Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-17 / 3. szám
3-ik szám XIII. évfolyam. Nagysomkuf, 1915. január 17. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTJ JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ElSdieléiii ár s évi» . . 8 K Ncgyud évr* . 2 K Fél évre , . . 4 K Egy»» izém ám 20 BMér Takarékoskodjunk a búzával. A íftldmivelésügyi Minister az élelmi szerek és különösen a búzával való takarékosságra hívja tel az ország lakosságát. Az e tárgyban kiadóit felhívást és figyelmeztetést mint közérdekűt egész terjedd mében alább közöljük ; Minthogy külföldről élelmiszereket nem igen hozhatunk be az országba, s hu szövetséges társunkkal együtt a magunkéból kell megélnünk: ellenségeink arra számítanak, hogy bármilyen vitézül küzdenek is hős katonáink, még sem fogjuk a harcokat soká bírni, mert elfogy a kenyerünk, s ök kiéheztetnek bennünket. Ellenségeink ez a reménysége nem log beteljesedni, mert mindenünk van annyi, a mennyire szükségünk van. Hogy azonban semmiféle körülmények között semmiféle baj ne érhessen bennünket: a józan előrelátás azt parancsolja, hogy a fogyasztásban mindenki mindenben takarékos legyen. Különösen okosan és takarékosan kell bánnunk a búzával meg a rozszsai, mert az idén a buza- és rozstermésünk nem volt olyan, mint a tavalyi. A kormány azon célból, hogy ez idei búza- és rozstermésünkkel az uj aratásig bizonyosan kijöhessünk, s viléz katonáinknak mindég és mindenből a legjobbat Ffimerkesztfi: lír. Oisavszky Viktor. Felelőit RzeikoH/tfi : llnnia Kenő, adhassuk, már elrendelte, hogy a malmoknak és a kereskedőknek csak olyan ke- nyérliszlet szabad a polgári közönség részére eladni, amely egy harmad részben árpatiszt!ci, teugeriliszttel, vagy burgonyaliszttel, vagy mást megengedett liszpótlékkal van keverve. A kormány ezen rendelete folytán a fogyasztó közönségnek az a része, a mely a lisztet vásárolja, vagy kész kenyeret vesz, ezután csak ilyen kevert üszből sütött kenyeret fog fogyasztani. Elrendelte továbbá a kormány azt is, hogy mindennemű búza- és rozsjárandóságok (konvenció) csak kétharmad részben szabad búzában és rozsban kiadni, egyharmad rész helyett pedig árpát vagy tengerit kell mérni, s az értékkülönbséget készpénzben kell megfizetni. Ennek folytán mindazok, a kik járandóság (konvenció) fejében kapott gabonából készült kenyeret esznek, ezután szintén csak kevert liszböl sütött kenyeret fognak fogyasztani. Mivel azonban a buza- ’ és rozskészletek arányos fogyasztása cél- - jából szükséges, hogy ne csak azok, a kik a lisztet vagy a kenyeret veszik és ne | csak azok, a kik járandóság fejében kap- I jak a bu/át vagy a rozsot, hanem az országban kivétel nélkül minden ember csak ilyen keveri lisztből sütött kenyeret 1 fogyasszon, ezennel felkérem azokat, a kik Sz»rk»s7.tfiség í* iii«<ióhív»tHi. Nagystílűkul,Teleki tér484 Telefon szám 2. AllftIKJ* YASAliKAI’ | a maguk gabonájából őrölt liszböl otthon | sütik a kenyeret, hogy ők se fogyasszanak tiszta búza vagy rozskenyeret, hanem öle is keverjék a búza- vagy rozslisztet egy- j harmad részben árpa-, burgonya- vagy | tenteri liszttel és azt a búzát és rozsot pedig, a mire, ha ök is kevert lisztből sütnek, a maguk házánál nem lesz okvetlenül szükség, adják el, hogy a búza és a rozs eljuthasson azokhoz, a kiknek arra szükségük van. A tiszta buzáből készült fehér kenyér és a gabonával leli magtár, padlás, kamara