Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-22 / 12. szám
XII. évfolyam. Nagysomkut, 1914. március 22. 12-ikszám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAG YSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előriieléil ár: Égés* év.* . . . 8 U Negyud éri* . . í K Fül évr* .... 4 K Egyes szem ár* 20 fillér Az olcsó evésről. A Gazdasszonyok Szövetsége uj ételek olcsó ételek népszerűsítésében lárad. És ilyen olcsó, jót, sőt finomnak mondott ételeket nyilvánosan bemutatóit. Az evésről szabad írni, mert az evés komoly dolog. Annak is az, akinek van mit ennie, de még inkább azoknak, akiknek éhezniük kel!. Az evés is ott van, a dolgok végén, ahová a világ dolgait kutatók eljutnak. Hiszen egyenesen a dolgok végére járnak ők. Megállapodtak benne, hogy egész mivoltunk evés és szeretkezés. A magunk megmaradásáért eszünk, fajunk kedvéért szeretkezünk. A golgok végéről ezt a közhelyet csak azért szedjük ki, hogy az evés irodalmi tárgyalásának jogosságát bizonyítsuk. Miért nem énekelnek a költők az evésről, amikor a dolgok végén ugyanolyan fontos, mint a szét elem ? Miért különb az ivás, mint az evés, mikor amaz is az anyagcserét szolgálja ? Az ivásról verseket írnak, az ivást megzenésítik s az evésről se nem nmeinek, se nem dalolnak. Az ivásnak még az exesz- szusa, a részegség is, költői téma, holott az evés exesszusa, a gyomorrontás, épp úgy rászolgál a megénekelletésre, mint az ittasság. Az evésnek csak az egyik szélsősége, az, amikor semmi enni való sincs, tudott irodalmi tárgygyá lenni. Az éhségre ráeszA „KÜVÁRVIDBK“ TÁRCÁJAFélórával később! Irta: 7 suk Jolán. Apró virágsziromhoz hasonló ujjaival Nóra asszony kisimította a levelet és keresztül futott még egyszer a sorokon. Öléből felemelte a kis bársonyos dobozt. Végtelen kétségbeesés tükröződött szemeiből. Faradtan emelkedett fel a pamlagról, fizósan húzta össze bő, selyem ruháját — nemtörődömséggel — megindult az ablak ft lé, hol a kis conzul-tükör állt. A tükrön áhó villamos-lámpát felcsavarta, a kis disztnU bronzba öntött bambinói édesen kacagtak. Nóra asszony, hosszúkás, fáradt arcára élesen vetődött a villamos fény. A vonásai belső életre lialá ra szóló harcot árultak el. Belső hang nélküli zokogást, mely nem hoz soha enyhítő köny nyékét. Csak fojtogat, szőrit elkeseredetté, fáradttá tesz, idegeket öl, — mig végre diadalmaskodik az élet-undor a sok cl nem sirc könnyön és elszántan, merészen tépi össze az utolsó láncszemet, ami még az éleihez köt. Nóra asszony úgy gondolta, már eleget élt. Tulajdonképpen mindent elért, amiért érdemes volt elnie. Zajos vá tozatos volt az élete, sokat szenvemólt a proletár-költészet, de a szomjúságról végig az egész költészet dalol. Az evés és az ivás közt való ez az irodalmi kűlönböztelés, vagy folyarnánya, vagy eredete annak az illedelmi konvenciónak, hogy evésről nem illik beszélni. A müveit társalgásnak valóságos szabálya volt az, hogy evésről ne beszéljünk. És előkelő elméjű emberek is akadnak, akik röstelik az evést szóvá tenni. E/.t az elfogultságot logikusan folytatván, magát az evést is alacsony- rendüségnek tartják. Magukra erőszakolják azt, hogy nekik mindegy, hogy mit esznek s ezt a mindegyét puritánságnak tartják. Olyan emberek, akik máskülönben az Ízlésükre rátartiak, büszkén vallják azt a mindegyét s nem gondolják meg, hogy az a mindegy az ízlés fogyatékossága. A művészettől elidegenedésnek egyik módja az, ha az ember az ételei izével formájával nem törődik. Mindaz, ami az Ízlés valamelyik nyilvánvaló fo máját kielégíti, művészet; mindaz, ami a szépet és jót a ősanyától és lossztól megkülönbözteti; Ízlés. Az ételek ize, az evés öröme, ennek az örömnek finomsága is művészi elem. Ha én olyan mecénás volnék, aki az eszét töri rajta, hogy milyen irodalmi alkotásokra tűzzön ki pályadijat: pályadijat tűznék ki étel-dalra, az evés megénekléséro, mert a lírai költészetben csak egy helye van az ételdalnak, mint a bordalnak s