Kővárvidék, 1916 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-20 / 34. szám

KÓVÁRVÍBÉK augusztus 20 4 Szabadságkérvények ható­sági igazolása ellen. A belügyminiszternek legújabban ki­adott 98555| i 916. sz. rendeletével lapunk mai számában más helyen is foglalkozunk. Épen azért itt csakis a rendeletet közöljük, még pedig fon;osságánál fogva egész ter­jedelmében. A körrendelet igy szól: 98*555|IV— a. 1916. B. M. sz. körrendelet. A harctérre vonult legénység részére kérel­mezett szabadság iránti kérvények hatósági támogatásának korlátozása. (Valamennyi törvényhatóság első tisztvi­selőjének.) A honvédelmi miniszter ur arról érte­sített, hogy az utóbbi időben tömegesen érkeznek a hadrakelt sereg parancsnok ságaihoz kérvények, amelyekben a harc­térre alig egy két hónap előtt kiment le­génység hozzátartozói, többnyire általános természetű, azonban hatóságilag megerő­sített okok alapján egy-két havi szabadság engedélyezését kérelmezik. A községi, illetőleg városi elöljárósá­goknak ezen kérelmeket elősegítő és tá­mogató eljárása — eltekintve attól, hogy a kérvények elbírálására hivatott parancs­nokságoknak felesleges munkát és a kérel mező magánfeléknek indokolatlan kiadási okoz — a tényleges harctéri katonai szol­gálatot is hátrányosan befolyásolja, a.meny­nyiben a kérelemről tudomást szerzett le­génységnél az indokolatlanul előterjesztett kérvények tagadó elintézése miatt a muu- kakedv és szolgálati ténykedés tekintetében bizonyos hanyatlás észleitetett. Mindezeknél a nyomós okoknál fogva és különösen arra való tekintettel, hojjr a “arctéren szolgáló legénységnek főleg gaz­gozószobájába és adjutánsai valósággal képtelenek reá, hogy mindezt a sok levelet felolvassák. Szász­ország belügyminisztériuma kénytelen volt ez ellen az anomália ellen hivatalos kommünikében szót emelni, A kommüniké a maga szárazságában is jellemzi Hindenburg népszerűségét és a követke­zőképen hangzik: „Rosszalással kell megállapítanunk, hogy a keleti főhadiszállásra való céltalan irkálás már va­lóságos sporttá fajult. Senkinek sem lehet kifogása az ellen, ha kivételes esetekben vagy ünnepélyes alkalmakkor valaki Hindeaburgnak hódol, azonban ha egy törzsasztal Hindenburgot levelező lapon értesíti, hogy poharát épp most ő rá ürítette, hogy egy kuglizóklub jelenti neki, hogy arcképét meg­vetette, az kiméletlenség. Mert azt, aki keleti ha­tárunkon áll őrt, nem szabad nagy munkájában semmiségekkel zavarni. Amikor tudjuk, hogy Hin- deaburg környezetének naponta o'.ynn papiroshe­gyen kell keresztülesnie, amely egész a szoba mennyezetéig ér, megállapíthatjuk, hogy ennek a dolognak véget kell vetni, Aki a marsall iránti háláját ki akarja fejezni, tegye azzal, hogy had­seregének működését, bizalommal, nyugalommal, takarékossággal támogatja otthon. Ennek Hinden­burg mindenesetre jobban fog örülni, mint minden­nap egy waggon képeslapnak.“ De nemcsak ezek a levelek, .hanem más is mutatja Hindenburg népszerűségét. Számos város verekszik a nevéért, tortákra teszik a monogramm­ját, parfaitkból kialakítják bajuszos arcát, szivaro­kon, cigarettákon, tollszárakon, gyapjú alsóruhákon látható az arcképe. Vannak természetesen komolyabb jelei is Hindenburg nagy népszerűségének. Ezek közül a legértékesebb természetesen az, hogy számos német egyetem diszdoktorrá avatta. A boroszlói egyetem, az államtudományi doktori címet, a königsbergi Albertus egyetem, a hittudományi doktori címet, a danzingi technikai főiskola pedig mérnök-doktori elmet adta neki. A boroszlói egyetem értékes latin diplomájá­nak magyar fordítása igy hangzik: Hindenburg Pál ur táborszernagynak, a had­művészet zseniális mesterének — mely művészet joggal neveztetik, a politikai tudomány főágának — aki Isten kegyelméből az északi Faraó seregét a dasági okokból igényelt szabadságoltatása tekintetében az illetékes csapatparancsnok­ságok kimerítően u'asittatnak és a legény­ség is kitanitást nyert, felhívom Alispán urat, utasítsa a vármegye területén levő összes községi és r.