más időkben mint a íöidmivelö ember fáradságának Istentől való jutalma, öröme volt a gazdának és büszkesége a gazdasszony- nak. Ma, a ki keveretien tiszta búza, vagv rozslisztbőt sütött kenyeret eszik, s a ki rejtegeti a gabonát, a mire a maga házában és gazdaságában nincsen okvetlenül szüksége, vétkezik a haza ellen és az ellenséget segíti, mert gyöngíti az ország gazdasági erejét. A kormánynak éppen ezért országos érdekből joga volna azt, a mit most kér, rendeletben kiadni. Azt hiszem azonban, hogy ni ncsen és nem is lesz szükség ilyen rendeletre, mert ezután a felkérés után bizonyára nem lesz egyetlen ember sem az országban, a ki, a mikor az ország jóvoltáról van szó, ne hajtana a A „KŐVÁR«“ TÁRCÁJA. A cigány. Irta: Szekula Jenő. (Eolylutás (• s vége.) A nő széles, elvesző sivatagokra gondolt, beduin satrakra, minőket Khartum körűi iatott, vagy egyéb vii>ájakon való Itóborlatábari. Vonzotta vad és txotikus világ,, ahogy kifestette magában már régen, férjének, ennek a különös és hatalmas emberpóldányuak a szülőföldjét. — A puszta ? — kiáltott fel lelkesedéstől nekiragyogó arccal. Azonnal csomagoltatolt. Nem akarta egy pillanattal sem késleltetni az utazást. — Van*e a te hazadban is fala morgana? — kérdezte szerelmesen az urától. — Nálunk délibábnak hívják, — mondotta a fekete művész, s a kecskeméti cigánysorra gon- cíbjt, a határon, — ahonnan sokszor elbáiné-zkodott a messzeség, a homok és az ég ringó, tündéri játékába. Csak természetes, hogy elsőrangú fogadóban szállottak meg a magyar fővárosban, ahová automobilon utaztak megállás nélkül egyenesen Men- tonbol. A hercegnő el volt ragadtatva. — Azt hittem, hogy sátrak alatt laktok, — mond« t a, pedig iit már ötemeletes házak is vannak. Az első napon az operába mentek. Földszinti páholyban ültek, — az előadás majdnim megakadt egy pillanatra, — a látcsöveknek egész raja sze- gczödöh az érdekes párra. A cigány azonban nem érezte jól magát. — Tudja az Isten, — unom én már az operát is, mondotta otthon az asszonyának. Sehogy sem lelte a kedvét. Egük helyen nem Ízlett neki az étel, a másikon pedig nem tetszett a társaság. Valami hiányzott. Talán a régi cimborái, a brácsások és másodhegedűsök, — akiktől már évek óta elszakadt, pedig most kiélvezhetné a megcsodáliatás és a sápadozó irigység felbubor- gyékoló langyos áradatát. Egy nap patyolatfehér inget veit fel, amilyet indiai hercegek viselnek; — gyönyörű szabású frakkot, amely úgy tapadt a testéhez, mintha rákovácsolták volna, — valamennyi érdemrendjét kitűzte, s felcsatolta összes gyémántjait. Szinte szikrát szórt a lámpafénynél és világított mint a keleti dajkamesék prímása. — Hová in így ? — kérdé tőle a fenséges hercegnő. — A Salétrom-kávéimba. — Nem kísérhetnélek el ? — Nem asszonynak valő hely, monda a c'gány. A hercegnő elsápadt. — Kik járnak tehát oda? — Cigányok. S nincs is más kísérőjük, mint a hegedűjük. Azután néha párbajt is vívnak. Hegedűszóval. Itt dől el azután, ki az igazi cigány- fejedelem, ki pedig a felfuvalkodott kontár. — Te már győztél ott ? — Nem. Tíz év előtt azért futó tani ki az országból, mert Parányi Jakab fólémkerekedett a Salétromban. — S most ? — Uj párbajra hívom ki. Művészetem azóta megszépült, kifiatalodott, Ma nincs cigány, aki szebben hegedülne nálam Ma győzni fogok. Megcsókolta a fenséges heicegnőt és megindult, gyalog, hóna alatt a hegedűvel, amely valód
