Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-12 / 50. szám
X!ll. évfolyam. Nagysomkuf. 1915. december 12. / Uf 50-ilc I KÖZÉRDEKŰ l'AKSADALMl HETILAP, A „NAHYSOMKUTI JÁRÁSI •GGYZÖI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYIG.------w /. .A 3» BS I « r S x e t A « i ár: Bgís* évt« . . . 8 K Nsgytid évre Z K. Kel évre ..... 4 K Egyes szám ára 20 fillér Főszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. bsierGosatósék» és kiadóhivatal: Nagy somknt.Tobki-lér 484 Telefon szám 2. MatUiJWíifiÜNBH. AIIN.IUÜtt V.iaÁStXAP ' * \Á. Katonáink karácsonya. A második háborús karácsony ünnepe következik el ránk, néhány nap múlva. A második karácsonyt fogjuk itthon ünnepelni és a második karácsonyon is gondolataink messze fognak szállni, túl ez ország határán, messze kopár földekre, ahol őrt áll a haza fiatalsága, a haza ereje, ahol ércfalt alkot fiaink melle és véd bennünket, akik itthon maradtunk. A múlt évi karácsony szomorú, minden eddiginél szomorúbb karácsony volt. Menekült hazánkfiai töltötték meg a főváros és a nagy vidéki városok utcáit, fiaink vérrel öntözték a Kárpátok lejtőit és e vérfolyammal állották el az oroszok utjai. Tudjuk, meg voltunk győződve arról, hogy a Kárpátok valóban őrei lesznek a nagy magyar Alföldnek és a magyar hazát nem fogják kozák hordák lovai legázolni, de mégis, mégis bizonyos remegés fogta el lelkünket, amikor a hivatalos jelentésekben napról-napra magyar nevekkel, magyar városokkal találkoztunk, amelyek mind harcterekké változtak, amelyeken pusztított, tombolt a háború minden réme és veszélye. Es mégis megünnepeltük a karácsonyt. Kissé összébb bújtunk, kissé halkabban beszéltünk, és minden más karácsonynál többet gondoltunk az eljövendő karácsonyokra. HQ katonáinknak <„s erős szövetségeseinknek köszönhetjük, hogy az idei karácsonyt örörnteljes, diadajütas szívvel ün- i nepeljük. Nem kell elsorolnunk ismét azo- | kát a változásokat, amelyek a múlt karácsony óta történtek, mindnyájunk elméjében és szivében aranybelükkel van az | felírva. Csak arra akarjuk, most, karácsony I előtt nehány nappal figyelmeztetni közön- | ségünket, csak arra akarjuk feihivni minden | magyar ember figyelmét, hagy kiknek kö- |“szönhtítjülí ezt n*nagy eredményt, ezt a | nagy megkönnvebülést, a végleges győzelem bizonyságát. Csak_ katonáinknak, akik igaz hazaszeretettel bizonyították be, hogy mire képes a magyar vitézség. Amikor megkezdődnek a karácsonyi gondok, akkor ne magunkra gondoljunk | elsősorban, hanem katonáinkra, az apákra, fiukra, akik künn küzdenek a távoli harc- mezökön. Nekünk, akik itthon vagyunk, elég karácsonyi ajánJék már az is, hogy itthon lehetünk, de katonáinknak meg kell édesítenünk az ünnepi estét. Gondoljunk katonáinkra és szerezzünk nekik nagy éi szép karácsonyi ünnepet. A magyar társadalom — ki kell jelentenünk sokszorosan bebizonyította, hogy nem kell figyelmeztetni, nem kell presszionálni, saját kezdeményezéséből, saját jószivére hallgatva rendelkezésére áll, minden jóté- 1 konycélu mozgalomnak, részt vesz minden 1 segitö akcióban. De most karácsony előtt j tízszeresen kötelessége mindenkinek meg- ' tenni azt, hogy rendelkezésre bocsát mindent, ami tőle telik, hogy katonáinknak szép karácsonyi estéjük legyen. Ne legyen egy olyan magyar katona sem, aki ne érezze, hogy valaki odahaza gondol rá, hogy az itihonmaradottak hálájukat legalább kismértékben igyekeznek leróni iránta, aki saját testével, leikével és vérével Őrködik a ma- , gyár hazán. Ebből a karácsonyi estéből fogják me-> r.teni katonáink azt az erőt, amely a végső diadalhoz