Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-07 / 6. szám

6-ik szám

XIII. évfolyam.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

0

EH«ri**téil ár :

Kp.fas . . , 8 K N«gy*'<j Ivi» .

FAI évi# K Egyes in

i — —..ii i i "■ ... i. .— I — ... .i.i. r.——

l K

io nnír

Főszerkesztő: Pilcz Ede.

Felelős szerkesztő : Barna Benő.

I )r\ Olsavszky Viktor.

Lélelusibbasítóan megrendítő lehet, földrengés idején egy-egy műemlék összeomlása. Pusztulása a művészet, az erő, a hosszú századokon át szorgalommal gyöj- töli kincsek nagy értékének. Ped'g itt csak a per siet a porral vegyülni és ez az egyesülés mégis fáj.

Csoda-e akkor, ha köny fakad a szemben s fájó érzés tölti el a lelket, mikor egy élő, érző lény roskad össze szeműnk előtt; mikor egy férfi, az erő, a szépség, a szellem kiválósága hirtelen tűnik le, mint szeptemberi őszi éjszakán a lefutó csillag.

Ily váratlanul hagylál iti bennünket szeretett barátom, kedves Viktor. Meglile- tődve, fájdalmas gondolattal szentelem e pár sort emlékednek. Úgy érzem, ez a legkevesebb, amit távozásod felett érzeti igaz fájdalmunk ban Neked adhatunk. Fogadd szívesen, fia csillagfényes hazádból lelki szemeid letekintenek, te meg fogod érteni, bogy a mi érzésünk igaz, ami bánatunk őszinte.

Sokan szerettünk és sokan sajnálunk téged. Mert nyíltszívű, nemes gondolkozást!,

kálói jellemű férfiú voltál mindig; még akkor is, mikor a romboló kár Italalmába kerített és lelked nagy küzdelmei, Istentől megáldott fényes tehetséged, nagy szorgalommá! gyűjtött orvosi tudásod, ember, feletti erővel küzdött a betegséggel, melyet legyőzni — sajnos — még a le kiváló elméd sem volt képes. Csak ember voltál és gyenge. Délceg szép férfi alakod, melyen gyönyörrel révedezett a szemlélő tekintete, az az élet és erőtől duzzadó szervezet, melyről egy évszázad tekintet reánk, összeroskadt a halai vaskarjai között s élettelenül hanyatlott a sírba.

Zokogva állottuk körül ravatalod. Te ki annyi életet tudtál megmenteni s visszaadni akkor, mikor már nagyhírű tanárok is lemondtak róla ; te magad megmenteni nem tudtad. Pedig hogy ismerted az emberi szervezetet; az élet erőforrásait, hogy szeretted hivatásod s mennyi odaadással teljesítetted kötelességed, míg a romboló kör le nem győzött. Még hanyatló erőd végsó fellobbanásában is könyveidet ölelted

magadhoz és azután

.........sírva zokogiál,

ho

gy itt keli hagyni azokat.

Csak hivatásod szeretted jobban, mint azokat, kik lelked kincsei voltak. Pedig ezeket is nagyon szerelted. Sohasem felejtem el azt a rajongó nagy szeretet kifejezését,

s*8rk«**t6séR éi kiadóhivatal. Nagysomtut.Teleki tér 484

Telefon szám 2.

«IKt.JEMlNIli AHN DEN VAMÁIIAAI'

mely arcod nemes vonásait csodásán széppé tette, mikor a te édes anyádról, feleségedről vagy fiadról szóltál. Ilyenkor úrrá le:t feletted lelked költői hangulata s amúgy is gyönyörű választékos nyelvérzéked, beszédmodorod zengzetessége magához láncolta lelkét mindazoknak, kik szivet hlyen intim megnyilatkozását hallhatták.

Ezért is tör fel n fájdalom szeretteidnek szivéből és szeretnek és gyászolnak, mint a hogy nem szeretlek és nem gyászoltak soha halottat.

Én megtudom érteni nagy bánatuka’, mert le mégis jó voltál. Nemcsak érző szived, de mé'ységes nagy hited is volt.

