Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-22 / 34. szám
2 KÖVÁRVIDffiK gal felruházott városokban, valamint Fiume városában és kerületében a polgármesternél, Budapest székesfővárosában a kerületi elöljáróságoknál ingyen kaphatók. Ugyanezen minta szerint a bejelentőlapot maga a bejelentő is elkészítheti. A 2. §. a), b) ás c) pontjai alá tartozó - tüzifamennyiségeket az 1915. évi augusztus hó 15. napján volt állapotnak megfelelően legkésőbb á 915. évi augusztus hó 25-éig kell bejelenteni. A 2. §. d) és e) pontjai alá eső azt a tüzifamennyiséget, a melyet 1915. évi augusztus hó 15. napja után termelnek, illetőleg 1915. évi augusztus hó 15. napja után fognak a magyar szent korona országainak területére behozni, az 1915. évi október hó 31. napján talált állapotoknak megfelelően legkésőbb 1915. évi október hó 31. napján talált állapotnak megfelelően legkésőbb 1915. évi november hó 8-ig kell bejelenteni. Ugyanakkor az 1915. évi augusztus hó 15 ike óta a tüzifakészletek- ben beállott apadás okát is be kell jelenteni. A bejelentőlapot postai utón való beküldés esetében legkésőbb a határidő utolsó napján kell postára adni. 5. §. A 2. §. a), b) és d) pontjai alá eső készletek községek szerint külön-külőn je- lentendők be, vagyis minden egyes község határában meglevő készletről külön-külőn bejelentőlapok áliitandók ki. A 2. §. c) és e) pontjai alá eső készletek külön-külőn bejelentőlapokon, egy-egy összegben jelentendők be. 6. §. A bejelentésre kötelezettek a bejelen- ett tüzifakészletekröl pontos raktárkönyvet 1 tartoznak vezetni oly módon, hogy abból a készlet mennyiségének változása és az, hogy hová fordittatott, bármikor megállapítható legyen. Elidegenítés esetében a raktárkönyvben a megszerző fél nevét és lakóhelyét, ha pedig az áru már elszállittatott, azt is fel kell jegyezni, hogy mikor és hová küldetett. 7. §. A közigazgatást hatóságnak jogában áll az 1914. évi L. t.-c. 2. §-a értelmében a bejelentett adatok helyességének megállapítása céljából a bejelentésre kötelezettnek bárhol található készleteit, raktárait és üzleti könyveit megvizsgálni. 8. §. A ki a 2. §. szerint bejelentés alá eső tüzifakészletét be nem jelenti vagy nem a valóságnak megfelelően jelenti be, a hatóság előtt eltitkolja vagy az ellenőrzést meghiúsítja, az — a mennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik — kihágást követ el és az 1914: L. t.-c. 9. §-a érteimében két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. E kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak, a székesfővárosi államrendőrség működési területén pedig a m. kir. állam- rendőrségnek hatáskörébe tartozik. Horvát-Szlavonországokban e kihágás miatt az ott érvényes jogszabályok szerint hivatott hatóságok járnak el. 9. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe, hatálya kiterjed a magyar szent korona országainak egész területére ; Horvát- Szlavonországokban azonban a bejelentési kötelezettség végrehajtása céljából szüksé- ! ges rendelkezéseket a bán teszi közzé. H I R E K. Kórházi inspiciálás. Ritter v. Kissling generalmajor Vécsey László báró automobil százados és Dassek Bálint dr. a szatmári Reserve Spital parancsnoka e hó 14 én meglátogatták a nagysomkuti Vöröskereszt egyesület kórházát s az ott tapasztalt rend, tisztaság s ellátás fölött a legnagyobb elismerésüknek adtak kifejezést. Ritter v. Kissling generalmajor kilátásba helyezte, hogy legközelebb még 70 sebesültet fog ide irányítani. Király Ö Felsége születés napja. Apostoli királyunk 85-ik születés napját ünnepeltük e hó 18-án, szeretettel gondolunk ősz királyunkra s kérjük az Istent, hogy tartsa meg Őt még évekig számunkra, ki a leglo- vagiasubb s legbékeszerelőbb uralkodója volt Európának s kit mégis annyi ellenség támadott meg minden oldalról. Betiltották a búcsúkat. Tekintottel a kolerajárvány fölléptére, Szatmárvárinegye területén az összes búcsúkat betiltották. Helyreigazítás. Lapunk műit heti számában a rokkant ka'onák javára eszközölt gyűjtés nyugtázásánál hibás szedés folytán tévedés történt, amennyiben Bogdándy Vince, N. N., Bornemissza Malvin, Hirsch Náthán, Komlósi József, Dr. Kovács Mór és Gergely Károly nem 1 — 1 kor.