kell és amely arra szükséges, hogy a jövő karácsonyt már valóban körünkben ünnepelhessék meg. I i\ iimyíiá“ tarcájaMagyar és német .... Irta : dr. Földes Artur-, Ma még testvérek a bajban és harcban holnap mar testvérek a győzelemben és a bekében. A háború lángviharában minden elolvadt, ami előítélet Vagy dientet volt a két testvenieinzet között. Az a nagy amagonizmus, mely évszázadokon át ellenkező pójusotr mérhetetlen távolságra lök es a magyart a némettől, ma már nincsen sehol, csak valami meghatott és gyermekes dfogódgttság, mely szent és naiv kultuszt iiz az egymásra talalas boldogságában. A török, bár a fegyver jogán hódította meg Magyarországot és a Keletnek minden barbárságával és zsarnokságával iuzte rabszijra a keresztény Magyarországot, soha nem „örvendett" oly mély gyűlöletnek, mint a német, mely pedig ritkán erőszakkal, inkább ravaszsággal, sőt — királynői mosoly lyál ós nagy dominiummokkal kötötte gúzsba a magyar szabadsagot. Magyarorszag, inig azelőtt csak a nemes ment emberszámba : a rendiszabadságnak, 1848. óla az emberiszabadságnak kías/.i- kus hazája. E tétel igazságát tagadhatják az „Uj Magyarország“ építői, de az it az igazság: igazság marad, ha egyben-másban ma csak még a törvény papirosán székei. Szó sincs róla: Magyar- országnak tán ez a legnagyobb szerencsétlensége, hogy papír,örvénytarut nem iguzo-ja mindenben a tények valósága. Ez azonban már az éleinek fel- sobbrendü gyarlósága. Á legszentebb akarat is profanizalódik és leromlik, a — mikor tett* válik. A török hódit is a XVI. és XVII. században csak az od'ogiait földterületre tűzte ki a fellnndis | zászlót és az egymást követő szultánok szentül | hittek abban, hogy Magyarorszag: Törökország, mert kié a föld, azé. az ország es sejtelmük se volt arról, hogy a meghódított török területen épségben és sértetlenül virul a magyar nemzeti léiéit szabadsága. Mikor Budát a török uralom alól felszabadították, egesz Európa örömmámorban úszott, éppen csak a magyarság nem ült le az ünnepi lakomához, pedig Buda volt Magyarorszag fővárosa és újra igazság lett: El magyar; áll Buda mag . .. Es mégis, Buda felszabatluhisa nem jelentette a magyar szabadság hajnalát, sőt csak akkor bo- I ru t bo igazán a magyar ég. Török hódoltság helyébe lépett a német uralom és mert a hatalmas szultán mar nem védte a magyar szabadságot, a n met Imperium expanziója ledobta magáról az utolsó korlátot. Kolonicsnak hires szállóigéje: „előbb koldussá, aztán katoliku sá. végül németté teszem Magyarországot“ ; úrrá led a labanc tábornokok lelkén és a német protostántizmus és a magyar szabadság vértanúinak vére gőzölgőit a kárpáti bércek ormán Is a nagy magyar síkság rónáin. Magyarország mindenkor kész volt az emberi szabadságért kardot rántani, azt a magyar reformációnak mártírok vérében fürdő törtéueto bizonyítja. Magyarország történelme véres harcok egymásutánja. A politikai nemzet alkotmányában él és hogy alkotmánya sértetlenül és teijes épségben fennmaradhasson, a nemzet fiai készek mindenkoron vérüket ontani. Pedig a veszély imtninens. A magyarság csak maroknyi nép a fajok világóceánjában. Hatalmas birodalmak elválasztó szirtfoka mar a múltban is. A nyugatnak és a Keletnek mesgyéjén all őrt és mar Szent Istvánnak, a tulajdonképeni Magyarország megalapítójának, választania kehett a nyugati és a keleti kereszténység között. Az első magyar király a római pápaságnak lett hü fii, de csak a lelkiekben ! Országának függetlenségét és a nemzet szabadságát féltékeny őrizte és soha meg nem hodolt sem a pipának sem a római német császárnak ' világ*
