Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-07 / 6. szám

február K 0 V A R V I H ft" R minden hidas, minden ismeret csak egy parány az Örökkévalóság fényforrásából. És lelked elég erős volt ezt megváltani is. Ez a meggyőződés irányította minden tevékenységed. Ennek tudható be, hogyha életedben voltak is bírálóid; holtod után az elismerés, a tisztelet és nagyrabecsülés jól megérdemelt osztályrészed. Ezt meg is szolgáltad. Hivatali és tár­sadalmi téren, mig egyrészt lebilincselően előzékeny, figyelmes és körültekintő voltál, másrészt jó akaratú, igaz és megbocsátó. Nem akartál bántani soha senkit; szívesen .segítettél embertársaidon s mikor minden kihez jó akartál lenni, magad iránt voltál csupán igaztalan. Fájdalmat tudatosan nem szereztél sen­kinek, ez elten tiltakozott volna jobb érzé­sed, csak akkor váltottál ki igaz, nagy fáj­dalmat, mikor itt hagytál bennünket. Mi megkönnyezünk, emléked élni fog soká. Isten veleJ kedves Viktor! Néma sí­rodban pihenj csendesen. Lelked élvezzen boldog örömet szeretteidnek megnyugvása, reménydus jövője felett. E lap hasábjain, melyen ideális lelked szép gondolatait olykor olykor közölted, küldöm hozzád e bucsusorokat baráti sze­retettel, hűséges megemlékezéssel. Isten veled ! Pilcz Ede. • H I n E K. Lapunk uj főszerkesztője. Lapunk volt főszerkesztője néhai Dr Qlsavszky Vik­tor ur elhalálozása folytán, a főszerkesztői tisztet Pilcz Ede helybeii rom. kath. plébános ur volt szives elvállalni, a ki eddig is tevá­mckkel. annak örülve, hogy az asszony nem L- inerte meg — bocsánat tévedtem . . . Ezzel már kün is volt az oszlopos csarnok nehéz kapuja, ame'y előtt két kőoroszlán őrködött, oly hangosan vágódott be utánna — hogy az egész épület msgrendilt. Ez czöpett sem illett a zaj. t, lan, arisztokratikus miliőbe. Vadul kacagott: — Hja ! — E.iyje be jókedvű a kisasszony — mondla a közelben várakozó Gabor bácsi — ugy-o előre megmondtam, hogy itt siker lesz. Most kérem erre jobbra, ha úgy tetszik. — Nem megyek! — Az öreg ember kezébe nyomta a jegyeket. — Érti?! Nem megyek! Le­vegőre van szükségein és egyedül akarok ljnui, nem akarok embereket látni. — De kérem kisasszony, akkor mi lesz hát a jutalomjátékból ? ! A báróné ott a főtéren, már egy nagy bukétát rendelt, most mondta a kertész, akivel összetalálkoztam. De Paiaki kisasszony már nem hallotta a be* csületes G b *r bicsi szavait. Ott szaladt a tóhoz vezető fasor« n végig. A parijának közelében meg­állapodott. Mily tiszta volt a levegő. Mennyire meg­hatott, ha ezek ketten is ismertek reá! Öiüi.í, hogy, elmenekült an iák a férfiúnak szemei elől, aki go­nosz játékot űzött szerelmes szivével es végül azt irta neki: — Rendeznem kell zilált anyagi helyzete met . . . egy csúnya kislány bólém szeretett . . . készemre n-tgy szerencse, hogy úgy történt. Gon­dold kérlek, hogy meghaltam . . . És Ily kontesz ? Úgy állott olt előtte, szürke angol luhájában, egyszerűen, simán fésült hajával, jeságos tinóm arcával, változatlanul. Ugyanolyan volt mint régen ; egyszerű, előkelő, aki amúgy seat kény munkatársa volt lapunknak és a kinek írói képességét olvasóink már eddig is is­merik. A midőn a legöszintébb részvéttel emlé­kezünk meg az elhunyt és nagyrabecsült főszerkesztőnkről, egyben üdvözöljük lapunk uj főszerkesztőjét PíIgz Ede plébános urat! Községi képviselő testületi ülés Nagy- som kút község képviselő testület« ma délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart, a mely­nek tárgyai a következők: i. A községi elöl­járóság boje'entése, hogy a vásárvám bérletre az árverést kitűzte és az árverési fe!tételek jóváhagyása. Ezzel kapcsolatosán IIer»kovits Mór vásárvámbérlő kérvénye hátralékos ha­szonbér tartozásának heti részletekben való töileszlhetése iránt. 2. Salamon Erzsébet il­letőségének tárgyalása. 3 Dr. Csnta Deme­terré kérvénye 9 kor 20 fillér tanvés/, apa­állat díj törlése iránt. 4. Lövingei: Jakab községi vendéglőbérlő kérvénye haszonbér elengedése iránt. 