Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-01 / 44. szám
2 november 1. kel ogyre íüzik a lelkek, kedve», meleg gondolatát, amely miud a harcmezők feló száll. A hadsegélyző sok munkája közül még a Iegujabbról, a keztyü-akcióról kell megemlékezni. Megtörtént a végleges megállapodás a különleges keztyük dolgában. Majd a könyökig érnek a keztyük, meleg prémből készülnek s csukaszürke posztóboriték keiül a prémre. Csupán a hüvelyknek van külön ujja, a másik négy ujjat egybefogja a keztyii. A tenyéren pedig vékony bőrből vendégujj van, amelybe gyorsan bele lehet dugni a mutatóujjat, ha a fegyvert el kell sütni. Mindenféle fogy vei nemnél nagyszerűen kiállotta a keztyü a próbát, s ma már nagyban gyártjuk. Vagy kétszázezerre való prém van eddig együtt s az adományok tömege egyre nő. az Auguszia-alap műhelyében száz ember foglalkozik keztyügyártással s egy-egy pár most 35 fillérbe kerül. Ha majd a szabás, kivágás is villamos géppel történik, 30 fillérért előállítható. Meger azonban párja ü—8 koronát. A társadalomnak igazán kedves ajándéka ez a keziyü, mert hiszen a katonáknak lcevésbbé meleg keztyüjük amúgy is van. De mikor olyan kedves dolog a mi harcosainknak valamit adui. Ezek a kikapott részletek szólnak arról a készülődésről, amelyek a téli hadjáratot fogadják. S az itthoni szobákban egy kis megkönnyebbüléssel sóhajthatunk fel. Szeretetünk felemel minket azokhoz, akik érettünk kinn, a messze tájakon viaskodnak. r V R E K. tja. IC ö v A r v i n ft K A nagysomkuti vereskereszt fiókja. Mint már hirt adtunk lapunkban, a nagysomkuti vereskereszt fiókja meglepő eredményeket ért el rövid fennállása óta. A sebesült katonák elhelyezésére adakozásokból eddig már 100 teljesen felszerelt ágy áll rendelkezésre az érkező sebesült katonák olhelyezésére. Meglepő Nagysotnkul és a járás közönségének áldozatkészsége, a aielyet e téren tanúsított. A már teljesen felsorolt 100 ágyon kivid még óriási mennyiségű fehér ruha és ágynemű áll rendelkezésre. A tagok száma is naptól-napra szaporodik. A begyüli tárgyakról és az egyesület eddigi működéséről lapunk legközelebbi számában fogunk részletesen beszámolni. Az elért szép eredményért a dicsőség első sorban Jeszenszky Béla tb. főszolgabíró egyesületi alelnököt illeti, a ki fáradságot nem ismerő odaadással munkálkodik az egylet érdekében. A nagysomkuti izr. nőegylet a katonáknak. A nagysomkuti izr. uőegylet Barna Benőné egyleti clnökuő kezdeményezésére a harctéren levő katonáinknak meleg ruhát készített és a h idsegélyző országos bizottsághoz való elküldés végett 60 drb. haskötőt, 38 pár kapcát, 9 dib. hósapkát, 22 pár csukló védőt és 6 pár lérdvédőt, 2 trikó inget és 7 pár téli harisnyát adott át a helybeli jár. főszolgabírónak. A készített meleg ruha anyagának megvételéhez és készítéséhez hozzájárultak részint pénzzel, anyaggal, részint pedig im,r kával u következők: : {. , Áron Etel, IOc-cker ,i ....an Erzsi, Freindlich | kegu.