-t. városi elöljárósá­gokat ezen visszás, sőt a katonai szolgálat érdekeire káros állapot haladéktalan meg­szüntetésére, illetőleg arra, hogy az ily ügyekben hozzájuk fordulókat felvilágosít­ván, hassanak oda, hogy a csak rövid idő előtt a harctérre vonultak hozzátartozói nem kivételes, hanem csak általános ter­mészetű okok alapján szabadságoltatás iránt ne folyamodjanak és ily folyamodásokat hatósági igazolással ne lássanak el. Budapesten, 1916. évi julius hó 20 án. A miniszter helyeit: Percnyi s. k., államtitkár. ll,i KEK. Kinevezés. Ö Felsége a király Dr. Bo- hetiel Kpriolán nagybányai ügyvédet tarta­lékos hadnagyot, Bohaiiei János hagymás* iáposi gör. kath. lelkész fiát fúhaduagygyá nevezte ki. Or. Kelemen 8amu temetése. Vasárnap délután 4 órakor temettek el dr. felemen öamu orsz. kér viselőt a rákoskeresztúri izr. temető halottas házából. Az elhunyt képviselő ravatala körül a képviselóhaz díszbe öltözőit szolgái és Szatmar varos négy hajdúja kivont karddal ai.ottak őrt. A család tagjai közül jelen voltak: az el­hunyt özvegye, Lilly leánya, György nevű iia és számos rokona. Dr. felemen Pál, az elhunyt legidősebb tia, nem érkezeit meg a harctérről. Az ismerősök és jó ba­mazur. tavakba, mint egy második Vörös-tengerbe sülyesztette, Koletporoszországot meg felszabadí­totta és két uralkodó seregeinek élen Sziléziát megvédelmezte, ami nélkül a boroszloi egyetem ma nem állana fenn, az államtudományi doktori ciinet adományozzuk.“ A diszdoktorságon kívül számos város dísz­polgárává választotta Hindenburgot, többek között Posen, Boroszló, Königsberg stb, Mindezek az adatok csak részletek, jellemvo­nások Hindenburg népszerűségéhez, de ezt bizo­nyítani nem lehet és n-m is kuli. Hindenburg neve, arca, gondolkozása, emberi mivolta, ma nyitott könyv és ebbe a könyvbe belepillant mindeaki aki ma e két birodalomban ól. Sir Roger Casement levele. Találó kritika Angliáról. A Newyork Times cimü amerikai újság má­jus 21-iki számában közli a most kivégzett Sir Boger Casement levelét Bingolow újságíróhoz. Philadelphia, 1915. IX. 30. Tudom, hogy előbb utóbb mégis csak egy angol börtönben fogok meghalni ir árulás miatt. Ha szivemben gyilkos szándékokkal járnék Német­ország ellen, amely Irhonnak sohasem vétett, akkor természetesen derék „hazafi“ volnék, de mert azért szállók síkra, hogy szegény, vitéz és könnyenhivő honfitársaim otthon maradjanak és ha már harcol- niok kell, csak Írországért harcoljanak, ezért áruló vagyok. Ilyen az iróniája az angol demokráciának. Az Isten óvjon meg bennünket az olyan demokrá­ciától, amely békében más népek kifosztásán hí­zik és mindenütt háborút szit és nyomorúságot idéz elő, ahol kapzsisága, gazsága és kiológithetlen ha- talomszomja konfliktust követel. Mindig más népek vérével vezet háborút, — idegen országban, ahol idegen várost pusztíthatnak el. Azon a napon, ame­lyen Angla egy invázió borzalmait fogja végig­szenvedni és saját testén fogja érezni a háborút, béke lesz a földön, de előbb nem. Ezért a civilli- zációnak arra kell törekednie, hogy megsemmisítse Angliának az inváziótól való biztonságát úgy azon­ban, hogy külpolitikai intrikáinak és háborús izga­tásainak felelőssége reá magára és szövetségeseire essék vissza. Ha Londonba* végigszenvedték volna azt amit rátok sokasága töltötte meg a halottas szobát. A gyászoló közönség soraiban ott volt: dr. Vadász Lipót államtitkár, dr. Han­tos Elemér orsz. képviselő, dr. Visontai