5. Língvay Tamásné kór­házi élelmezővel kötött szerződés bemutatása és elfogadása. Adományok a vöröskeresztnek A nngv- somkuli vöröskereszt-egvlet fiókjának újabban a következők járultak adományaikkal: Som­mer Emil ezredes neje 25 koronával, Szu­szán Mihályné Magyarberkesz S koroná­val, Lukács Kálmán Nagysomkut 2 koronával. Vers a harctérről Papp Illés helybeli nyugalmazott gör. kath. felekezeti tanítónak a harctéren levő három fia közül az egyik Pap László, egy tábori levelezőlapon a többi közölt a következő sorokat Írja szüleinek: „Magyarok Istene hozzád szili fohászunk, Óvd ineg nemzotüuket óvd mog szép Hazánkat. Ágyuk dörgésében imát rebeg ajkunk, Magyarok Istene könyörülj meg rajtunk ! értette volna meg öt ... A sajnálatát, a részvé­tét, azt pedig nem akarta . . . Annyi nyomor, szó móruság, küzködés és önámitAs volt körülötte — és mindezekért közönyös emberek egy kis tapssal fi­zettek ... Es látta a jövőjét . . . E’ős, sgészsé- ges fizikuma még sok évet kibír. Később vesze­kedő anyós, otromba szakácsnő avagy más eféle nímberek képében mulattatja majd az órabére­ket .. . A karzat vihog, a földszinten, a páho­lyokban sajnálkozva mosolyognak rajta. Es eszébe jut az a nap, amikor tizenhótéves korában egy de­rék tanár megkérte a kezét. Tatán több tehetsége lett volna a becsületes feleség — a szerető anya szerepére , . . tálán . . , Fájt a feje — a szemei égtek ! Nagyon mog- u'álta az életet! Csak ne találkozott volna ma Ily kouteszszel 1 Akkor talán nem is gondolt valua vissza boldog gyermekkorára. Áz esti főpróbán nagyon várták Pataki kis- j asszonyt. Egy kis levelet hozott az igazgatónak, j aki elolvasás közben lialálravált arccil támaszt«»* i dott a szók támlájára, azután a bőseiében átló szí­nésznek nyújtotta oda a levelet. Ez hangosan felol­vasta : Kedves direktorom és kedves bajtársaim! Nem jöhetek el a próbára. Itt hagytam a színházat, amelynek életkomédia a neve ! Nem játszom többé. Isten veletek 1 Pataki Ibo’yka.* Miután i ltemették a tóból kihalászott Pataki Ibolykát, mindannyian dicsérték az elhunytat. A főtéren vid un gyermeksereg játszadozott, liancuiozoU. Kacagva közrefogtak egy kis, szöke- fürtü leánykát és körben forogva felhadgzott az egyhangú játékversike : „Kis kacsa fürdik Fekete tóba . . .“ Minden áldásoddal áldd meg ősz Királyunkat, Sajtoló karoddal sújtsd le ollennünket. Most folyik a nagy Iiarcz s folyik a nép vére, Seregünknek Hadúr! Te légy a vezére! Gyászjelentés, I(isszeri és orlavai Dr. Olsavszky Viktor Máramaros és Szalmár vármegye th. főorvosa, járási tiszti orvos, máv. orvosi tanácsadó, vármegyei bízott sági tag, községi képviselőtestületi lag, a kővárvidéki társaskör választmányi tagja, az állami iskola gondnokságának tagja, a szatmárnémeti kerületi munkásbiztositó pénztár nagysomkuii kezelőorvosa, a ..Kő­várvidék“ cimti lap főszerkesztője, január 29 én községünkben elhalt. Temetése a község és a vidék őszinte részvéte mellett január hó 31 én ment végbe. Ott volt úgyszólván a község egész lakossága. Megjelent a temetésen Gróf Teleki Sándor és Teleki Sándorné grófné is. A temetési szertartást Pilcz Ede róm. kalb, plébános és llies János gör. kath. esperes tegezték. Az elhunyt családja a következő gyász- jelentést adta ki: Özv. dr. Olsavszky Viklorné szül. Husovszky Cornelia neje ; Olsavszky István fia; Mán Lajos és neje szülei; özv, Hu­sovszky Józsefné anyósa; Olsavszky István és családja, özv. Olsavszky Simonné és leánya, dr. Olsavszky Gyula és családja, özv. Szabó Péterné és családja, Husovszky Ferenc és családja, Husovszky József és családja, dr. Husovszky László és nejei Husovszky Erzsiké, testvérei, sógorai és sógornői az összes rokonok nevében is mély fájdalomtól megtört szívvel, az Isten akaratán megnyugodva tudatják, hogy a fe­lejthetetlen jó férj, legjobb apa, szerető fiú, testvér, sógor és rokon: kisszeri és orlovai dr. Olsavszky Yriktor Máramaros és Szat- már vármegye tb. főorvosa, járási tiszti­orvos, kórházi igazgató-főorvos, máv. or­vosi tanácsadó, vármegyei bizottsági tag életének 44-ik, boldog liázasságánek 20-ik évében f. hó 29-én, délután J/« 9 órakor, a halotti szentségek ájtatos felvétele után csendesen eiliunyt. Felejthetetlen halottunk temetése a róm. és gör. kath. vallás szer­tartásai szerint január hó 31-én, délután 3 órakor lesz a családi gyászháztól. Az en­gesztelő szentmise-áldozat lelki üdvéért pe­dig febr. hó 3-án, délelőtt 9 órakor fog az Egek Urának beinutaüatni a helybeli p'e- bánia-templomban. Nagysomkut, 1915. ja­nuár hó 29. Emléked örökké élni fog szi­vünkben : Hóimáink virrasztanak felelted I A Szatmárnémeti kerületi munkásbiz­tositó pénztár a következő gyászjelentést adta ki; A Szatmár-Németi Kerületi Munkás­biztositó Pénztár igazgatósága, orvosi és tisztviselői kara mély megilletődéssel tu­datja, hogy kisszeri és orlovai Dr. Olsavszky Viktor ur a pénztár nagysomkuti kezelőor­vosa életének 4 4-tk évében. í, évi január j hó 29-én délután */* 9 órakor, elhunyt és f. évi január hó 31-én Nagvsomkuton örök nyugalomra helyeztetett. A megboldogult ! pénztárunknak kilenc éven át ögybuzgó or­vosa volt. Emlékét kegyelettől fogjuk meg­őrizni ! ________________________ _ __ 2

Next

/
Thumbnails
Contents