Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-29 / 35. szám
2 R 0 V A R V I D ß K is csak a béke. Minden nagy háború a maga tikén égeti el a háborús szenvedő- lyéket s a maga tüzével,edzi meg a béke- szeretetet. Mindenkiben. A csatatereken egymást gyilkoló katonákban épp úgy, mint az idehaza gyászolókban és szenvedőkben. Nemcsak jogom can ahhoz, hogy a háború legvadabb rémségei közt, diadalmak örömmámorában, vagy vereségek fölött érzett keservekben áhítozzam a béke után, hanem egyenesen kötelességem, hogy tegyek is érette, ha tehetek. De hisz épp az a. baj, hogy nem tehetek, eggyünk sem tehet. Legföljebb hirde hetem, hogy a háború rossz, a béke pedig jó; legföljebb imádkozhatok; oh áldásos, jóságos béke, jöjjen el a te országod! És szentül meg vagyok győződve, hogy abban a több mint tucat államban, amely most a háború gyötrelmeit szenvedi s annak a szinte megszámlálhatatlan nemzetnek közhangulatában, melynek fiai ott véreznek, pusztulnak a csatatereken : mindenütt épp úgy lobog a béke után égő szent vágyakozás, mint az én lelkemben. Ez nem gyengeség, ez nem a harcias virtusok megfogyatkozása, hanem egyszerűen csak a nélkülözött jónak megszerzése. Tudom és megértem, hogy háborúskodnunk kell ; végtelenül büszke vagyok nemzetem harcias erényeire; tudom és megértem, hogy végig kell küzdenünk a rettenetes harcot, de mégis kárhozatosnak tartom s vallom a háború megpróbáltatását. Gyönyörködöm szépségeiben, amikkel körülaggatjuk, orvén dele a sikereknek és diadaloknak, amikben talán sohase lett volna ennyi részünk, ha nem szakadt volna ránk ez a háború, de szeretném, ha a háborúskodó világ föleszmélne és azt mondaná: Már elég volt a vérengzésből, fogjunk emberségesebb, szebb, produktivebb, tisztább munkához. Irigylem a semlegeseket. Nemcsak azért, mert nem háborúskodnak, hanem azért, hogy egyenesen akcióba léphetnek a békéért. És gyűlölni tudom őket azért, hógy Miég sem teszik, hanem lesben állnak és várnak a prédára, mely majd nekik juthat a nagy osztozkodásnál. Már esztendeje, hogy a háború tart. Ez alatt az esztendő alatt mennyi békereménység fulladt bele keserű csalódásba. Oh pedig, hogy kapaszkoptunk bele holmi kalendárium]', meg természeti terminusokba! Majd a tél véget vet a háborúnak; no majd a tavasz, de az aratást már békességben végezhetjük. Elmúlt minden terminus, rettenetesnek maradt egy egész esztendő. És még mindig nem látjuk a borzalmak végét, jó Benedek pápa meg úgy látja, hogy a léke még távolodik. Immáron babonás félelemmel tartózkodom minden békejóslás'ól. Tűrjünk és várjunk. Arra gondolok, hogy 1849-ben a galambok pártjának (békepárt) és a fiamingék pártjának (háború-párt) nyílt versengése bizony gyöngítette a nemzet erejét. Hál most ne legyünk se galambok, se flamingók. De őszinték lehetünk és őszintén meg is mondhatjuk, hogy vágyva vágyakozunk a béke után. Szatmári Mór. __________ ___ • HÍ MEK. Az első női segétíjogyző. Szunyogh Barna tb. főszolgabíró, a ki jelenleg a tenkei főszolgabírói teendőit látja el, a kisházai kör- jogyzői állás betöltésére pályázatot hirdetett. A körjegyzői állásra azonban egyetlenegy férfi pályázó sem akadt s igy Szunyogh Barna, a kínok modern gondolkodása mogyeszerte általánosan isméi etes, az elárvult kisházai körjegyzői állásra Szabó Margitot helyettesítette, aki kereskedelmi iskolát végzett. Szabó Margit nemcsak Bihaivármegyének, hanem az egész országnak első nőjegyzője. Bdiar- vármegye Alispánja helyben hagjta Szabó Margit alkalmazását s intézkedett illetményei kiutalása iránt. A vasárnapi munkaszünet. A kereskedelemügyi miniszter a törvényes murikaszü- net felfüggesztése tárgyában 1914. augusztus 8-án 60.061. szám alatt kiadott rendeletét részben megváltoztatva, az 1891. évi Xlil. t.-cikk 3. szakaszában foglalt felhatalmazás alapján aként rendelkezett, hogy a liadiállapót további tartama alatt az ország egész területén az ipari és kereskedelmi árusítás és az elárusitási cikkek házhoz szállítása munkaszüneti napokon déli tizenkét óráig, a napi élelmezési cikkek árusítása pedig a túlnyomóan özek árusítására berendezett üzletekből ezenfelül este hat órától legyen végezhető. Az 1903. junius 13-án 28.569. szám alatt kibocsátott rendeletnek ama határozmá- nyait (II. A. 1.. 