Te Írtad nekem egyszer; „A hit és meggyőződés több, mint az élet, mert az élet rövid, a hit pedig a hívónak: örÖkéletU. Én hiszek és meggyőződtem Istenről. Minden bajaimban kisegített Legszebb sikereim Neki köszönöm Ép azért soha sem féltem és nem félek, mert mindig velem volt és van, hiszen én is az ö gárdájához tartozom “ Ha életed röl csak e sorokat imám le és semmi egyebet; ez is hiven jellemezné a te nagyságodat, gondolkozásod ;a XX, század korszellemén felül emelkedő emberi rendeltetésed fenséges tudatát. Te láttad az életet támadni és letűnni; megtanultad, hogy

a „kqvahvidbk“ tárcája.

Elmaradt jutalomjáték.

Irta : Dóra.

(Folytatás és vége.

— A rokokó szalonba ! — mondta lóridon.

Az a mozdulat, anieljlyel az inas Pataki kisasszonynak ajtót nyitóit a rokokó szalonba, egy árnyalattal alázatosabb volt. Ott benn körülnézett a színésznő. Az asztalon számos jótékonysági prospektus és brosúra volt. Itt úgy látszott, azt hitték, hogy ö is valami jótékony egyletnek a kiküldöttje. Gúnyosan mosolygott. Az ú látogatása magánjóté- kouycéiu látogatás.

SzétnyiilóU a szomszéd szoba portiérje és magasainkig elegáns fóifi jött be, szürkülő h-jjid, de fiatalos, barna szemekkel,

— Bocsánatot kérek a feleségem rögtön itt lesz. Parancsoljon helyet foglalni. Ugyebár a Fehér Ke: észt ügyében keresett fel bennünket ?

A színésznő megremegett! Reszketett a kezében lévő kis csomag is! Ez a hang ! És most

! mór az arcvonásokat is megismerte ! Az elmúlt húsz I esztendő egyszeribe elmerült és fi italon, elragadó szeretetremóltöságában 1 ltja a férfit, akit oly forrón szeretett és aki most nem ismerte meg.

A feleségem őszintén érdeklődik az ügy iránt. Utazásunk közben több ilyfale intézményt látogattunk meg!

Eh. jobb, hogy nem ismerte meg. A szele- i burdi kis hadn igyuak Isten fe vitte a dolgát. Nyo- i moruságos vándor élete közben soha se gondolt j reá Pataki Ibolyka Csak egy szintapot li i átnyújtana neki, rögtön felismerne benne a kis Ibolykát, akinek oly tüzesen udvarolt a kis felvidéki városban és akit akkor — minden ok nélkül — kompro- mitált . . . Kacagtató látvány lesz a Meltóságos asszony arca is. ha megtudja, hogy a vart egyleti hölgy helyett komédiásáét fogadott . . . Erőt vett rajta a régi dac és úgy érezte, hogy valami rend- ; kívülit tudna most megtenni. Emelt hangon tudna ; beszólni a volt kis hadnagyhoz:

— Eljöttem ma ide régi tartozásának kamatokkal való visszafizetéséért. Mert ön elfelejtette visszafizetni azt a néhány aranyat, amelyiket vala melyik hónap huszonötödik napján kölcsönzött ki tőlem. Akkor nekem abból egy hétig jutott volna meleg étel. Akkor én még büszke voltam nagyon

és nein akartam felszólítani, hogy fizessen. De ina lássa kérem, egészen másformán látom ezt az úgynevezett életet . . .

De ezt csak gondolatban mondotta el, ellenben megsimogatta a körülötte ugrándozó kis kutya selymes szőrét, miközben halkan mondta :

— Édes kis állat.

— A feleségem kedvence — mondta a férfi, halk fütytyei szólitva magához a kutyát, mert az apró hegyes fogaival lépegette a színésznő ruhájúnak fodrád.

— Johny ! — hangzott az ajtó felől.

— A feleségem.

Pataki Ibolyka villámgyorsan egyenesedett fel. Kiáltani szerotett volna, de jói kán akadt a hang és a keze akaratlanul a szivéhez kapott.

Azzal igazán nem törődött, amikor a „snáj- dig“ Pista budnagygyal találta magát szemben. A reá való emlékezést a nyomorúság árj v nyelte el. De most, amikor vára dinül Iy kon'esz jelent meg előtte, egyszeribe fel nerült az ártatlan gyerekkor minden boldogsága — és érezte, hogy nem bírná el a Uérdezősködés és beismerés, reá nézve kii.os és lealázó voltát . . .

— Bocsánatot kérek — rcbegte lesütött sze-