az, hogy Károly király nem mulasztotta el sohasem az alkalmat, hogy Ferencz József barátságát ue hangoztassa. 1914 ben a jeles berlini szobrászinüvészt"Böse tanárt felkérte, hogy örökítse meg azt a jelenetet, midőn ő és Fereucz a Ferencz- József sziklán kezet fognak. A szobor elkészült éá Károly király czeketaszuvakat mondta Böse tanárnak2 „Köszönöm mester a működését, mindannyiszor örómnapom lesz, amikor felséges barátomnak alakját magam előtt láthatom. A Deutschland megérkezése Bal- timonba. „Egy némot tengeralattjáró érkezett meg Brémából I“ jelentette a révkalauz a révkapitánynak, A kapitánynak kiesett fapipája a szájából. — Fickó te megőrültél, vagy megint berúgtál, hogy ilyen hülyeségeket beszélsz. — Tessék személyesen meggyőződni róla, hiszen én is azt hittem, hogy álmodom. Csak üljön be velem a csónakba és öt perc múlva meg fogja látni a világ legnagyobb csodáját.“ A vén tengeri medve elhelyezkedett a motorcsónakon és öt perc múlva ott voltak a nénnt tengeralattjáró a vizbőj félig kiemelkedett teste mellett. „Kik vagytok és hounaa jöttök?“ —kérdezte a révkapitány, — Németek Vagyunk és Brémából jöttünk á ■siEates**. El őfízetési ár: Egész évre . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre . . 4 K Egyes szám ára 20 fill.