Soma, dr. Dési Géza, dr. Parkas Jenő ügyvédek, továbbá Szatmár város küldött­sége dr. Vajay Károly kir. tanácsos, pol­gármester vezetése alatt és a szatmári füg­getlenségi párt elnöksége. A ravatalt te­mérdek koszorú borította, köztük Szatmár város közönsége, Szatmár választó közön­sége, a szatmári villamos müvek, Vison ai Soma és mások koszorúi. A gyászszertar­tás dr. Hevesi Simon, a pesti izr. hitköz­ség főrabbijának imájával és beszédével kezdődött. A főrabbi magasan szárnyaló szavakkal emelte ki felemen nagy egyé­niségét, mint politikusnak nagy súlyát, mint jó zsidót és mint nagyszivü emberbarátot. Ezután Lazarus Adolf főkántor a templomi énekkar kíséretével gyászdalt énekeli. A gyászszertartás után a koporsót az elhunyt jóbarátai a halottas kocsira vitték és meg- ind dt a gyászmenet a nyitott sirhoz, ahol Duszik Lajos szatmári ev. lelkész mondott mindenkit megkapó búcsúbeszédet, mire a koporsót leeresztették a sírba. Mindenki vegye meg a Nemzet Háza időreform emléklapját. Bevonulási hirdetmény, szerint, mely a pénteki hivatalos lapban jelent meg, az 1ŐŐ5 —1897. évben születtek e hó ^8-án bevonulni kötetesek 6s pedig azoknak, kik­nek Márainarosszigeten kelleti volna jelent­kezni Zilahon és a kiknek Osijeken kellett volna j le nkezni, Po/segán kell jelent - kezniök. Halálozás. Mély részvéttel vesszük a hirt, hogy Baudisz Jenő Szatmárvármegye árvaszéki ügyésze, tb. főügyész f hó 8-án, életének 63. évében hosszas betegeskedós Brüssel, LövVen ós Lüttich végigszenvedett, már nein volna tuöoru Európában. Londonban csak azért idézték tol a rettenetes hiborut Néantonzág ellen, inert kapzsiságukban és hatalmi szomjukbm biztosak voltak benne, hogy őket m:g fogjon kí­mélni a háborúval járó szenvedések. Tudom, mit dolgoztak évesen keresztül a há­borún, ismerem a londoni külügyi hivatal terveit. Miudig figyelmeztettem as embereket arra, hogy üzehneiknek ini lesz a következménye, de ram sem hudoisietlek. Attól a naptól fogva, amelyen Német­ország a tengeren akarta keresni jövőjét, Anglia eihatarozta megsemmisítését. E célból hajlandó volna Amerikával osztozkodni a világkereskedelmen. De Anglia csalódni fog számításaiban és ha most gyöine is, Németország fel fog támadni. Lehet, hogy Amerika felül csábításainak, mert itt is, akár­csak Angliában, komoly munkára senki sem gondol. Mennyivel különbek a németek, akik nem riadnak vissza a halaitól sem, ha a haza követeli tőlük ál­dozatul és patakokban ontják vérüket ügyükért. Ami engemet illet, azon fáradozom, hogy be­csületes ir honfitársaimmal az összetoborzott ir ön­kénteseket fölfegyverezzem. És ha egykor az írek el vaunak látva fegyverrel, akkor Isten segítségé­vel urak leszünk otthon ős végigküzdjük az önvé­delmi harcot. Sokat kellett segítenünk más népek kizsákmányolásában, oly hatalomért, amely berniün­ket kíméletlenül és önző célokkal bakóba vert. Tiszta szivemből imádkozom, orosz erőszakon, a szerb orgyilkoson és a „japán“ lovagiassákon. Az olyan országnak, amely mindig azt állítja, hogy politikája a biblia szerint igazodik, csinos társai vannak. Cromwell gazdaságai ugyanabba a fejezetbe tartoznak, amelyek a brit fegyvereket mindig sugalmazták, akár az amerikai fttggoUen- ség ellen, akár az Írek, hinduk, törökök, tatárok el­len és most a teutonok ellen. Remélem, hogy Anglia végre meg fogja tanulni mit jelent az, más népeket háborúba kergetni. Minden embernek azt kell re­mélnie, hogy végre saját testén érezze Anglia a háború borzalmait. Ha a Mindenható csak kissé protestánsul éroz, úgy Németország mellett kell lennie, Európa leg- békeszeretőbb népénél, amely nemzeti létért küzd, iparáért, kereskedőimért, saját fennmaradásáért.

Next

/
Thumbnails
Contents