Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-01 / 31. szám
2 aasitszfus 1. Itt csak az a radikális módszer használ, ha a húsnál is megállapítják a maximális árakat s ami ezzel jár, összeírják és requi- rálják a meglevő anyagot. De rögtön ! És az ország egész területén! Nincs arra időnk, hogy hosszasan kutathassuk, ki hol követett el hibát, vagy mulasztást? A rekriminációk csak késleltethetik a cselekvést. Mikor Madách megírta azt az igazságot, hogy »a tett halála az okoskodás«, talán a miniszteri enquetekre és a fővárosi bizottságokra is gondolt, amelyeken csöndesen kimúlik a gyors cselekvés. Itt már csak az élelmiszerek maximális árának megállapítása, az országos requirálás és az igazságos szétosztás segíthet. Egyes városok s Így elsősorban a tóváros használhat a közönségnek a hatósági tömeges bevásárlással is. De a közélelmezést országosan kell szabályozni és biztosítani. Minden magánérdeket aiája kell rendelni az országos érdekeknek. Ma nem lehet senkinek külön haszna, csak az országnak. A huskérdést is bárddal kell két- levágni, olyan bárddal, mely a jogtalan spekulációt egyszerűen lefejezi. Uj segélyakció azok részére a kiknek semmiféle állami segélyre igényük nincs'. Csaba Adorján vármegyénk főispánja e tárgyban az alábbi felhívást adta ki: Az Országos Hadsegélyzö Bizottság I. sz. albizottsága, mint a hadbavonultak családtagjainak országos segitő bizottsága, folyó évi junius 30-án tartott ülésében elhatározta, hogy a hadibélyegek eladásából képződött alap terhére az alább meghatározott célzattal egy uj segélyakciót tesz folyamatba. Az uj segélyakció nagy hiányt van hivatva pótolni, és lelkiismeretes végrehajtás esetén, a háborúnak sok olyen áldozatán j fog segíteni akinek mostoha helyzetén az ! eddigi keretek közölt a háborús jótékonyság eddigi rendszereivel változtatni nem lehet.A háborúban elesett vagy sebesülés illetőleg hadifáradalmak (betegség) követkéz- j tében elhalt katonák (ideértve a tiszteket is) olyan hátrahagyottjainak segélyezéséről kíván az Országos Hadsegélyzö Bizottság ; ezúttal gondoskodni akinek semmiféle állam- I segélyre vagy rendes ellátásra (nyugdíj, kegydij vagy nevelési járulék) igényük nincsen, akik azonban segítségre szorulnak és akiket eddig az elesett vagy elhalt katona tartott el. Ez a segély kétféle: 1. Ha az elesett vagy elhalt hatona, ki a segélyezendőnek eltartója volt középiskolát vagy ezzel egyenértékű tanintézetet végzett: minden nyolcéven felüli hálraha- gy ott ja részére fejenként és havonként 60 (Hatvan) korona, a nyolc éven aluliak részére pedig 30 (Harminc) korona. 2. Ha íz elesett vagy elhalt katona fia segélyezendőnek eltartója volt, nein végzett középiskolát, vagy ezzel egyenértékű tanintézetet: minden nyolcéven felüli hátra- hagyottja részére fejenként és havonta 30 (Harminc) korona, a nyolc éven aluliak részére pedig 15 (Tizenöt) korona. Az ily segély iránti folyamodványban tüzetesen felteendő, hogy a hátrahagyott, az elesett vagy elhalt katonával minő viszonyban volt, valamint hogy a hátraha- gyottat valóban az elesett vagy elhalt katona tartotta el, továbbá hogy a hátraha- gyottnak az elesett vagy elhalt katona támogatása hijján nélkülözésnek vannak kitéve, illetőleg megélhetésük biztosítva nincs. Feltüntetendő ezenkívül a folyamodványban minden egyes segélyre számot tartó hátra- hagyottnak pontos életkora. Mindezen adatok, valamint a még V K 0 V 1 R V I P lí K _____ — Mit tehettem volna mást ? Oroszországban nem úgy élünk, mint itt. Feleségül vettem s mint orosz konzult Dauzigba küldtek. Oh, egek, minő változás ? Dauzigba. Képzelje el, a pétei vári udvarból Danzigba. Feleségemmel eleinte igen boldogan éltem nem csoda, nagyon szerettem őt, az ő szemei elé idegen férfiút, kivéve háziorvosunkat, nem engedtem. — Dj . . . — akartam közbevetni. — Semmi de, — vágott szavamba a pincér, — a beringet is azért dobtam feléje, mert nagyon szerettem őt és kinevetett. Ezt nem tudtam neki soha megbocsátani. Feleségem szép nő volt, igézőén szép nő. De drága. Oroszországi birtokaimat el kellett adnom, hogy rendesen élni tudjunk. De boldog voltam, biztain . . . Aztán a nő megszökött. — Megszökött? — Igen, megszökött .J. . Még pedig a háziorvosommal. Magam előtt szinteis élhetetlen. Egy elv förtelmes emberrel, kire még nézni is utálat volt. Az orvo3 tizennégy nap múlva előkerült egy negyed óv múlva a feleségem is. Data voltam, örültem neki, megbocsájtoltam, visszavettem. De nem sokáig maradt nálam, ismét megszökött, a változatosság kedvéért, most egy színésszel. Vártam reá, több mint egy esztendeig, de aztán meggondoltam magam. Vigy ördög 1 „Boldogtalan a szerelemben, talán szerencsés a játékban.