Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-01 / 44. szám
XII. évfolyam. Nagysomku*, l9l4-.-tjjnovember I. 44-ik szám KÖZÉRDEKŰ TÁRSADAL t7 / fy, , ILM1 HETJl.Ap, . / Ls hy A „NAGVSOMKUT] JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE lüllf limléil ár: EgAs* évi# . . . 8 K kegyfd ivit . , 2 K Fii évre ..... 4 K Egyes s»ilm ar# 20 fillér Fögzorkemtö: l»r. Olaavszky Viktor. Felelő* szerkesztő : Barna Benő. Sxerkesxtőség és kiailAhivnial. Nayysoillkllt, T teleki tél 484 Telefon szám 2. SIIRilJKI.EÍUk lUlftBHN VANAkVAK' Katonák tele. Ismerjük ezt a képet mindnyájan. Vékony köpenyegében áii a baka a poszton hózivatarban. A sűrűn hulló havat a szél rácsapja az árva katonái a, aki kendővel kötötte be a füléit; lába az már nincs is szegénynek ; térdig eltemette a hó. Uány szív sir magában, amikor erro a képre gondol és eszébe jut az a katona, aki neki kedves és aki így fog állani vékonyköpenyében, hideg bak kanosában, amikor fuj a fehér zivatar. A siró sziveket megnyugtatjuk. Rajzolunk egy másik képet, az igazit, amelyhez a színeket illetékes katonai helyen szereztük be. Egészen másképpen 'állítják l atrináinkat a hóba. Mi, akik a meleg szobában aggódunk értük, letehetünk szivünkről egy kis terhet, ha megtudjuk, hogy miképpen gondoskodik .*’• had vezetőség.: >\ kfRonyk.’ól Hogy- m éjen. lépést a társadalom tette meg ezen a torén, az a dolgon nem változtat, legfeljebb a polgári szivek dicsérete. A társadalom mindenféle meleg ruhaneműt szállít a katonáknak, de a hadvezetőség tulajdonképpen csak kettőt helyezett teljes mértékben a váilaira : a kötött hosspkát és az érmelegitőt, A lobbit maga vállalta. Mindenekelőtt minden katona bundát kap. Az összes buiidas/.ükséglotel megrendelték mar és a munka folyamaiban van. Az egész szükséglet egy harmadát már el is szállították a harctérre. A többi bunda pedig még ebben a hónapban készen lesz. Hogy milyen horribilis munkáról van itt szó, úgy-a. azt nem kell külön elmondani. A meleg alsómba, a haskötő mellett különösen gondoskodtak a láb megóvásáról. Minden katona három kapcát kap; egyet, belül vászonból, amelyre következik egy papír és egy ílanell- icapca. Furcsán hangzik : — papir-kapca, pedig ez nagyon fontos dolog. A kitűnő, sürü papíranyag, amelyet erre a célra használnak, j úgyszólván légmentesen lógja körül a lábat s úgy tartja a meleget, mintha befülüttek volna a bukkancsba. Minden második napon, a menázsijávul együtt kapja meg a friss papirost, amelyet előbb jót összegyűr, azután kihúz, s nyúlós, simulékooy szövet lesz belőle. Ha az időjárás úgy parancsolja, juta- « Katonáknak. Ezt úgy' kötik a bakkauesra, mint a hóseprők a cipőjükre a zsandarabot. Aki pedig vártán áll, kemény időben botost és külön, nehéz bundát kap. Ha még hozzágondoljuk a kötött, linóm hósipkát és az érmelegitőt : ez az igazi kép a hóban álló katonáról, álég csak a gázkályha hiányzik. De ezt már nem is vállalná a katona. Elvégre van szive is neki, s az mindennél jobban melegíti. A mi katonáink szive .. . Ezt a fűtőanyagot már igazán jól ismerjük. Ennyit a had vezetőség gondoskodásáról Sa társadalom? Nemcsak a kezdő lépést telte inog, hanem — ami komolyabb és értékesebb — a maga nemes munkáját kitartással, egyre nagyobb erővel folytatja. A gyűjtő központja ennek a társadalmi munkának a Hadsegélyző Hivatal. Egyszer már be- szálmoltunk arról a; tarka vásárról, amely annak felvevő- és raktárhelyiségeiben folyik. Itt láttuk, h )gy mindaboz, amit a hadvezetőség magára vállalt, a társadalom is milyen mértékben járult A maga speciális dolgában pedig a liósapkák és érrnelegitők előállítású körül máig impozáns az eredmény. Beszélnek enől a számok. Közel 100,000 hósapka és 100,000 pár érmelegilő van készen. Hány asszony és leány dolgozott ezeken, hány millió pamut- szemet vettek fel a lük s mennyi gyönyörű, meleg gondolat szállt ípt ^ {eOcekbói .Maian, amíg a painutszo;liel:'ftíis01akoztak. .Egy-egy hósapkát ^8SZony vagy felnőtt leány átlag két na.AiAc-a* avermekleánykii három napig. Az eddigi állomány tehát ooo,OOo munkanapot jelent. A pamut, amelyet feldől- ; goztak, 20,000 kilogramm, Mindez csak a i hadsegélyzőhöz jutott ruhadarabokra vonatkozik, mert legalább 100 —100,OuO darabot közvetlenül