Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-20 / 34. szám

XIV. évfolyam. Nagysomkut, 1916. augusztus 20.

____34-ik szán.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI BKTILAP a „NAGYSOMKUT1 JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLŐMÉ

■ I 6f!>•téal ér:

Sgéaa tvr* , 8 K Nagyed évri Z K

Pél évr* . 4 K Egyta (iám ára ZO fillér

Főszerkesztő: Pilcz Ede.

Siarkaaatóaég ét kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 484 Telefon szám 2. ?

Felelős szerkesztő: Barna Benő.

MEGJELENIK MINDEN VANÍRNAP

A rokkantak segítése.

(Közigazgatási Közlöny.)

Minden helyeslő elismerésünk kiséri a belügyminiszter rendeletét, amelyben a községi és körjegyzőségek figyelmébe ajánlja az értelmesebb, irni-olvasni tudó rokkant hősöket. A rokkanfügyi hivatal számon- tartja, hogy kik óhajtanak jegyzői irodákban alkalmazást és valóban, mint segédmunkaerőket igen jól használni lehetne az ily módon ajánlkozókat. Sokat irtunk már azokról a jogokról, amelyeket épségük árán szereztek meg rokkant hőseink és azokról a kötelességekről, amelyek az általuk megvédett magyar társadalomra háramolnak, de talán még mindig elkél figyelmeztető szó, amely a lelkiismereteket ébresztgeti. Megfelelő munkát a rokkantaknak, ez a kormányzat igen helyes jelszava, s a társadalom köteles erről a munkáról gondoskodni, főként azQk a munkaadók, akik érdekeik veszélyeztetése nélkül használhatnak béna harcosokat, de azok is, akiknek a rokkant nem jelent teljes, csupán megcsökkent munkaerőt. Akik vagyonokat kerestek a háborúban, azok a jó sors iránt való hálájukat ezzel a kis áldozattal is mutathatják, amelyet azzal hoznak, hogy

egy két béna munkás exisztenciáját biztosítsák, de azt hisszük, ilyen áldozatra is alig lesz szükség, mert a kormány gondoskodása a csökkent munkaerő viszonye- nyerését teszi lehetővé és a béna munkásokat megváltozott fizikai kvalitásaikhoz képest olyan munkára tanítják nagyszerű intézetekben, amely munka teljes végzésében bénasága nem akadályozza. Kevés egészen munkaképtelen hős fog az ily módon érdemeikhez méltó összegben megállapítható kegydijra szorulni és hőseink emberi méltósága nem vész el testi épségükkel együtt. A kormány szervezi és igazgatja a társadalom munkáját és ilyen intézkedés ez a belügyminiszteri rendelet is, amely éppen ezért megnyugtató, jó hatást kelt, de bizonyos észrevételekre ad alkalmat.

Amidőn a béna hősök sorsát biztosítjuk, most már az épek sorsáról sem szabad megfeledkeznünk. Mentői inkább remélhetjük, hogy a rokkantak élete nem fog szintén megrokkanj, annál inkább helyreáll az értékbeli egyensúly a béna és az ép- testü hősök között. Érdemeik egyenlőek és azért, hogy valaki nem veszítette el látását, hallását, vagy valamely végtagját, megtett szolgálatának értéke nem kisebb, s a rokkant hős, ha munkaképességét és exisztenciáját folyamatosan biztosítjuk, már

csupán meleg, szerető részvétünkre és azért járó különösebb tiszteletünkre tarthat igényt, hogy ö kevesebb szerencsével járt a harcok szörnyű veszélyeiben. Az ép testű hős éppen úgy ki volt téve ezeknek a veszélyeknek és merő véletlenség, hogy nem ö a rokkant, bizonyos tehát, hogy, ha a rokkantak exisztenciáját biztosítjuk, ez nem szabad az ép hősök kárára tennünk. Már pedig a jegyzői irodák segédszemélyzetéből névtelen hősök küzdenek a frontokon, akiknek helyét, ha béna bajtársuk most elfoglalja, ugylehet hazatérvén exisztencia nélkül maradnak. Ez nem lenne méltó dolog és bizonyára lesz olyan jegyzői iroda, amely csak kifejezetien ideiglenes alkalmazást ajánlhat a rokkant katonának éppen a még testi épségében nem fogyatkozott, tehát visszavárt harcos emberére való tekintettel, ami megint a rokkantra lehet veszedelmes, mert a hivatal igy elhelyez most valakit, arról természetesen tovább nem fog teljes figyelemmel gondoskodni, s jó hiszemben végleg elintézettnek gondolhat egy életproblémát, ami pedig csak ideiglenesen van elintézve. Ezt a látszólag csekély valószínűséget is figyelembe kell venni és kifejezetten ideiglenesnek kell megjelölni a rokkant segéderők alkalmazását bizonyom esetekben, ha azt akarjuk, hogy a béna hősök áldozata az ép hősök sérelme nélkül nyerjen kárpótlást.

A ..KOVARYIDEK“ TÁRCÁJAHindenburg népszerűsége.

Irta: Radó István.

Elvitathatatlan tény, hogy Hindenburg ma a legnépszerűbb ember a kettős-szövetségben, de tény az is, hogy Hindenburg neve még az ellenséges or* szágokban is a legtiszteltebb nevek közé tartozik.