“ Borzasztóan unalmas volt Danzigban. Vagyonom roncsaival Monte Cáriéba utaztam. A szerencte ott sem kedvezett, rövid idő alatt mindenemet elvesztettem. Mihez kezdjek ? Orosz állami szolgálatot már nem kaphattam, mert Danzigból való távozásom előtt elfelejtettem arra engedélyt kérni Croupiernek ajánlkoztam, de nem akceptáltak. Nem tudtam mihez kezdeni. Főbe akartam lőni magam. — Öngyilkossági kísérlet ? — Na igen, olyasféle, még három napi életet szabtam ki magamnak. Búcsúzni akartam az ! élettől. Közben egy gazdag orosz asszonnyal ismerkedtem meg, — Tehát földivel ? — Igen. Nagyon gazdag volt. Kicsit már öregeeske, de nem baj, hogy szeretett szegény feje engem! Ae élet azután igen szép lett. Egy fény- korszaka életemnek. Két éven keresztül barangoltunk a világbaru Ha látott volna akkor engem. Oly szép élet még a pétervári udvarnál sem volt 1 Oh Baden-Baden! Négyes fogaton hajtottam a boulevardokon végig. Az asszonyok bolondultak utánam. A walesi herceggel egy szabónál dolgoztattam . . . S ma ? Nézze kérem a frakkomat .. . Minden egyes része tükör helyett használható. — Hát hogy jutott ennyire ? — 0! a barátnőm rokonainak intrikái által. Ők a pénzt maguknak akarták megkaparitani. Az őrültek házába c-ukatták szegényt, pedig nem is volt olyan nagy bolond. — Na és maga? — Az is még hosszú história. Mindig rosz- szabbra fordult a sorsom. Nézze kérem a sok pe- csétlenyomatot az útlevelemen, mennyi kirándulást tettem „tolonc utón." Oroszországba visszamenni nem akartam. Végiglapozgattam útlevelét s nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy a pinkér szavai szórótnetáu előterjesztendő egyébb adatok is a helyi halóság által (községi elöljáróság) szabatosan igazolandók és az illetékes főispán részéről megerősítendők. Nehogy visszaélések fordulhassanak elő. a helyi hatóságok szigorúan utasitandók, hogy minden esetben az igényjogosultság minden kellékére nézve előzetesen beható pontos meggyőződést szerezzenek. Felhivon, hogy a beérkező folyamodványokat hozzám beterjeszteni szíveskedjék. Nagykároly, 1915. július 18-án. Csaba s. k. főispán. n i n e k. Elismerés. Pap László a cs. és kir. 13 ik hegyi tüzérezredben szolgáló tűzmestert — Pap Illés helybeli nyugalmazott tanító fiát — a legfelsőbb hadvezetőség kitüntetésben részesítette. A néniét nyelvű elismerő okirat szövege a következő : „Kommando der. k. u. k. Balkán streit kräfte N.r. 5977. Ich spreche Ihnen für Ihre besonderes hervorregenden Leistungen und Ihr tapferes Verhalten in den kämpfen in Westserbien (November—December) 1914. die belobende Anerkenung in Namen des Allerhäohsten Dienstes aus“ aláírás. Az ezredik sürgöny. A miniszterelnöki sajtó osztálya a múlt hó 29-én az ezredik sürgönyt küldte ki a hadi tudósításokról a vidéki sajtóknak és igy lapunknak is. Évforduló. Holnap lesz egy esztendeje annak, hogy hős katonáink a legnagyobb lelkesedéssel bevonultak. Mi mindeu történt azóta. Büszke önérzettel nézhetünk az eddigi eredményekre, mert Magyarországnak tetemes része van kivívásukban. Forduljunk mindannyian a Mindenhatóhoz esdő imáinkkal, hogy áldja meg küzdő fiainkat, segítse fegyvereiket a dicsőséges béke kivivására. szóra igazak. Orosz nemes ember volt, neve, B . ..f. Az útlevél udvaii tiszti voltát is igazolta, — Azt hiszem, mégis csak jobban érzi magát — szóltam neki — ha tisztességes utou keresheti kenyerét. — Mily rosszul látja az én gyászos helyzetemet. Rosszul megy a sorsom. Kétszer hetenként vagyok e kávéházban éjjeli kisegítő pincér. Minden egyes alkalommal egy forint ötven centet keresek. Télen még megjárja, mert akkor szabad napjaimban, ha van, még havat is lapátolhatok. — Havat lapátolni ? — Igen, nyáron sokkal rosszabb. Alig tudom a mindennapi harapnivalót megszerezni. — Uram, ha megengedné, egy kéréssel fordulnék önhöz. — Halljuk? — Nem tudna valami kevéssé elhaaznált ruhával megajándékozni ? Istenem, ha ezt megkapnám. talán még jobbra is fordulhatna a sorsom. Csak a ruha az okozója az egész szerencsétlenségemnek. Csinos fiú vagyok, de ebben a frakkban olyan vagyok, miut egy koldus. Rendes ruhában mindjárt másképp alakul a helyzet. Meglátja kérem, még négyes fogaton fogok vógighajtani a Von- delparcban. — És talán egy télikabátot és egy tisztességes kalapot is, — tette hozzá gyorsan. — Ön igen jó embernek látszik, én hálás leszek. Ha j jobbra fordul a sorszm, szabad hitelt nyújtok önnek. Nevetnem kellett. Újból magam előtt láttam, mily szívós állat az ember, mennyi mindenen me- ! hét keresztül anélkül, hogy reményét vesztené.