is elosztogaitak a katonáknak. S a tűk nem állnak meg, a csillogó acél egyre jár a nők kezében s a pamutszemekA „KÜVÁRV1DÉK“ TÁRCÁJAft német hadsereggel u oroszok ellen. Valami, 1 imondhatatlan szomorúság és fájó elfogódas borult erre a kis kelet-porosz v.uoskara, amely néhány nap óta vendégül lat bennünket. Oakhosszai rovom fel és alá az utcákat, de fáradt katonákon és kimerült lovakon kiviit egyetlen élő lénnyel sem lalükozom. A lakosság elmenekült, amint az oroszok közeledését hírül vette s azóta üres és kihalt az egesz varos. Szegény kivárt, kiéhezett kutyák csatangolnak mindenfelé és gyanakodva kerülik el az embereket. Kétkedő tekintetük éppen úgy fáj, mint a sok emberi nyomorúság, amelyet eddig láttám, mert csak azt mutatja, hogy az emberi lelek sülyedésc és szívtelensége őket sem kiméi te' meg. Két sovány vadászkutya jött utánam biztos távolban, mire olöveszem u.o)só zsemlyémet és két egyenlő részre vágom. Egyikük gyönyörű példány mellém siet. Kilőtt balszeme helyéről vér csöpög, köuycs jobb szemével esdeklőn rám tekint, mohón a fél zsemlye után. kap,és rögtön elszalad. .Mag sem simogathattam. A másik kutya, amelyik behúzott farkkal vánszorgott eddig, bátorságot kap és alázatos tekintettel mellém sompolyog. Odaadom a ráeső porciót, egy-kottöre elfogyasztja és hálásan végignyalja csizmámat—mellettem marad Kísérőm lesz. mig bizony talan sorsunk, amely mindnyájunk utjit kormányozza, el nem szalut egymástól. Nehéz teherkocsik döcögnek az utón, a lovak soványak, az emberek faradtak, átázva, átfázva húzódnak egy egy kooúsarokba. Az eső szakad, jeges északi szél veri arcunkba a vizcsöppeket, miközben a kocsisor lassan tovahuzodik tekintetünk elől. Nolo hete vagyunk ütközetben, nem nagy élvezel. Nyolc hete szántóföldeken, utakon, összelőtt falvakban, kihalt városkákban. Az üzletek kifosztva, a lakások szétrombolva, a tűzhelyek kialudva, enni és inni valonaa sehol semmi nyoma, pedig kifáradt, agyongyötört emberek jönnek íe- Lnk, akik a hosszú fáradalmak ut.m meleg ételre, ágy utm vágyódnak, hogy kimerült les ükét kipihenhessék. Ebben a városban sem tűz, sem étel nincs. Rettenetes érzés szegény katonákra. De hőseink föltalálják magukat. Fekvőhelyet .már találtak. Átkutatva minden zeget-zugot, akad egy kis elrejtett szalonna, liszt és egyéb használható elemózsia ; ha ' fa nincs, logfelebb kiszakítanak egy püánkot, azután jól befütenek és néhány perc alatt barátságosan ropog a tűz a tűzhelyen. Síjátságos érzés is egy ilyen elhagyott idegen lakásban elkrávt lyozva lenni. Leírhatatlan szomorúság tölti el az embert, mélységes lelki fájdalom Itt' sem otthon nem vagyunk, sem vendégségben és mégis mindenek fölött korlátlanul uralkodhatunk. A szekrényeket át kell kutatnunk, hogy ágyhuzatokat talajunk; elslrgult papírok, gondosan összeszalago^ott régi levelek, fényképek, elszáradt virágok rejtőzködnek a fehérnemüek alatt. Eleinte bizonyos megilletődéssel, később hidegvérrel szór,uz szét az ismeretien házigazda legszentebb emlékét, aki ezalatt hazatlánul bujdosik ihcsz- sze idegen tájakon. És az a legszomorubb, hogy . azok lesznek földöntutóvá, akiknek voltaképpen semmi közük nincs a háborúhoz. Az esetleges k irpóllás számba sem joint a veszteséghez, kepesi. igaz, hogy a rommá lett húz felépi hetö, de tia szebb is, jobb is, még sem a régi, ahol az öreg szülök éltek egykoron. Bútort is vehetünk újakat, de- hol kaphatjuk meg azt a széket, ahol nagyapánk ü dögéit es.éukiut és honnan szerezzük a világ minden kincsénél drágább imakönyvünket, amelyből elődeink annyi vigaszt és reményt mentettek ? Nyomasztólag hat az ilyen k halt város, ön- kénytelenül szomorú gondolatokat ébreszt, fájdalmas sebeket tép fel emlékeinkben. Jobb is, ha eltávozunk innen. ■ Félóra múlva már a városon kívül folytattuk vándorlásainkat. U unk térdig érő sáron, fedezékeken, dróUovenyeken, véres egyenruha darabokon, összetört fegyvereken, gránát-hüvelyeken, ágyuza- várokon vitt keresztül. Megállunk egy kis halom mellett, fölötte összetákolt sisakkal befödött fakereszt, jeléül annak, hogy itt emberi kéztől elesett emberek nyugszanak Egyik kereszten szénnel írva ez áll. „nyolc orosz,“ a másikon: „itt nyugszik : három hős.“ ős igy tovább száz méteren keresztül.