„, 1. Gvuert Mártonné, örünfeld Begins Itt az ősz, patakokban ömlik az eső, az á-zaki szél sivitva zug át a szántóföldeken és reteken ; egy-két hét. a sir süppedni kezd, a kereszt ledő', és iniro kitavaszodik eltűnnek a hősi hantok, az itthonmaradottalc uem lelnek rá elesett hozzátartozóikra. Két hosszú sebesültszállitrnánnyal találkozunk Németek és o.toszok keverve fekszenek a jól tuszalmázott kocsikon, amelyből a szenvedők panaszos kesergéso hallatszik. Egyik kocsi megáll, kilép a katonaorvos, utasítja a káplárt: az orosz meghalt, emeljétek le a kocsiból. Két perc és a shrapnell áldozata az ut szélén ásott sirbau nyugszik mindörökre. A névtelen katona jeltelen sirb n. Egy kis orosz faluban pedig még hosszú évek után is hiába várják vissza a muzsikot, aki az atyuska hívó szózatára elment háborúba meghalni a cárért. Milyen szomorú mesék is fognak szárnyra kelui a kandalló mellett borús, hóviharos téli estéken . . . Gyönge, könyörgő vékony hang szól ki hoz2áin az egyik sebesült kocsiból: „Kérek egy cigarettát!“ Azután inegered a nyelve: „Ham.ii ckét órán át feküd.ünk lövész.tokban. Kevés színiéitől eltekintve állandóan tűzben voltunk és — deiékig vízben, a fovtonos esőzéstől. Végre 200 méterrel előre nyomulhatta ik, hogy <i bajonettünUkel kicsikiandozhatiuk a muszkákat, akik eszeveszetten menekültek szuronyaink elől. Mintegy 100 lépésnyire lehettünk tőlük, mikor megszólallak az orosz gépfegyverek, li.tteuetes muzsika ez! Néhány másodperc alatt bajtársim egy- harmada a földön hevert. A megmaradtak azután annál erősebben dühvei rontottak az oroszokra, akiket végleg sikerült megsemmisítenünk.“ Amikor száz darab cigarettát osztottam ki közöttük — németnek, orosznak egyenlő arányban — fájdalmaik dacára boldogságtól sugárzott arcuk. A sebesültek után fogolycsapat menetelt. Medvebőrsapkás hosszú legények a szibériai hadtestből. Amint a piactérre érkeztek, minden fegyvernemből képviselt katona vette őket körül. Barátságosán megszólítva a németül ludókat. Egyikük különösen jól beszél németül, elbeszéli, hogy szülei németek voltak és mint bevándorolt iparosok hogyan kerültek Wladikawkazba. Katonáink figyelmesen hallgatják, mint beszél otthonáról, nem gondolván a rettenetes helyzetre, hogy olyan németet fogtak el, aki mint ellenseg jött ősei hazája ellen. Egy hosszú legényt szólítok meg szerbül, aki azért teljesen megért: „Honnan jöttél ide !„ — kérdeztem tőle. „Tornákból.“ — „Mennyi idő alatt értél ide? — „43 nap alatt, Uram.“ — „Mikor indultál el Tomskból ?“ — „Ju ius 7-én“ — „Tudtad, hogy miért kellett elhagyni szülőföldedet?“ — „Nem, de a cár igy akarta.“ — „Szivesen harcolsz velünk ?“ — „Nem ; odahaza azt sem tudtam, hogy nómotek léteznek a világon. De hát a cár akarja.“ — „Miért adtátok meg magatokat?“ — „Mert a né- j metek nagyon a közeliinkbe jöttek.“ Éppen át alcar- ! tam venni a szót, amikor egy tüzértiszt rohant ; oda : „Van kozák a folyók közt?“ — kiáltotta elkeseredetten — „egy kutya kozák kitépte a szolgám nyelvét és levágta a két kezét. Az összes kozákot agyonlövetem.“ — A német-orosz fogoly remegő hangon válaszolt: „Nincs egy kozák sem közöttünk, mi a szibériai hadtest-tüzérségből valók vagyunk.“ Arca h dotthalvány volt, mialatt ezeket a szavakat d dogta. Mikor a ti-zt eltávozott, néhány percre rá előkerültek a kenyérzsákból a száraz maradékok, ainolyekot jóleső lelki nyugalommal fogyasztottak cl, mintha csak otthon, valamelyik elhagyott szibériai falucskában lettek volna. Aki ezeket az embereket látta, kénytebn beGlück Heléna, özv. Hirscit Hermanni», Hirsch Edith, Hirsch Jakabué, Havas fömilnó, Hirsch Menyhértné, Halpert Árminná, Halász Mórné, Harístein Mihályné, Hartstein Hermina, Hers- kovits Mórné, Herskovits