Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-01 / 44. szám

2 november 1. kel ogyre íüzik a lelkek, kedve», meleg gondolatát, amely miud a harcmezők feló száll. A hadsegélyző sok munkája közül még a Iegujabbról, a keztyü-akcióról kell meg­emlékezni. Megtörtént a végleges megálla­podás a különleges keztyük dolgában. Majd a könyökig érnek a keztyük, meleg prémből készülnek s csukaszürke posztóboriték keiül a prémre. Csupán a hüvelyknek van külön ujja, a másik négy ujjat egybefogja a keztyii. A tenyéren pedig vékony bőrből vendégujj van, amelybe gyorsan bele lehet dugni a mutatóujjat, ha a fegyvert el kell sütni. Min­denféle fogy vei nemnél nagyszerűen kiállotta a keztyü a próbát, s ma már nagyban gyárt­juk. Vagy kétszázezerre való prém van eddig együtt s az adományok tömege egyre nő. az Auguszia-alap műhelyében száz ember foglalkozik keztyügyártással s egy-egy pár most 35 fillérbe kerül. Ha majd a szabás, kivágás is villamos géppel történik, 30 fil­lérért előállítható. Meger azonban párja ü—8 koronát. A társadalomnak igazán kedves ajándéka ez a keziyü, mert hiszen a kato­náknak lcevésbbé meleg keztyüjük amúgy is van. De mikor olyan kedves dolog a mi har­cosainknak valamit adui. Ezek a kikapott részletek szólnak arról a készülődésről, amelyek a téli hadjáratot fogadják. S az itthoni szobákban egy kis megkönnyebbüléssel sóhajthatunk fel. Szere­tetünk felemel minket azokhoz, akik éret­tünk kinn, a messze tájakon viaskodnak. r V R E K. tja. IC ö v A r v i n ft K A nagysomkuti vereskereszt fiókja. Mint már hirt adtunk lapunkban, a nagysomkuti vereskereszt fiókja meglepő eredményeket ért el rövid fennállása óta. A sebesült katonák elhelyezésére adako­zásokból eddig már 100 teljesen felszerelt ágy áll rendelkezésre az érkező sebesült ka­tonák olhelyezésére. Meglepő Nagysotnkul és a járás közön­ségének áldozatkészsége, a aielyet e téren tanúsított. A már teljesen felsorolt 100 ágyon kivid még óriási mennyiségű fehér ruha és ágynemű áll rendelkezésre. A tagok száma is naptól-napra szapo­rodik. A begyüli tárgyakról és az egyesület eddigi működéséről lapunk legközelebbi szá­mában fogunk részletesen beszámolni. Az elért szép eredményért a dicsőség első sorban Jeszenszky Béla tb. főszolgabíró egyesületi alelnököt illeti, a ki fáradságot nem ismerő odaadással munkálkodik az egy­let érdekében. A nagysomkuti izr. nőegylet a katonák­nak. A nagysomkuti izr. uőegylet Barna Benőné egyleti clnökuő kezdeményezésére a harctéren levő katonáinknak meleg ruhát készített és a h idsegélyző országos bizott­sághoz való elküldés végett 60 drb. haskö­tőt, 38 pár kapcát, 9 dib. hósapkát, 22 pár csukló védőt és 6 pár lérdvédőt, 2 trikó inget és 7 pár téli harisnyát adott át a hely­beli jár. főszolgabírónak. A készített meleg ruha anyagának meg­vételéhez és készítéséhez hozzájárultak ré­szint pénzzel, anyaggal, részint pedig im,r kával u következők: : {. , Áron Etel, IO­c-cker ,i ....an Erzsi, Freindlich | kegu.