Hindenburg azoknak a ritka embereknek egyike, akik három nap alatt megszerezték a hal- hatatlanságot.

Nincs olyan nap, hogy a német, osztrák és magyar sajtó hasábos cikkeket ne hozna róla; ahol arcképét vetítik — színházban, mulatóhelyeken — olt felállással és zajos tapssal ünnepli a közönség a háború legnagyobb hősét.

Népszerűségére azonban mi sem jellemző jobban, mint az áradatként bozzáérkező levél, amelyet a német lakosság minden rendű és rangú tagjai imák neki. E levelek között természetesen legkedvesebbek, legbájosabbak és Hindenburg népszerűségére legjellemzőbb azok, amelyeket iskolás leányok imák neki. A königshüttei iskola tanítónője néhány ilyen levelet egy berlini szerkesztőség rendelkezésére bocsájtott. A kis leányok nagyobbrészt Kö- nigshüttében (Felső-Sziléziában) laknak, amelyet tudvalevőleg szintén veszélyeztetett az orosz invázió K. Edit igen udvariasan igy ir a marsallnak:

Igen tisztelt Hindenburg Ur 1

Nagyon köszönöm Önnek, hogy olyan ügyes és hazánkat olyan jól megvédelmezte. Remélhetőleg nem jön többé ellenség az országunkba. Mi jól meg vagyunk védve. A Réden-hegység felett gyakran láthatók repülők. De ezek nem ellenségesek. Amikor a nagy győzelem volt, nem volt előadásunk. Mindenütt fellobogózták a házakat. Most is lobogó- díszben állanak. Éljen jó egészségben és csak pü- följe el őket.

S. Katalin igen érdekes köszönőlevelet irt Hindenburgnak:

Igen tisztelt Hindenburg Url

Ön már nagyon öreg és mégis oly sok oroszt ejtett foglyul. Én nagyon örülök, ha az oroszokat elfogják. Naponta imádkozom, hogy ne veszítsünk Ha az Isten mindig ilyen nagy győzelmekkel ajándékoz meg bennünket, akkor bizonyára nem fogunk veszteni. Amikor 10,000 oroszt ejtettek foglyul, nem volt előadás az iskolában. Ezt csak Önnek és kitűnő katonáinknak köszönhetem. Most is a nagy győzelmek után szünetelt az előadás Kérem szépen fogjon nemsokára megint oroszokat és ne hagyja magát kérem agyonlőni a bolond ’oroszoktól. Ont is üdvözlöm sokszor.

Ugyancsak sok és kedves naivitás van a következő levélkében is:

Hindenburg ! Mindnyájan nagyon hálásak vagyunk, hogy kikerget ed az ellenséget Keletporosz- országból Éljen a legmagasabb kegyből Hindenburg tábornok. Csak piiföld jól el az oroszokat, hogy majd ne kezdjenek mogint háborút. Sajnos, az én bátyám nem kerül már a harctérre. Mindig azt mondta: Csak rajta az oroszokra. Csak rakd el jól az oroszokat és az angolokat. Boldog karácsonyi ünnepet és jó vacsorát kívánok neked.

Még naivabb egy nyolcéves kisleány levele, amely a következőképen hangzik:

Egy kis oroszt kérek Öntől. Hogy néz ott ki a harctéren? Megsebesült már Ön? Azt hallottam, hogy Ön nagyon ügyes. Sok katona van még Oroszországban? Remélhetőleg nemsokára béke lesz- Kérem írjon minél előbb.

Más kisleányok levelükben megköszönik, hogy atyjuknak nem kellett a harctérre menni.

Amikor az ágyudörgés Königshüttóben is hallható volt — jrja az egyik leányka — valamennyi barna és szőke leányka félve gondolt Hindenburg urra és azt kívánták, hogy ő jelenjék meg s hogytiltsa el az oroszokat a lövöldözéstől és büntetésből sokat fogságba ejtsen.

Vannak természetesen komolyabb és mégha- tóbb levelek is, mint például a következő:

Kedves Hindenburg Url

Mindenekelőtt köszönöm Önnek a győzelmet, hogy az oroszokat elverte. A jó Isten védelmezze meg Önt és az egész hadsereget és adjon Önnek szerencsét mindahhoz, amit Ön kíván. Éa mindig örülök, hogyha uj győzelemről jön hir Nagyon örülnék, ha az oroszok, franciák, angolok és portugálok veszítenének. R emélhetőleg a háború már nem tart sokáig és az összes papák, bácsik, rokonok és fivérek egészségben térnek haza. Kedves Hindenburg ur, ha találkozik az apámmal vagy a bátyámmal, legyen oly szives és adjon nekik Vaskeresztet és mondja meg nekik, hogy üdvözlöm őket. Öa- nek és az egész h tdsercgaek kellem :s karácsonyi ünnepeket és boldog uj évet kivár.ok.

De nemcsak gyermekek, hanem asztaltársaságok, egyletek, városok keresik fel Hindenburgot írásaikkal, úgy hogy péld iul az újévi üdvözleteket nagy ruhakosarakkal saállito'.ták Hindenburg dob