Fanni, Hirsch Izidoráé, Illé3 Róza, Jakab Salamonná, Dr. Kovács Mórné, Dr. Kálmán llenrikné. Kis Ábrahárnné, Kohn Anlalné, Keller Heléna, Lázár Lajosné, Luka Feroncné, László Sá- muelné, London Giza, Markovics Sámuelné, Neuman Izldorné, Neuman Rózsi, Növi Didómé, Növi Piroska, Pap Vidorné, Pap Mariska, Pt üszker Dezsőné, Rosen féld Ignácné, Badó Antalné, Bóth Adolfné, Both Irén, Rubinstein Berta, Stern Anninné, Dr. Simon Mik* sánc, Salamon Ábrahárnné, Salamon Izsákné, Spitz Bernalne, Spitz Ida, Szirmai Árpádné, Szabó Gusztávné, Szalavit/. Sámuelné, özv. Vigdorovils Józseíné, Vetsz Bszii, Vátnfalvi Sándorné és VValdman Sámuelné. Országos vásár. Nagysomkufon november hó 4. és 5 én országos vásár fog tartatni és pedig az első napon baroinvásár, a második napon kirakodó vásár. Hivatal a sebesült hősöknek. A kereskedelmi miniszter rendeletét intézett az államvasutak szolgálati főnökeihez, amelyben felhívja őket, hogy a vasútnál megüresedő azokat az állásokat, amelyeket a törvény az igazoiváuyos altisztek számára rendel fellar- tandónak, csak föltétien szükség esetében és akkor is csak ideiglenesen töltsék be. A háború végeztével, a leszerelés után ugyanis ezeket az állásokat olyan altisztekkel töltik majd be. akik a háborúban " ’ . a'"/ . ...»uoa \oiumak családjait segélyzó Szalmár- vármegyei bizottsága nevében Csaba Adorján vármegyei főispán az alábbi körlevelet adta ki: Az általános mozgósítás után a mikor ismerni, hogy azok a híresztelések, mintha az oro?z czapatok rosszul tápláltak és rosszul felszereltek volnának, mesébe illenek. Ezek az emberek akik másfél hónapi utazás után értek a harctérre, ahol ugyancsak másfél hónapja vannak ütközetben, kitűnő állapotban vannak ma is. Az orosz-japáa háború keserű tanulságait eddig tűzzel-vassal keresztül vitték az orosz hadsereg intendanturáiban. Hogy az orosz hadsereg további élelmezését hogyan fogják továbbra is fentartani tudni, ha a németek örökös offanzivában zaklatják az ellenséget, s igy az élelmezésben rövidosen a szegény vidékek támogatására tesznek utalva, nem ludjuk. Ez előtt a nagy é; fontos kérdés előtt áll Oroszország, s ez ad gondot a többi hadakozó félnek is. A hadsereg jó élelmezése épp oly fontos, mint a jó fegyver és a folytonos lőszerpótlás, meg a jó kiképzés. Két évvel ezelőtt láttuk, milyen óriási katasztrófára vezetett a csapatok hiányos élelmezése, mert az intendatura csütörtököt mondott Aki*5 ugyanis a Balkán háború eseményeit szakszerű figyelemmel kisérték Iépésről-lépésre, tisztábau felehetnek azzal, hogy nem a török katonák kiképzetlensége, sem a hiányos felszerelés idézte elő a hadsereg tragédiáját, hanem az élelmezési rendszer csődbe jutása. Éi ismerem a török katonákat és nyugodt lélekkel mondhatom, hogy a török katona már erős liilórzéséuél fogva sem demoralizálható az az ellenség pusztításai által, hanem — miként ezt a legutolsó háborúnál is láttuk — nem állhat ellent a nap és hétszámra menő éhség következményeként jelentkező fizikai összeroppanásnak. Jó lábboli és jóllakott gyomor, ez a két fontos tényező a háborúban, vagyis a jó felszerelés, amely az orosz hadseregben nem éppen hiányos, és a tápszolgálat, amely egyre több kívánni valót hagy hátra. Ez a kérdés folyton kuszáltabb lesz j az oroszoknál és hogy végül is hova fog vezetni, j majd elválik a közeli jövőben.