esztétikai, művészeti dett. A sors otromba, kicsiny kaliberű emberekkel hozta össze és az emberek sok fajdalmát hoztak a finom törékeny lelkű teremtésnek. Nagyon tulsá- gosau bízott bennük. Bár mindent elért, — mert megpróbálta céljaihoz az összes odavezető utakat, — de mindent atlag így félórával kcsőbb, mikor már a veszekedés, tülekedés, harc, a cé.okat megszokottá, alacsonyakká, undorítóvá tette; vagy akkor mikor már uj célok útjait járta. Hogy Nóra asszony a levelet és a hozzá csatolt küldeményt megkapta, — a jövőnek a fantáziájában megrajzolt utait és törekvéseit céltalanná tette. Érezte, hogy nem fejlődhetik, érezte, hogy nz uj csalódás olyan nagy méretű, olyan intenzív, hogy a tovább fejlődés mi..den csiráját clöleli. Most csak stagnálni lehetne, ami anuyit jelent, mint vissza fejlődni. Da Nóra asszony vérbeli művésznő voit és tudta, hogy vissza kell vonulni és csak most: művészetének teljességében. Vissza vonulni. Hogyan ? A hotel illatos szobalevegőjében csak egyetlen szó rajzolódott ki válaszul: a halál. Nem is lepte meg Nóra asszonyt ez a rideg szó, sőt a tény, a végrehajtás, közelsége sem rémítette. Merész volt.Mintegy elkerülhetetlen dologra évekig tudatosan készülődött. Most mikor szemtólís*erkesztősége* kiadóhivatal. Nagysnmkut,Teleki-tér 484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VANÁItNAP szempontból semmivel sem szebbb valamit meginni, mint megenni. Igaz, hogy a költészetnél magasabbrendü kulturerők, a tudomány és a társadalmi életrend, jóvátelték a lírai költészet mulasztását. Ők az evést megbecsülik s az evés szükségességéből az evéshez való jogot vonták le s ennek a jognak minél tökéletesebb érvényesüléséért buzognak. Vizsgálgatnak, következtetnek, megállapítanak és agitálnak. Mig a költészet megfeledkezett az evés énekléséről, a tudomány és a táisadalmi rendelkezés az evés lehetőségének mindenki számára való megszerzésére törekszik. És ugyancsak a költészettel szembe kerülvén, az ivás fölöslegességét és károsságát bizonyítja. Mig a költészet bordalokat ir, a tudomány az alkohol veszedelme ellen küzd s mig a költészet megveti az evést, a tudomány, a dolgok végére járó tudomány, a szent evés jogát hirdeti, parancsának kielégítésére törekszik, lehetőségének mindenkire kiterjesztésében fárad. íme megint kiviláglik, hogy a tudomány különb, éleire valóbb, élethez valóbb, mint a költészet. Ilslycs dolgot mivel a Háziasszonyok Gazdasági Szövetsége, amikor tudományes es gazdasági apparátussal az olcsó ételek népszerűsítésében farad. Egész sor olyan ételnemüre tereli rá a figyelmet, amelyből olcsó ételt lehetne készíteni. Kiegészíti azokszembe áll vele, fellélegzik — szorongás nélkül, egyszerűen, végezni akar. Az ablak iái egy tartóban liliomok voltak. Nóra asszony felkelt, labaival megigazította az imént összehúzott szőnyeget és az erkélyre lépatt. A város esteli pompájával, zajával nem zavarta, nem is hallotta. Karjait az erkély könyöklőjére támasztotta és kezére hajtotta fejét. Az iv- lámpák feltörő fényénél haja, vöröses színben játszott a tesle ,vergődő mozdulatai áttetszettek a lágy selymen. Rég elmúlt dolgok kergelőztek az agyában Eszébe jutott, bus szép anyja, ki esténként a homályban levelet olvasott, rég irt, fakó sorú levelet. Akkor, egyszer neki mesét mondott a boldog királylányról, mialatt az ő személyes gjermokkeze darabokra tépte a levelet. Még most is a leikébe, nyilai a fájdalom, ha anyja szomorú tekintetét csendes fájó könnyeit a romok láttára vissza idézi. Majd nagy lett, viruló szép és jött egy ember, kinek lábai elé tette testének, lelkének, szépségeit, rejtett kincseit és aki a fanatikus rajongó gyermeklánynak tett esküjét: a hűségről megszegte. Kifosztva, önmagában és megrendülve ugyanezt a sivárságot, ürességet érezte mint most. Egy láthatatlan hatalmas fal hullott le előtte^ ami eddig látókörét kis terrénumra szorította és Főszerker/.tíí: Dr. OiaavMzky Viktor. Feletti« szerkesztő: Barna Uenf,