„, 1. Gvuert Mártonné, örünfeld Begins Itt az ősz, patakokban ömlik az eső, az á-zaki szél sivitva zug át a szántóföldeken és reteken ; egy-két hét. a sir süppedni kezd, a kereszt ledő', és iniro kitavaszodik eltűnnek a hősi hantok, az itthonmaradottalc uem lelnek rá elesett hozzátarto­zóikra. Két hosszú sebesültszállitrnánnyal találko­zunk Németek és o.toszok keverve fekszenek a jól tuszalmázott kocsikon, amelyből a szenvedők pa­naszos kesergéso hallatszik. Egyik kocsi megáll, kilép a katonaorvos, utasítja a káplárt: az orosz meghalt, emeljétek le a kocsiból. Két perc és a shrapnell áldozata az ut szélén ásott sirbau nyug­szik mindörökre. A névtelen katona jeltelen sirb n. Egy kis orosz faluban pedig még hosszú évek után is hiába várják vissza a muzsikot, aki az atyuska hívó szózatára elment háborúba meghalni a cárért. Milyen szomorú mesék is fognak szárnyra kelui a kandalló mellett borús, hóviharos téli estéken . . . Gyönge, könyörgő vékony hang szól ki hoz2áin az egyik sebesült kocsiból: „Kérek egy cigarettát!“ Azután inegered a nyelve: „Ham.ii ckét órán át feküd.ünk lövész.tok­ban. Kevés színiéitől eltekintve állandóan tűzben voltunk és — deiékig vízben, a fovtonos esőzés­től. Végre 200 méterrel előre nyomulhatta ik, hogy <i bajonettünUkel kicsikiandozhatiuk a muszkákat, akik eszeveszetten menekültek szuronyaink elől. Mintegy 100 lépésnyire lehettünk tőlük, mikor meg­szólallak az orosz gépfegyverek, li.tteuetes mu­zsika ez! Néhány másodperc alatt bajtársim egy- harmada a földön hevert. A megmaradtak azután annál erősebben dühvei rontottak az oroszokra, akiket végleg sikerült megsemmisítenünk.“ Amikor száz darab cigarettát osztottam ki közöttük — németnek, orosznak egyenlő arány­ban — fájdalmaik dacára boldogságtól sugárzott arcuk. A sebesültek után fogolycsapat menetelt. Med­vebőrsapkás hosszú legények a szibériai hadtest­ből. Amint a piactérre érkeztek, minden fegyver­nemből képviselt katona vette őket körül. Barát­ságosán megszólítva a németül ludókat. Egyikük különösen jól beszél németül, elbeszéli, hogy szü­lei németek voltak és mint bevándorolt iparosok hogyan kerültek Wladikawkazba. Katonáink figyel­mesen hallgatják, mint beszél otthonáról, nem gon­dolván a rettenetes helyzetre, hogy olyan németet fogtak el, aki mint ellenseg jött ősei hazája ellen. Egy hosszú legényt szólítok meg szerbül, aki azért teljesen megért: „Honnan jöttél ide !„ — kérdeztem tőle. „Tornákból.“ — „Mennyi idő alatt értél ide? — „43 nap alatt, Uram.“ — „Mikor in­dultál el Tomskból ?“ — „Ju ius 7-én“ — „Tud­tad, hogy miért kellett elhagyni szülőföldedet?“ — „Nem, de a cár igy akarta.“ — „Szivesen harcolsz velünk ?“ — „Nem ; odahaza azt sem tudtam, hogy nómotek léteznek a világon. De hát a cár akarja.“ — „Miért adtátok meg magatokat?“ — „Mert a né- j metek nagyon a közeliinkbe jöttek.“ Éppen át alcar- ! tam venni a szót, amikor egy tüzértiszt rohant ; oda : „Van kozák a folyók közt?“ — kiáltotta el­keseredetten — „egy kutya kozák kitépte a szol­gám nyelvét és levágta a két kezét. Az összes ko­zákot agyonlövetem.“ — A német-orosz fogoly re­megő hangon válaszolt: „Nincs egy kozák sem közöttünk, mi a szibériai hadtest-tüzérségből valók vagyunk.“ Arca h dotthalvány volt, mialatt ezeket a sza­vakat d dogta. Mikor a ti-zt eltávozott, néhány percre rá előkerültek a kenyérzsákból a száraz maradékok, ainolyekot jóleső lelki nyugalommal fo­gyasztottak cl, mintha csak otthon, valamelyik el­hagyott szibériai falucskában lettek volna. Aki ezeket az embereket látta, kénytebn be­Glück Heléna, özv. Hirscit Hermanni», Hirsch Edith, Hirsch Jakabué, Havas fömilnó, Hirsch Menyhértné, Halpert Árminná, Halász Mórné, Harístein Mihályné, Hartstein Hermina, Hers- kovits Mórné, Herskovits Fanni, Hirsch