2.), amelyek az előzőleg említett időnél hosszabb árusítási időt engednek meg. a fenti rendelkezések nem érintik. Ipari és kereskedelmi árusítással kapcsolatos irodai munka az darusításra megállapított időben végezhető. Ezon uj miniszteri rendelet a vasárnapi munkaszünetre vonatkozik és rendelkezései már a Szent Litván-nap’a életbe léptek. A | rendelet szerint az élelmiszerüzletek, amelyeknek békeidőben vasárnap délelőtt tiz órakor be kellett zárniuk, most reggeltől déli 12 óráig, délután pedig hattól féikilencig árusíthatnak. Idetartoznak a szatócsok, a fűszeresek, a hodegások, a hentesek, a sajt- és vajkereskedők stb. A többi üzletek, mint a kézmüárusok, ruhakereskedők, aranyművesek stb., amelyeknek a béke dején vasárnap egész nnp zárva kellett tartaniok, most déli 12 óráig árusíthatnak. Azok az üzletek po- dig, amelyek békeidején egész vasárnap nyitva voltak, tehát a vendéglők, kávéházak, pékboltok, zöldség- és cukoikakeieskedések, cukrászdák, az uj miniszteri rendelet értelmében a háború tartama aUlt továbbra is egész nap nyitva lehetnek. Az uj ezüstkoronások. Augusztus 15-től kezdve a jegybank uj ezüstkoronásokat fog forgalomba hozni. Az uj egykoronások külső képe más lesz, mint a régieké és hátlapjukon „1914—15“ felírás lesz egy babérkoszorúval övezve. A most forgalomban levő egykoronásokat be fogják vonni. November 15-ike után már csak az ezüslértéküköa váltja be a jegybank a régi egykoronásokat és igy remélhető, hogy az a rengeteg sok egykoronás ezüstpénz, melyet habom folyamán kivontak a forgalomból és tezaurál- tak, november 15-lg visszakerül a jegybankba. auguszlus 29. Visszaemlékezett a gyönyörű vasárnapokra, amelyeket Fiorencben együtt töltöttek a virágzó április és május havában. A sétákra az illatos réteken és pázsiton dombokon ... a gyöngéd szavakra, édes csókokra, jövendő álmokra, amelyeket együtt szőttek boldogságuk megalapítására. Mindez csak egy év előtt történt és mégis úgy tűnt a távol ködében, mintha már régen, nagyon régen lett volaa . . . A hideg, borzongató fájdalom már szinte tűrhetetlenné vált. Az óra hármat ütött, mikor a szolga jelentette, hogy a grófné parancsából a gyermekeket fel ke 1 öltöztetni, mert a méltóságos asszony ki akar velük kocsikázni. Ez a pirancs boldogsággal töltötte el Tere- zita lelkét. Örömében megtáníorodot, úgy, hogy egy székbe kellett kapaszkodnia ! Talán el sem birja a nagy örömet. Az Isten mégis irgalmas és megkönyörül rajta! Reszkető kézzel, idegesen, lázas sietséggel öltözteti fel a gyermekeket. Türelmetlenségét alig képes megfékezni. Mikor elkészült munkájával, megjelent a grófné suhogó selyembe öltözve: — A szegény gyermekek, az eső miatt már három nap óta kénytelenek a szabad levegőt nélkülözni. Terezita, maga is vigyázzon magára, mert ebben a hideg, nedves időben még jobban meghűlhetne . . . hiszen anélkül is köhög . , , tehát ne menjen ki a levegőre! A grófnő eltávozott a gyermekekkel és Te- ; rezita egy pillanatig megkövültén nézett utána, i Majd hirtelen saját szobájába meat, fölvette posz- tókabátját, fejére tette a kalapot és zsebkendőjét szája elő tartva, észrevétlenül lesuhant a lépcsőn. Eljutott Massiai-utcáig; onnan a tó pártjáig már csak néhány lépést kell tennie. Az eső folyton szakadt. A levegő oiyaa, mintha ködfátyol bprult volna a városra. A boldogságot is nehéz elviselni és a szegény- leány majdnem összeroskadt a viszontlátás képzelt örömének terhe alatt. Már közel jutott céljához. Bizton reméli, hegy- kedvese ott várakozik rá epedő vágygyal, kínos bizonytalanságban. Visszaidézi képzeletében az elmúlt napokat és szive olyan hangosan dobog, hogy alig képes útját folytatni. Tehát viszontláthatja, megszoríthatja kezét, megcsókolhatja forró ajkait . , . azután gyorsan hazaszalad, hogy úrnőjét, a grófnőt megeiőz- licsse. Egy hirtelen bekövetkezett köhögési roham megállította útjában. Most a tó partjához ért. A park üres. Egy lélek sem mutatkozik. Olykor-olykor egy esernyős ember, vagy zárt kocsi haladt el mellette. Keresi a csepegő fasorban . . . Senki . . . Az eső patakokban zuhog, Terezita tovább keresgél majd reménykedve, majd pedig vigasztalan kétségbeeséssel. Kabátja, ruhája és cipői már egészen átnedvesedtek. Már nem imádkozik az egyórai vorőfényes i napért, csak egy pillanatért, hogy kedvesét újra láthassa. Most eljutott a Viktor Emanuel térre. — Irgalmas Isten! Az a katona ott: Giu- lio ! Igen, ő az és oldalán, szorosan hozzá simulva, egy cicomázott, festett arcú nő halad az ernyő alatt! Szégyen, gyalázat! A csaposleány az öreg Bartolo korcsmájából I A hűtlen áruló mcgesalta. elhagyta, ide bolondította, hogy „hűtlenségének tanúja lehessen! Terezita szinto eszméletlenül vánszor- gott haza. Feje, lábai oly nehezek, mint az óloru, de a belső láz megkétszerezi erejét. A palotában már felgyújtották a lámpákat. Az ismeretes alakok ködszorüen összefolynak szemei előtt . . . hallja a grófné hangját . . . azután semmit . . , Eszinéletlenül rogyott ossz« a szobában . . . Három hét múlva meghalt a kórházban. Mikor koporsóját a temetőbe kisérték, verőfényes nap ragyogott a tiszta, kék égen es a távoli hegyek csataterén, ahol Giuiio holtteste is sápadtan, véresen feküdt. Egy ellenséges golyó átfúrta hűtlen szivét... És a nap olyan fényesen, olyan elégedetten | ragyogott . . ,