-t, hanem 2—2 koronát adományoztak s kimaradt egy olvashat- lan név 1 koronával. Szövetséges nemzetek zászlói. Dr. T«- leszky pénzügyminiszter körrendeletben meg- meghagyta az összes állami pénzügyi hatóságoknak, hogy a hivatalos épületeket — valahányszor nagyobb győzelmi, vagy rendkívüli örvendetes események híre érkezik a harctérről, — magyar, osztrák, német és török lobogókkal díszítsék föl a hűséges együttérzés és szövetség jeléül. Az állami hivatalok e célból most sürgősen beszerzik a szövetséges nemzetek zászlóit. _________________ augusztus 22. a s zínházi tűzoltó is tudja, hngy csupa fukarságból ememháii sajtot vagy augsburgi kolbászkákat vacsorázol. Az én számításom szerint közel félmillió márkát zsugorgatsz a takarékban vagy a titkos subládjaid fiókjában .... Hedda kipirulva ugrott fel a helyéből, de az igazgató nem engedte, hogy szóhoz jusson. — Maguuk közt szólva, buta leunél, ha az ajánlatomat el nem fogadnád. A pénzedet bőséges kamattal fogod visszakapni, de a kamatnál még többet ér, hogy most igazán korlátlan ur, lehetnél a színháznál. A tetszésed szerint diszponálhatnál minden darab fölött s nemcsak a saját szerepeidet válogathatnád ki, hanem Rohr kisasszonyt is akkor játszatnád, amikor saját magad akarnád. Biztosinak gyermekem, hogy ennél jobb üzletet még sohasem kötöttél . . . A beszélgetés további részletei nem fontosak, csak azt jegyezzük föl, hogy Hedda kisasszony harmadnap egy nyolcvanezer márkáról szóló takarékpénztári könyvet adott át sóhajtva az igazgatónak. Elhatározása kétségtelenül nemes forrásból fakadt : a titkos reményből, hogy Rohr kisasszony m gpukkad . . . A népvándorlás korabeli nagy csatákról, fájdalom nem maradt fenn hírlapi tudósítások s így a kitört háborúhoz hasonló példákat nem idézhetünk a világtörténet lapjairól. A nők iránt érzett lovagiasságunk nem gátolhat meg bennünket annak a kijelenté.-eben, hegy Hedda kisasszony gyalázatosán visszae t a hatalmával. Senkise veheti rossz néven tőle, hogy minden jó szerepet a maga számára foglalt le, va'ószinüleg a saját édesapja is szemtelenségnek minősítette volna azt a bánásmódot, mellyel fiatal vetélytársnőjét a porig alázta. A szerencsétlen Elva Rohr, aki azelőtt Antigonét és Mcdeát játszotta, mo t kétlapos szobalány szerepet kapott, olyan szerepeket amelyeket a színház sogédszinésziiői is indignálódva visszaküldték. Csakugyan a Rohr kisasszoy hódolói tették-e, avagy a feslő bimbó fehőbbsége volt c a kinyílt büszke rózsával szemben : de bizonyos, hogy a névtelen ellenfélnek nem ártott a kegyetlen zsarnok háborúja. Amikor Rohr kisasszony — fehérkötényes szobalány jelmezében — szmvedő Stuart Máiia arccal kijelentette, hogy az ebéd tálalva van, oly eget- verő tombolás tört ki a nézőtéren, aminőre még a legöregebb artista voyageute-ök se emlékeznek. És a gőgös Heddának, aki ilyenkor sápadtan húzódott vissza páholya mélyébe, meg kellett érnie azt a szégyent, hogy a leghíresebb tirádáit olykor halálos, sziute megdöbbentő némasággal fogadták . . . Az egyerisuiyt egyedül az igazságos kritika találta meg, mely évszázados hagyományok szerint két vérengző táborban küzdött a művésznője egyeduralmáért. A