Izi­doráé, Illé3 Róza, Jakab Salamonná, Dr. Kovács Mórné, Dr. Kálmán llenrikné. Kis Ábrahárnné, Kohn Anlalné, Keller Heléna, Lázár Lajosné, Luka Feroncné, László Sá- muelné, London Giza, Markovics Sámuelné, Neuman Izldorné, Neuman Rózsi, Növi Di­dómé, Növi Piroska, Pap Vidorné, Pap Ma­riska, Pt üszker Dezsőné, Rosen féld Ignácné, Badó Antalné, Bóth Adolfné, Both Irén, Ru­binstein Berta, Stern Anninné, Dr. Simon Mik* sánc, Salamon Ábrahárnné, Salamon Izsákné, Spitz Bernalne, Spitz Ida, Szirmai Árpádné, Szabó Gusztávné, Szalavit/. Sámuelné, özv. Vigdorovils Józseíné, Vetsz Bszii, Vátnfalvi Sándorné és VValdman Sámuelné. Országos vásár. Nagysomkufon novem­ber hó 4. és 5 én országos vásár fog tar­tatni és pedig az első napon baroinvásár, a második napon kirakodó vásár. Hivatal a sebesült hősöknek. A keres­kedelmi miniszter rendeletét intézett az ál­lamvasutak szolgálati főnökeihez, amelyben felhívja őket, hogy a vasútnál megüresedő azokat az állásokat, amelyeket a törvény az igazoiváuyos altisztek számára rendel fellar- tandónak, csak föltétien szükség esetében és akkor is csak ideiglenesen töltsék be. A háború végeztével, a leszerelés után ugyanis ezeket az állásokat olyan altisztekkel töltik majd be. akik a háborúban " ’ . a'"/ . ...»uoa \oiumak családjait segélyzó Szalmár- vármegyei bizottsága nevében Csaba Adorján vármegyei főispán az alábbi körlevelet adta ki: Az általános mozgósítás után a mikor ismerni, hogy azok a híresztelések, mintha az oro?z czapatok rosszul tápláltak és rosszul felszereltek volnának, mesébe illenek. Ezek az emberek akik másfél hónapi utazás után értek a harctérre, ahol ugyancsak másfél hónapja vannak ütközetben, ki­tűnő állapotban vannak ma is. Az orosz-japáa há­ború keserű tanulságait eddig tűzzel-vassal keresz­tül vitték az orosz hadsereg intendanturáiban. Hogy az orosz hadsereg további élelmezését hogyan fogják továbbra is fentartani tudni, ha a németek örökös offanzivában zaklatják az ellensé­get, s igy az élelmezésben rövidosen a szegény vi­dékek támogatására tesznek utalva, nem ludjuk. Ez előtt a nagy é; fontos kérdés előtt áll Orosz­ország, s ez ad gondot a többi hadakozó félnek is. A hadsereg jó élelmezése épp oly fontos, mint a jó fegyver és a folytonos lőszerpótlás, meg a jó ki­képzés. Két évvel ezelőtt láttuk, milyen óriási ka­tasztrófára vezetett a csapatok hiányos élelmezése, mert az intendatura csütörtököt mondott Aki*5 ugyanis a Balkán háború eseményeit szakszerű figyelemmel kisérték Iépésről-lépésre, tisztábau fe­lehetnek azzal, hogy nem a török katonák kikép­zetlensége, sem a hiányos felszerelés idézte elő a hadsereg tragédiáját, hanem az élelmezési rendszer csődbe jutása. Éi ismerem a török katonákat és nyugodt lélekkel mondhatom, hogy a török katona már erős liilórzéséuél fogva sem demoralizálható az az ellenség pusztításai által, hanem — miként ezt a legutolsó háborúnál is láttuk — nem állhat el­lent a nap és hétszámra menő éhség következ­ményeként jelentkező fizikai összeroppanásnak. Jó lábboli és jóllakott gyomor, ez a két fon­tos tényező a háborúban, vagyis a jó felszerelés, amely az orosz hadseregben nem éppen hiányos, és a tápszolgálat, amely egyre több kívánni valót hagy hátra. Ez a kérdés folyton kuszáltabb lesz j az oroszoknál és hogy végül is hova fog vezetni, j majd elválik a közeli jövőben.

Next

/
Thumbnails
Contents