Hedda lapjai néha elismerőleg konstatálták, hogy a művésznő minden mozdulatán látszik a hosszú esztendők gyakorlata. Az Elza újságjai viszont részletesen megemlékeztek azokról az előkészületekről, melyet illetékes körökben a Hedda Millstadt huszonöteszteedős jubileuma érdekében megindultak. Es mig maga a két művésznő tehetetlen dühvel szorongatta otthon a markát, a kritikusok néha éles karddal rohuutak egymásra, ajkukon az éj fekete Elza, vagy az aranyszöke Hedda nevével . . . Ki tudja, hogy mivé fajul a megindult hadjárat, ha Aestle ur egy napon megint ünnepies látogatást nem tesz a társtulajdonosa szalonjában. — Művésznő, — kezdte Aestle ur, — ha pénzt nem adsz, hát ellicitálják a kőszikláinkat és az erdőinket . . . Hedda földhöz vágott egy vizes üveget, s rikácsolva ragadta meg a vén komédiás nyakát. — Pénzt ? Azt mondom neked, kogy békém hagyj, mert lelőlek, mint a kóbor kutyát. Tiz éven át vesződtem és törtem magam, hogy egy részeges korhely a megtakarított filléreimet elverje . . . — Akár megölsz, akár nem, azzal nem igen segítesz magadon ... Ha uj pénzt nem adsz, hát elvesz a nyolcvanezer márkád is . . . Hedda később újra átadott harmincezer márkát és zokogva ette vacsorára az ementháli sajtot, de a színháznak az újabb áldozat se használt. A nézőtér kongott az ürességtől és egy délelőtt egy szomorú, vizes téli délelőtt, a végrehajtó csakugyan jegyzékbe vette az erdőket, a kősziklákat és a mennyboltozatot. Másnap Hedda éppen vizer borogatásokat rakott a homlokára, amikor szobalány behozta az, Aestla ur névjegyét. A direktor nem várta meg hogy bebocsássák, hanem szótlanul belépett a szó balány nyomában. i — Művésznő, — szóllott, anélkül, hogy fölösleges bevezetésekbe bocsátkozott volna — most már csakugyan ránk terítik a vizes lepedőt, ha a germánok Istene a józan eszedet vissza nem adja. Én szívesen elhiszem, hogy te hitvány korunk legnagyobb színésznője vagy, azt is elhiszem, hogy Duse és Sarah Bernhardt pesztonkák hozzád képest, de a közönség — fájdalom, nem hiszi cl. ügy áll a dolog, művésznő, hogy a nyomorultak vénnek tartanak. Én minden fellépésedkor hízom vagy két három kilót, de mit ér neked, ha én olyan kövérre is h:- zom, mint az öreg Gambrinus, amikor egy este kilencven márka a bevételünk. Itt most már csak egyetlen radikális eszköz segít, de jótállók neked, hogy ez kiránt bennünket a csávából. — Mondd meg haramia, hogy mi az ? — szólott a szegény Hedda sötéten. — Szívesen megmondom, de előbb vitesd el a közeledből a vizes palackot. — Miért ? — Mert Isten tudja, nem szeretem, ha vizes palackokat dobnak a fejemhez. Hedda kivitette a tálcát, s Aestla ur igy folytatta : — Egyetlen mód van: ha Elzával eljátszatjuk a grófkisasasszonyt az „Oinladék titkárban. Az „Omladék titka“ volt az a darab, amelyben a fiatal Hedda Millstadt valamikor a legnagyobb diadalát aratta. Érthető tehát, hogy a szerencsétlen művésznő magánkívül ugrott föl a helyéből s képtelen haragjában torkon ragadta a kapálózó direktort. — Gazember. — kiáltotta rekedton — megöllek, megöllek .... Aestle ur kiszabadította magát a színésznő karmai közül és csöndesen igy feled: — Megölhetsz, de ezzel aligha kapod vissza a száztizezer márkádat. Legyen eszed művésznő, ezzel többre méssz, mint az oktalan indulatoddal . . , Hedda sírógörcsöket kapott, de harmadnap — a szeme alatt fekete karikával — beleegyezett abba, hogy Elza eljátssza a grófkisasszony szerepét. A színház egymásután százszor telt meg és a végrehajtó feloldotta a zár alól a kősziklákat és a menny- boltozatot. Ez volt az első eset a világtörténelemben, hogy egy színésznő a vetélytársnője javára önként lemondott a legkedvesebb szerepéről.
